anpanman - novellák

reggelek (yoonmin)

Yoongi voltaképpen mindig jó alvó volt. Könnyen aludt el, álmában alig zavarta bármilyen külső hatás. Nem horkolt, egyenletesen, békésen szuszogott. Időben felkelt, sem korán, sem későn. Egyetlen probléma volt, ami csak néha ütötte fel a fejét: szerelme nélkül álmatlan lett. Azonban Jimin nem minden éjszaka volt számára fizikálisan is érinthető. Ilyenkor egy párnát szorított karjaiban, amit előtte kedvese kölnijével locsolt át párszor.

Aznap reggel azonban nem szerelme hűlt helye zavarta fel legédesebb álmaiból, hanem az a zavaró tény, hogy a csípős reggeli levegő oldalát marta, ahol selyempizsamája felgyűrődött. Idegesen kapott oda, majd sziszegett egyet. Kinyitotta szemeit, és tekintete azonnal a felette tornyosuló Jiminre vándorolt. Csípője felett térdelt, és a közös takarójukat pihentette vékony vállait.
Rájött, hogy mitől volt olyan hideg aznap reggel.

Hosszú pillanatokig szemeztek egymással, Jimin továbbra sem akart szerelme felől lemászni, hisz volt egy terve.

- M-mit csinálsz? - nem azért dadogott, mert megszeppent, csupán elfelejtette, hogy ennyire nehéz reggel először megszólalni. Rekedt és mély volt a hangja, de ezt Jimin imádta, tökéletes kontrasztot adott az ő vékony hangjának.

- Semmit, hyung. - Yoonginak ekkor gyanússá vált, hiszen csak akkor szólítja hyungnak, ha sántikál valamiben. Máskülönben cicámnak, Yoonginak, vagy édesemnek hívta volna párját.

- Hiszi a piszi. - játékosan összeszűkítette szemeit, és kimérten méregette Jimint. Addig akarta ezt csinálni, amíg meg nem adja magát. Ennek ellenére kíváncsi volt párja tervére.

- Jól aludtál? - próbált témát váltani, teljesen elfelejtette vállain szobrozó takarójukat.

- Persze. De eltűntél, és még ezt is lerángattad rólam. - mutatott kezével a pléd felé, és mintha kicsit bele is markolt volna. Ezután erőtlenül ejtette le karját maga mellé.

- Hm.. - vállait megrántotta.

Aztán megfogta a takarók végeit. Kifeszítette őket, mintha szárnyai lettek volna. Yoonginak fogalma sem volt arról, hogy mit akar csinálni, ezért csak megmosolyogta gyermeki cselekedetét.

Erősen szorította, pizsamafelsője megfeszült. Ujjpercei elfehéredtek, majdnem kettészakadt a takaró.

Ezután egyszerűen rádőlt Yoongira. Mellkasaik összeütköztek, fejét pedig fekvő szerelmének nyakába tuszakolta.

- Mindig ki akartam próbálni. - mormogta a fiú forró bőrébe, amiket apró csókokkal halmozott el. Elnevette magát zuhanásán.

Perceken keresztül feküdt kedvesén, majd felülve rajta csókot lopott tőle. Utána pedig úgy tettek, mint minden reggel: lementek reggelizni.

<szerk>

ezt eredetileg július elején írtam meg, végül elvetettem, most pedig picit átalakítottam és publikáltam. remélem örömmel fogadjátok ezt pici szösszenetet. köszönöm

-m