Sineumdo High School †Seventeen af†

II.

Egy átlagos suliban, a diákok átlagosan viselkednek, és átlagos dolgokat csinálnak. A Sineumdo High Schoolban, ez egy kicsit másképp működik. A látók óvatosan járnak-kelnek az épületben, míg a muglik teljesen átlagos dolgokat csinálnak.

Ez történt akkor is, amikor a 11.a két muglija - névszerint Chan és Seokmin - egy tanár magánéletéről vitáztak. Chan nem bírta elviselni, hogy van aki megkérdőjelezi azt amit mond, ezért fogadott társával. Akinek nincsen igaza, annak be kell hatolnia a tiltott zónába, azaz a keleti szárnyba.

A keleti szárny volt az a hely, ahova soha, semmilyen körülmények között nem léphetett be senki. Néhány lépcső és egy valahonnan szalajtott rendőrségi kordon választja el az egyik kissebb mellékfolyosótol, ahol többek között a tanári is található. A tanárok már a középiskola első napjaitól kezdve azt súlykolják a diákokba, hogy felejtsék el, hogy az van, és az oda való belépés szigorúan tilos. A látók nem is éreztek különösebb kéztetést, hogy szabályt szegjenek, hiszen pontosan tudták, hogy mi van ott, és hogy miért van megtiltva a bejárás. De a muglik zöme, nem érti, hogy miért nem szabad belépni -e zónába, de eddig senki se vetemedett arra, hogy belépjen oda. Mivel a tanári, szinte közvetlen mellette helyezkedik el, ezért nagy lenne a lebukás veszélye is. A naív, de kíváncsí muglik azért nem szegték még meg e szabályt, mert attól tartanak hogy a tanárok nagyon durván megbűntetik őket, ami lehet így is lenne, feltéve ha kijönnek onnan élve. A tanárok már mindent mondtak nekik, csak hogy ne legyen kedvük átlépni a kordont. Volt aki radioaktívitással magyarázta, de volt, aki csak annyit mondott, hogy szimplán tilos, ami nem oltotta el a muglik égő kíváncsiságát.

Chan elhagyta a termet, abban reménykedve, hogy Seokmin nem megy utána. Kilépett a folyosóra, majd visszapillantott az ajtóra hogy tényleg nem követi-e DK. Miután megbizonyosodott arról, hogy egyedül van, elindult a mosdó felé, ahol ráült a hideg radiátorra, várt egy kicsit, majd visszament. Ez is a terve része volt.

-Megkérdeztem, és nekem volt igazam -intézte gúnnyal teli hangszínnel DK felé a mondandóját. Ekkor még nem tudta, hogy osztálytársa életével játszadozik.

-Legyen! -csapott a padjára, majd nagy hévvel felállt a helyéről, ezzel felborítva a széket, melyen néhány másodperce még békésen üldögélt.

A szék rovalya sok kíváncsí szempárt vozott a fiúkra. Köztük SANEULét is.
A diákönkormányzat elnöke kötelességének érezte, hogy leállítsa a fiúkat. Heves léptekkel iramodott oda, hogy kikérdezze őket, majd néhány nevelő szándékú felszólítással illesse a vitázókat.

-Mi folyik itt Seokmin?-nézett komolyan az előtte magasodó srácra. Tudta, hogy ő őszíntén fog válaszolni, így Channak esélye sincs befolyásolni a válaszát. Saneul nem igazán kedvelte a srácot, és egyáltalán nem bízott meg benne.

-Fogadtunk, vesztettem, és át kell lépnem a kordont. -sorolta röviden, tömören az eseményeket DK.

-Ti normálisak vagytok? Ez az első és az egyik legfontosabb szabálya a sulinak - mondta Saneul azzal a szándékkal, hogy lebeszéli őket erről az egészről, azonban azzal a gyomorgörccsel amit akkor kapott, nem jutott tovább. -Ha lebuksz, aminek mellesleg rohadt nagy esélye van, akkor nagyon de nagyon megfogod szívni, és egész érettségiig bánni fogod -hadarta a lány a lebutított érveit, majd mély lélegzetvétellel próbálta nyugtatni magát, hogy tudjon reálisan gondolkozni.

-Miért féltesz ennyire, hiszen semmi sincs ott. Ha egy oroszlán miatt nem lehet bemenni, akkor tényleg nem megyek be -terült el Dokyeom arcán egy széles, ám bizonytalan mosoly, majd megindult a keleti szárny irányába.

Rosszabb- gondolta Saneul, majd szinte sértődötten vetette le magát a helyére, a padra hajtva a fejét próbált semmire se gondolni. Pontosan tudta hogy mik a következmények. Csak arra tudott gondolni, hogy bár az ő osztálya nem büszkélkedhet annyi látóval, mint például a 12.a, de ilyen helyzetben hol van a többi? Szüksége lett volna a segítségre, de sehol senki.