Sineumdo High School †Seventeen af†

III.

Már év elején megkezdődtek a sorscsapások amiket a túl oldalról küldtek jelezve, hogy mindenki ült a babérjain és semmit nem csinált azért, hogy elkapják aki mindezt elkezdte. Egyre jobban háborogtak a túloldalt, és ezt nem csak a látók érezték meg. Ők is rettegtek, ahogy a kívülállók is érzékelték, hogy biztos valami gonosz erők szállták meg az intézményt, mégis a véletlenre fogták. Az egész iskola félt, hiszen sorjában történtek a halálesetek az iskola falai között. Legtöbben úgy gondolták, hogy véletlenek történnek és csak óvatosabbnak kell lenni, nyitott szemmel járni, hogy elkerüld a saját tragédiát és másokét. Senki nem akart gyászolni újra és újra, mégis fel kellett ölteni a feketét az iskolának és zászlót húzni az intézményre, hogy megtiszteljék Soonyoung-ot és Seokmint- aki mellesleg még nem került elő, mégis halottnak volt nyilvánítva, mert jól tudta a nép, hogy egy cseppnyi esély sem volt arra, hogy túlélje a kordonokon belül. Chan pedig a bűntudata miatt túlságosan maga alatt volt, mert úgy hitte, az ő  hibájából távoztak el az élők közül ketten is. Senki nem hibáztatta őt, csak saját magát ostorozta, ezért állapota egyre rosszabb lett, mert belebetegedett a bűntudatába, ami rendesen elnyelte és marcangolta belülről. Mégis folyamatosan kitartott amellett, hogy nem fog hiányozni az iskolából már az első hónapban, pedig többen mondták neki, hogy pihenésre van szüksége.

KENZA is rettegett tovább, mégis lenyelte és kívülről azt mutatta, hogy őt nem bántja ez az egész, mert bátor és próbálja hideg vérrel kezelni a dolgokat. Mégis, néha a szellemekhez fordult segítségért, vagy éppen elbeszélgetett velük unalomból. Viszont, amikor egyedül volt a szobájában -mert két társa elszökött a kollégiumból-, úgy döntött, hogy most nem keres szellemet, hanem inkább idéz egyet. 
Már éjszaka volt, így az a pár bentlakó is az álmok világát járhatta pár szobával, esetleg folyosóval arrébb, ezért a legjobb volt olyankor elkezdenie. 
Meggyújtotta vörös és fekete gyertyáit, amit féltve őrzött a szekrényében, lelakatolva. Ott voltak az olyan dolgai, amik nem az élő világhoz volt közük, hanem egy másikéhoz. A halottakéhoz.
A lány soha nem bukta el az ezekhez kapcsolódó dolgokat, ezért nem is csinált galibát és bajt sehol. Mindig letudta rendezni a túlvilágiakat, és soha nem volt tiszteletlen. Lehet ezt már spiritualitásnak nevezni?

Kenza még bele sem kezdett az idézésbe, őszintén nem is tudta okát, miért csinálta. Talán Seokmint szerette volna felkutatni és bebizonyítani, hogy él? Mert ismerte és talán kis haverjának tekintette, és sajnálta. Fájt neki ez az egész, hiszen csípte a srácot, mert szerinte mindig vidám és hiperaktív volt, ami néha el tudta szórakoztatni Kenzát. De ezt a gondolatmenetét is megzavarta egy sikoly, ami az egész folyosón visszhangzott, aztán egy csattanás ami akkora lehetett, mint amikor valaki elesik a frissen mosott padlón, de ez annál mégis nagyobb volt. És nem volt olyan messzi a kiáltás a szobától, ezért a gyertyákat gyors elfújva tépte fel az ajtót, hogy megnézze mi is történt. 
Nem szerette, ha megzavarják bármiben is, viszont kötelességének érezte, hogy megnézze az ajtón túliakat.

Mikor kikukkantott, látta, hogy valamelyik lámpa pislákol és az utolsókat rúgja, mert pár másodperc múlva ki is aludt az az egy. Így hátborzongatóbb lett a folyosó, és ijesztőbb. Viszont nyugtalanítóbb volt az, hogy az egyik szobatársa a fénytelen lámpa alatt áll vérző orral, és Kenzán kocsányon lógnak a szemei. Nem ijedt meg tőle, csak furcsán vetette rá pillantásait a társára, aki azon nyomban össze is esett. Elég volt neki egy kis fuvallat is, hiszen dülöngélt, mintha részeg lenne.
Persze Kenzát ezt hidegen hagyta, mégis lassan felmérte a terepet, aztán odasétált a másik lányhoz aki, mintha nem is lélegzett volna. 

-----------------------------

Másnap a csapat összegyűlt, Kenza pedig beszámolt az esti látottakról a többieknek. Persze, ez semmit sem tudott megoldani, csak még egy élővel kevesebb, akit még aznap elvittek a hullaszállítóval, és az esetet se kellett megvizsgálni. Már a rendőrök is feladták, hiszen semmi kézzel foghatót sem találtak a helyszíneken, még hűlt nyomokat sem. Csak az áldozatot.