Sineumdo High School †Seventeen af†

I.

A diákok újra a fülledt tantermekben, iskola falai közt érezhették magukat. Eljött az új tanév kezdete, mikor mindenki dünnyögve és szomorúan lép be a kapukon vágyat érezve, hogy leugorjanak a tetőről, mert nem bírják azt a bezártságot, amit ki kell bírniuk a kilenc hónap alatt. Mint minden évben. Túl sokat agyalnak azon, mikor lesz a legközelebbi szünet, vagy, hogyan hiányozzanak a nagyobb dolgozatokról, hogyan szívassák meg a tanáraikat. A többség ezen gondolkodik nap mint nap, ők nem félnek. Ha lehunyják a szemüket, nem hallanak suttogásokat óra közben bármikor, vagy nem beszélgetnek halottakkal. Viszont nekik is tartani kell a haláltól.

----------------------

- Elmentem!- ordította el magát NI KA, mikor már az ajtót nyitotta. A választ már nem kapta meg, mert olyan fénysebességgel hagyta el a házat mint Flash, és sietett a kapuban állóhoz aki, mint valami testőr, figyelte a környezetet, hogy  nem -e közeledik valami veszélyes.- Szervusz fiam!- lépett oda a korai madár  társához, aki mosolyogva fordult felé.

- Szervusz anyám?!- lesütött Vernonról, hogy nem érti az efféle megszólítást.- Jó, hogy idősebb vagyok nálad- kuncogott, mintha tényleg valami vicceset mondtak volna.- Mi újság Bad Girl? 

- Áh, tudod egész nyáron itthon poshadtam, mert... Chwe Vernon úgy döntött, hogy elmegy nyaralni egyet New York-ba, így itt hagyva az egyik legjobb haverját- mondta fintorogva és szemrehányóan, mert fájt neki, hogy a két és fél hónap alatt, egyszer sem találkoztak sőt, nem is beszéltek.- Csoda, hogy most itt vagy.

- Héj!- csattant fel.- Nem én tehetek arról, hogy  anyáék visszavonszoltak, én itthon akartam maradni. Mindent megpróbáltam hogy ne kelljen velük menni, de a hiszti nem segített- kezeit karba tette, és besértődött arccal indult el a hosszú utcán, ahol már a nap a bőrüket perzselte.

- Jaj, nem kell megmagyarázni! Tudod, hogy nem komolyan gondoltam, csak megemlítettem- forgatta meg szemeit a kis cukkoló és a barátja után eredt.

Vernon hajából áradt a kókusz illata, akár az egész körzetben érezni lehetett. Ahhoz képest nem volt erős, inkább kellemesen lengte be az auráját a srácnak, amit Ni Ka is észre vett. Mélyet szippantva a levegőbe követte tovább, s egyre csak közelebb érezte magát Vernonhoz. Végén már a fiú hajában volt az orra, úgy szagolta tovább a kellemes illatot, és nem érdekelte, ha hülyének nézik, csak legyen meg neki az a kis öröme kora reggel.

- Új sampon? - lépett Vernon mellé Ni Ka.

- Jó orrod van- bólogatott a kókusz.- Amúgy reggeliztél? - fordult a szimatolóhoz.

- Nem.

-Akkor ilyet sem kapsz- húzott elő Vernon egy  csokis zacsit, amire ló betűkkel volt ráírva a TWIX. 

A lány orra előtt bontotta ki, és egyet beleharapott, hogy éreztesse vele a kedvességét, míg nem Ni Ka, mosolyogva ki nem kapta a ropogós finomságot. 

- Nesze. Veszek magam- az egyiket kivette, a többit visszaadta Vernonnak.

És így mentek tovább a földi pokol felé vezető úton. 

----------------------  

- Oké gyerekek, csak ennyit szerettem volna mondani- csapta össze kezeit a 11.a osztályfőnöke egy kisebb monológ után.- Legyen sikeres ez az év is- sóhajtotta, de utána egy mosoly ült arcára, hogy elhessegesse a rossz gondolatokat- most ki lehet menni az udvarra!