Home

feel like nervous

Fáradtan keltem ki az ágyamból hajnali öt órakkor. Nem volt szükségem ébresztőre, elég volt a faliórát bámulnom, ami percre pontosan két órája és husznnyolc perce lett tisztán kivehető a világosodásnak köszönhetően.

Sóhajtva álltam fel és nyújtózkodtam ki. Egy újabb csata, amit elvesztettem az alvászavarommal szemben.

Régi jó haverok vagyunk, több, mint hat éve boldogítjuk egymást.

Már nem is emlékszem rá, mi miatt talált rám öreg barátom, akkoriban sok mindenen mentem keresztül, olyan dolgokon is, amelyek nem feltétlenül voltak kedvező hatással a mentális egészségemre.

Az évek során megszoktam, hogy vagy nehezen, vagy egyáltalán nem alszom. Nem volt újdonság.

A fürdőszobába vonszoltam tiltakozó testem, ami inkább ment volna először a konyhába egy jó adag koffeniért, de ellent mondtam a vágynak és úgy döntöttem, hogy először lezuhanyzok.

Ahogy becsuktam magam mögött a fürdő helyiség ajtaját, szembe találtam magam a tükörrel. Szomorúan néztem farkasszemet a sima üvegfelületről rám visszabámuló férfival.

Tetoválásokkal díszített, sovány felsőtest, hozzá tartozó karokkal, amik esetlenül lógtak a törzsem mellett.

Minden egyes minta, amit örökké tartó tintával festettem magamra, hordozott magával valami fontosat. Élmények, személyek, helyek emlékeit őrizték magukban.

Feljebb kúszott a tekintetem, találkozott a tükörben létező másom bánatos kék szemeivel. Járomcsontomon feszesen húzódott a bőr, a dohányzás okoztában az arcom is beesett volt. Szemeim alatt fekete karikák köszöntek rám, mint minden reggel.

Beletörődve fordultam el a tükörtől. Beálltam a zuhany alá, megnyitottam a vizet, majd viszonylag hidegre állítottam.

Élveztem, ahogyan a hűvös folyadék végigfolyik a vállamon, végig a karomon. A hideg hatására libabőrös lett a végtagjaimon a bőr, de nem érdekelt, mert felfrissített.

Tíz perc után jéggé fagyva, de legalább éberen léptem ki a zuhany alól és magamra csavartam a  törölközőmet. Megint tükörbe néztem. Ugyanaz a szomorú kék szempár nézett vissza rám, csak ezúttal nem fenyegetett a hirtelen elalvás vagy összeesés veszélye.

A konyhába érve betettem egy kávékapszulát a kávégépbe, elkezdtem a forró vizet beleengedni, majd visszamentem a hálószobámba egy alsónadrágot keresni. Nem tartott sokáig, az ajtó melletti széken találtam egyet, egy viszonylag tiszta példányt. Azt a széket egyszer még ülőalkalmatosságnak tekintettem, most már megelégszik azzal, hogy mindent rádobálok.

Visszamentem a kávémért, majd sóhajtva jöttem rá, hogy az időközben kifolyt. Kikapcsoltam a gépet, a kifolyt világosbarna lét pedig először mosogatószivaccsal, majd két lap papírtörlővel takarítottam fel. Belevágtam két kiskanálnyi cukrot a kávémba, majd azt szürcsölgetve ültem le a tévé elé a nappaliban.

Unottan kapcsolgattam végig a csatornákat, amelyeken a korai időpontnak köszönhetően unalmasabbnál unalmasabb műsorblokkok mentek le. Hamar feladtam a keresgélést és egy random csatornán hagytam a készüléket, mintegy háttérzajnak szánva.

Belenéztem a tegnap este a konyhapulton hagyott jegyzeteimbe és kész szövegeimbe és elégedetten nyugtáztam, hogy azokkal tegnap óta nem történt semmi.