Betekintő - novelláim gyűjteménye

Vérlény vadász vakrandin

Connor korán megtanulta, hogy a Vadásznak lenni nehéz. Főleg, ami a szerelmi életet illeti.

Eddig különösebb gondja nem volt az egyéjszakásokkal, de elérkezett életének abba a szakaszába, ahol talán komolyabbra is vevő lenne. Azonban számtalan egy hónapos kapcsolatokkal a háta mögött egyre kevesebb reményt látott erre.

Ha egy másik Vadásszal jössz össze, akkor nulla magánélet, mert valaki tuti bevetésen van. Ha beavatott emberrel vagy? Ő még talán eltűri, de ő sem sokáig. A félbeszakadt randikba egyszer mindenki belefáradna.

A harmadik kategóriát azonban még sosem próbálta ki – egy beavatatlan, mit sem sejtő egyszerű ember.

Épp ezért úgy döntött, beregisztrál egy társkereső oldalra és szerencsét próbál.

Először azt írta az adatlapjába, hogy nyitott gondolkodású partnert keres – gondolt itt arra előre, hogy mi van, ha megtalálja álmai Madonnáját és színt vallani kényszerül – azonban ezzel a szöveggel csak az UFO hívőket és a szado-mazo játékok kedvelőit vonzotta. Miután egy nő feltette neki a kérdést, hogy szereti-e, ha dildót dugnak fel a seggébe szex közben úgy döntött, módosít az adatlapján és kitörölte az ominózus mondatot.

Két héttel ezelőtt érezte azt, hogy talán elérheti élete első áttörését: a randi oldal üzemeltetője rapid randikat kezdett el szervezni különböző városokban az ott élőknek, a következő pedig pont az övében került megszervezésre, Connor pedig azonnal rányomott a részt veszek gombra, amint végigolvasta az emailt.

Az esemény egy óra múlva lesz egy igen hangulatos étteremben, ő pedig csak remélni merte, hogy addig nem fut be Vadász munka vagy ha igen, akkor nem a rumlisabbak közül való.

Utoljára ellenőrizte a csomagtartójában tárolt fegyvertáskáját és a biztonság kedvéért az öltönyébe rejtett ezüstkészletét is a Vérlény kivonatokkal együtt. Inzulinnak álcázták őket, hogy ne keltsenek gyanút. Elég volt csak a pengére csepegtetni belőle egy keveset és máris készen állt a tökéletes fegyver. Csak annyit kellett tudni hozzá, hogy kivel van dolguk.

Egy utolsó pillantást vetett a tükörbe és elégedetten állapította meg, hogy a frissen vágatott homokszín hajától és sokak által jóképűnek tartott arcától kezdve a fekete cipőjéig minden jól állt rajta. A kinézetén nem múlik a dolog, a személyisége meg talán nem olyan rossz.

Felkapta a táskáját, beélesítette a riasztót és már kint is volt az enyhén hűs szeptemberi éjszakában. Bedobta sportautója hátuljába a fegyvereit, bepattant a vezető ülésre és már száguldott is az étteremhez.

A Vadász Egyesületnek épp a közelben volt egy megőrző garázsa, oda parkolta le a kicsikéjét, a kulcsot pedig gondosan eltette a zakó zsebébe az elektromos cigije mellé, a telefonját a bankkártyájával és hamis irataival együtt pedig a nadrágzsebébe süllyesztette.

A rövid, öt perces út alatt az étterem felé elszívott pár slukkot és gyorsan bedobott egy mentolos rágót is, hogy biztosra menjen. Nem akarta rejtegetni, hogy cigizik, de sok embernek ő sem bírta a cigi utáni szájszagát.

Az étteremben jól láthatóan a részt vevők nagy része már megérkezett. A szervezők a hölgyeket a számozott asztalokhoz ültették érkezési sorrendben, a férfiakat pedig inkább a bár felé terelték.

Connor odalépett a recepciós pult közelében álló, a társkereső kitűzőjével ellátott huszas évei végén járó hölgyhöz.

– Jó napot, a társkereső által szervezett rapid randira jöttem, a nevem Connor Colins.