Sleeping with an enemy

3. Szolga

- Inkább ölj meg, mert a legapróbb érintést sem fogom neked nyújtani.

Olyannyira felnevetett, hogy hátrabicsaklott a feje. Néztem ádámcsutkáját, és az ála vonalát, amin pár napos borosta lehetett.

- Vicces - gúnyosan ejtette ki szavakat, ha érzékeny lélek lennék, biztos meg bántott volna a hangsúlyával, de mivel nem vagyok, így jeges tekintettel figyeltem arca rezdülését - Humoros vagy, egy egyszerű okból kifolyólag: valósággal remegsz az érintésem alatt, és még azt mered mondani, hogy nem vagy a te szavaddal élve buzi - egyre közelebb jött újból hozzám. Már kezdtem unni a lepcses száját és ezt az egészet, ami kettőnk között zajlik le, mióta beléptem ebbe a sehol semmi terembe. Egy vörös kanapé, semmi több. Ez mégis milyen hely lehet?

- Kezdelek már unni - pillantottam rá üres tekintettel.

- Én meg azt kezdem unni, hogy így beszélsz velem. Azért nem gondolod, hogy meg kellene adnod nekem a tiszteletet?

- Nem - ráztam meg a fejem - Nincs miért tiszteljelek.

- Hát így állunk? - húzta fel a szemöldökét - Akkor álljunk így.

Egy pillanatra nem értettem, mikor elordította magát, hogy "Liam". De amikor belépett a velem egy magas körüli belül barna hajú, szintén barna szemű ember, kezdtem megérteni. Ő bizonyára a jobb keze, aki valósággal lesi minden szavát, és eleget tesz a kéréseire is.

- Miben lehetek szolgálatára nagyságos úr?

Na, mit mondtam én. Talpnyaló.

- Kérlek kísérd át  108-as szobába. És világosítsd fel, hogy mi megengedett egy szolgának.

- Hogy minek? - úgy éreztem menten vérszemet kapok - Hogy mi a jó bundás kenyérről beszélsz te? Szolga? Komolyan? Szolga?!  Ne nyaljam ki véletlenül a segged esetleg?

Forrtam a dühtől. Szemem idegesen rángott, kezem pedig remegett azért, hogy jól arcon csapjam, hogy aztán vissza hulljon a földre. Mégis mit képzel ő rólam? Hogy majd mosok és takarítok is utána? Azt lesheti, de ne várja sokáig, mert a végén még belepusztul a várakozásba.

- Most már elég! - csapott a hátam mögött lévő falba. Csak most vettem észre, hogy milyen közel is áll hozzám - Elnéztem neked oly’ sok dolgot, pedig alig fél órája érkeztél! Másnak már az ilyen szóhasználatért halált ítéltek volna, de képzeld, még élsz! - összerezzentem a hatalmas hangerejétől - Úgyhogy kibaszottul ajánlom, hogy változtass a stílusodon, mert ha nem, akkor csak te leszel az, aki kettőnk közül pórul jár. Nagy a hatalmam, ne feledd. Egyetlen rossz szó és a fejedet vehetem - lépett el tőlem.

Fellélegeztem, amikor teret adott. Mindezidáig nem mertem lélegezni, annyira megdöbbentett a hirtelen haragja. Kissé talán meg is ijedtem, de nem lennék én, Harry William Styles, ha ettől a kályhától beparáznék.

- Liam, kérlek vidd - szólt a talpasának, majd lehuppant a vörös kanapéra, ami hasonló színű volt, mint a ruházata.

Szememet forgattam, mikor kivezetett ebből a teremből. Úgy éreztem, hogy 5 évet öregedtem ott, pedig csak fél óra telhetett el.

Már nem is érdekelt a kastély. Leszartam a hatalmas hodályt, egyszerűen nem érdekelt. Apám járt a fejemben, mostanra már biztosan értesült arról, hogy elvittek.

Féltem, hogy felmegy a vérnyomása. Hogy aztán strokeot kap és újra bekerül a kórházba. Fel kell hívnom Gemma-t, hogy tájékoztassam a dugi pénzemről. Haza kell jussak. Én gondoskodok a családomról, és ez nem megy úgy, hogy engem hip-hopra elvisznek, csak mert volt egy véleményem a leendő királyról.

- Ez lenne az - nyitott be egy tűzvörös színű szobába. Ágy huzata, falak színe és  még a bútoroké is vörös színben pompázott, ami valósággal ordította a szexuálistól.

- Eh - mentem beljebb. Undorodva leültem az ágy szélére, majd várakozóan erre a Liam fickóra néztem. Igazából nem nézett ki olyan rossz embernek, mondjuk nem is láttam rajta jelét annak, hogy a faszt szeretné.

Mondjuk, lehet, hogy csak jól leplezi.

- Mivel a herceg szolgája vagy, ezért...

- Ácsi, ácsi, ácsi! - szakítottam félbe - Álljon meg a menet, én biztos, hogy nem vagyok annak a férfiak szégyenítőjének a csicskása, már megbocsáss. Inkább mondd el, hogy innen, mégis hogyan juthatok ki, mert az egyszer biztos, hogy nem maradok itt fél napnál tovább.

- Ha egyet javasolhatok... - köhintett - Ne legyen egyetlen rossz szód se a hercegről mások előtt, mert a fejedet veszik. Attól még, hogy a herceg ilyen elnéző veled, a többi családtagja nem biztos, hogy azok lesznek.

- Szarok bele - rágtam a számat. Kezdtem magam rosszul érezni. Ne mondja már meg nekem senki, hogy mégis hogyan beszéljek, azért van a szám, hogy véleményt nyilvánítsak.

- Egy kicsit fogd vissza magad. Te is láthattad a herceget, hogy feldühítetted a szavaiddal és elmondása szerint olyan modorod van, hogy más már rég a temetőben lenne. Hálás lehetnél neki, amiért ilyen elnéző veled, pedig egy cseppet sem érdemled meg. És most: adok ruhát, amit majd hordanod kell. Minden reggel bemész a királyhoz, és beviszed neki a reggelit, mert köztudott, hogy a család nem eszik együtt reggelit, csakis ebédet és a vacsorát is beviszed neki este 6 órakor. Kivasalod a ruháit és előkészíted neki a lovagló ruháját, mert minden nap két órakor távol van a vártól. Négy órakor ér haza, ilyenkorra neked egy kis nasit, szendvicseket kell készítened neki és  fürdővizét is meg kell engedned. A ruháit kipakolni az ágyára és rendet tenni a szekrényében. A többi  dologhoz nem érhetsz hozzá, mert ha igen, akkor komoly haragra kap az örökös. Mikor elérkezik a hat óra, te felviszed neki a vacsoráját, amit az egyik szakácsunk fog neked adni. Mindegy, hogy kitől veszed el, a lényeg az, hogy az úrfié legyen. Beviszed majd megkérdezed, hogy lenne e még parancsa hozzád és ha igen, azt teljesíted. Ha nincs és mondja, hogy távozhatsz, akkor te úgy cselekszel.

Végszóra pedig meghallottam azt az istenátka hangot. Engem hivatott.