Sleeping with an enemy

5. Nem akarom!

Fogalmam sincs, hogy mikor kezdtem el egész testemben remegni. Olyan voltam, mint a nyárfalevél, ami egy szeles időszakban kocsonyát játszadozik a szél játékával.

- Ne-ne - csúsztam a földön hátrébb - Nem akarom - elcsuklott a hangom, éreztem ahogy a sírás gombolyaga hamarosan elér engem. Talán akkor ez már nem számított semmit. Bármire képes lettek volna, csak az ne történjen meg, amitől rettegek.

- Felőlem leimádkozhatod az eget is, akkor se fogok neked most megkegyelmezni - fogta meg karom, majd egy egyszerű mozdulattal a kanapéra hágott - Máskor megtanulod, hogy hogy beszélsz velem.

Levette rólam a nadrágom, és ugyanúgy az alsónadrágomat is. A pólómat leszakította rólam, a keze pedig erősen szorított le a kanapéra, hogy egyetlen egy mozdulatot se tudjak megtenni a menekülésem érdekében.

- Kérlek - könyörögtem neki. Kezével elkezdte ingerelni péniszem, ami sehogy se kezdett el éledezni és ezt bizony ő is megelégelte egy bizony perc után.

Hasamra fordított. Keze fenekemen járt körbe-körbe, néhol megmarkolta, volt amikor rácsapott. A könnyeim ekkor már potyogtak, hiába nem volt erőszakos ekkor már, én mégis rettegtem. Egész lényemben ódzkodtam ettől az egésztől, az se állna távol tőlem, ha a saját magam érdekében elájulnék, hogy öntudatlan legyek azokban a percekben mikor bemocskolja a már ígyis mocskos testem, ami két éve, ugyan olyan élénken virágzik egy élő fájdalomként szívem helyén.

- Ne sírj - hajol rám. Testével rám fekszik, a hátamat csókolgatja. Nyugtató hatásként szeretne, hogy hatna rám, de ez csak még jobban felzaklat - Látod, hogy nincs semmi erőszakos mozdulatom - suttogja a fülembe. Hangja lágy, amit eddig még sosem hallottam, mégsem tudtam ezt most méltányolni - Látod, hogy csak csókolgatlak. Ellazítom minden izmod, de ehhez, a te akaratod is kell. Ne félj, ne remegj és ne sírj, mert - csókolta le a lefelé igyeksző krokodil könnyeimet - Mert nem érek hozzád úgy, hogy az fájdalmas legyen számodra.

Ő ezt nem értette. Ő nem ért semmit, mégis, hogy a fenébe ne félnék, ha egyszer nem akarom. Utálom, amikor egy férfi megérint, és elkap a remegés, amikor olyan szándékkal közelednek felém. Ő ezt nem értheti, mert azt hiszi, hogy pár kedves mozdulat, érzéki suttogás a fülembe és máris alatta sikongatok? Nem, ez nem így megy. A testem nem reagál, a lelkem pedig sikít, hogy hagyjon engem békén és soha többet ne érjen hozzám.

Mégse tudtam egyetlen egy szót sem elmondani neki. Nem tudtam megértetni vele, hogy ez nem úgy megy, ahogy ő gondolja. Egy szexuális létesítményhez az kell, hogy megbízzunk a másikban, hogy vonzódjunk egymáshoz és ne csak a szex élménye miatt, hanem saját magunk miatt is hozzuk létre. A másik lelkét akarjuk feltárni ezzel.

De úgy látom, hogy csak én gondolkodok így erről az egész szexről, ahogy mások mondják. Én jobban profétálom a szeretkezés szót. Legalábbis, első aktusról én így vélekedek.

Nyakam, hátam, majd később fenekemet vette célba ajkaival. Gyengéden markolta, mikor egy óvatlan pillanatban megnyalt. Igen, ott kicseszettül az ánuszomnál.

- ELÉG - sírtam ekkor már fel. Eddig csak halkan sírdogáltam, de már nem bírtam tovább józan ésszel - Nem. Nem teheted ezt velem. Nem teheti ezt meg velem senki újra! - zokogtam fel. Hajamat téptem és arcomat martam hátha elvonja a valóságról a figyelmem.

Louis, a trón örököse, pedig rám nézett. Magamra vonzottam a figyelmét, ezzel elértem, hogy egy pillanatra is, de megálljon mindazzal, amit idáig tett.

- Harry - ejti ki száján a nevem - Lazulj el.

Felnevettem. Kacagásba kezdtem, ami később őrült zokogásba ment át.

- Te tényleg nem érted ezt? - kiabáltam - Nem akarom. Ha nem akarom, annak nyilván megvan az oka, örökös. És ha én nem akarok valamit, akkor azt nem intézheted el annyival, hogy "lazulj el", mert kurvára minden percét kínként élek át!

És, óh, ha egy kicsit is lenne szíve az ország örökösének. Óh, ha lenne ennek a szívtelen hercegnek érzései. Ó, ha lenne.

- Te kínként - szólalt fel komor hangján - Én élvezetként.

Felordítottam, mikor megéreztem ánuszomnál makkját, ami próbál még mélyebbre beférkőzni. Sikítottam, minden egyes mozdulatnál, minden egyes lökésnél, amit a herceg bennem tett meg. Óráknak, sőt éveknek éltem meg, holott az idő még negyed órát se mutatott.

Kihúzódott belőlem, anélkül, hogy elélvezett volna.

Rám nézett. Szemei könnyesek voltak, arca megbánást tükrözött, de én ekkor már nem tudtam mit tegyek. Pontokat láttam a szemem előtt, nem voltam magamnál és újból átéltem azt, amit néhány perccel ezelőtt. Amint lecsuktam a szemem, Louis arcát láttam, ami minden egyes lökésnél újra és újra beharapja a száját.

Én csak előre néztem. Nem volt erőm felkelni, valószínű, hogy a testem leblokkolt. Éreztem a testem fájdalmát és minden egyes levegővételt megszenvedtem.

Ez lennék én. Harry William Styles, a 18 éves srác, akit újból megerőszakoltak.