Prológus

437 48 2
                                    

Kétségbeesetten rohantam végig a hozzá vezető úton.

Szó szerint és átvitt értelemben is.

Mikor a szívem ki akart szabadulni a melkasom óvó rejtekéből, akkor is csak szaladtam.

Futottam, mert szükségem volt rá. Hirtelen nem volt más lehetőség, nem volt más kiút a helyzetemből.

Csak ő.

Aki rendbe tud hozni mindent. Aki újra össze tud rakosgatni széthullot darabkáimból.

Annak ellenére, hogy nem érdemlem meg.

Ő mégis megteszi. Biztos pontot adott az életben.

Otthont adott.

HomeWhere stories live. Discover now