2. Ölj meg

914 102 41
                                    

Ajka nem sokáig csüngött enyémen, hamar eltaszítottam magamtól.

Hányingerkeltő mosolyt eresztett felém, amitől hányingerem lett. A gyomrom összezsugorodott és az alig egy másodperc történésén járt az agyam, ezáltal ki is rázta testemet a hideg, a tarkómon pedig vigyázzba álltak a pihék. Úgy éreztem, mintha kiakarnék szabadulni ebből a testből, mert szinte már undorodtam magamtól.

- Undorító! - hangom elhalt, nem ilyenre számítottam. Ujjam ajkamhoz érintettem, ahol előbb még az ő párnácskái érintették - Ez undorító volt tőled.

- Élvezted - jelentette ki úgy, mint aki azt hiszi, hogy tökéletesen igaza van. Pedig korántsem - Valld be, hogy élvezted! - ragadott meg karomnál fogva.

Éreztem a belőle áradó hőt, éreztem mentolos leheletét és illatát, ami lassan kúszott fel orromba, de soha nem ment ki onnan. Beleégett a tudatomba illata és félő, hogy soha nem felejtem el.

- Az agyacskádnak hazudhatsz - suttogta fülembe - De a testednek nem.

Belecsókolt a nyakamba, amitől megugrottam. Beleremegett az egész testem tettébe, de nem mondhattam azt, hogy igaza van.

Nem mondhattam, mert én nem leszek olyan, mint ő. Nem leszek egy undorító buzi, aki nem képes utódot hozni erre az elcseszett világra.

Karomnál fogva szorított engem a maradásra, de már ellenkezni se tudtam. Elgyengültem a közelsége mellett. És ezt nem akartam. Elgyengülni egy olyan ember mellett, mint ő.

Erőt kell vegyek magamon, még a végén azt hiszi, hogy egy könnyen kapható falusi fasztarisznya vagyok, aki egyetlen szavára ugrik, csak mert ő, ő.

Pedig ez nem igaz. Ő sem más, mint én, vagy akárki más, ő is ugyan az az ember, annyi különbséggel, hogy a leszármazotjai királyi családból származnak. De ez még nem jogosítja fel őt arra, hogy úgy viselkedjen, mint akinek ki van nyalva a segge, aki nem tűr ellentmondást szavai ellen, mert ha igen, akkor az halál fia. Pedig az életben igenis meg kell tanulni néha alább adni magunkból, egy kicsit szemet hunyni a szabályaink felett.

- Eressz! - rágtam ki magam karja fogsága alól - Nem vagyok az ágyasod, hogy azt csináljam amire vágysz kényed-kedved szerint! Van önbecsülésem is, képzeld! - ordítottam a szavakat rá, és éreztem, itt nem fogok megállni - Nem vagyok az, aki egyetlen szavadra ugrik, mert hónapok múlva te leszel a király! Leszarom, hogy milyen posztban vagy, leszarom, hogy Te vagy a trónörökös, ahogy azt is leszarom, hogy miért vagy egy Istenverte buzeráns! De egyre figyelj, de erre nagyon: soha, ismétlem, soha nem fogsz engem megkapni, inkább meghalok, mint, hogy újra azt a kínt éljem át! Az én szemembe nem vagy több, mint bárki más, de jól jegyezd meg: utálom az embereket. Ezáltal téged is. Nem vagy kivétel. Soha nem voltál és nem is leszek az. Nem vagy különb senkitől.

Talán ez volt az a pillanat, amikor megkönnyebbültem. Soha, senkinek sem mondtam a gondolataimat ilyen nyíltan és őszintén. De, hogy ezt neki mondtam el, kicsit sem volt túl jó ötlet tőlem. A fene esne belém, amikor előbb jár a szám, mintsem az agyam.

- Ami a szíveden az a szádon, igazam van? - komoly hangja volt, olyan, mintha épp megfejtene engem.

Pirult arcon bólintottam. Kezdtem szomjas és éhes lenni, mióta eljöttem hazulról semmit nem vittem be a szervezetembe.

- Soha nem gondolkozol, mielőtt kinyitod a szád? - jött az újabb kérdés, amire ismét bólintás volt a válaszom.

- Téged bántottak, igaz?

Azonnal ránéztem a tenger járta íriszeibe. A félelem átjárta testem, de nem bukhatok le. Előtte nem, hogy aztán majd újra felenevítse a történéseket.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondtam végül, komor hangon  végig a szemeibe nézve.

Úgy éreztem, ekkor látott át rajtam életemben először valaki, méghozzá olyan,aki a szükségleteit akarja végezni rajtam. Én se fogom ki a jó embereket...

- Nincs? - akadt fenn szemöldöke - Hazudsz? - jött hozzám közelebb. Meg akarta érinteni a kezem, de belőlem nem kap. Már nem.

Nem válaszoltam rá.

- Inkább ölj meg, mert a legapróbb érintést sem fogom neked nyújtani.

Hey!:)
Nagyon boldoggá tettetek az elmúlt napokban, mert ahogy látom, tetszik nektek ez a történetem, ami hatalmas boldogság számomra! Köszönöm nektek ezt a mérhetetlenül nagy kedvességet ♥.
Remélem, hogy tetszik nektek ez a rész is^^.

Sleeping with an enemyOù les histoires vivent. Découvrez maintenant