Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:
Miután reggeliztem Adrien-el átváltoztam és elmentem pásztázni a várost. Telt múlt az idő de semmi.
Történhetne már valami. Mondtam magamnak közben megláttam hogy mennyi az idő. Adrien vívó edzése most van. Hmm, legalább van mit néznem. Gondoltam magamban és Adrien főiskolájához mentem. Ott volt ő. A katica látást használva messzebbről is tudtam figyelni őt.
Helló Agreste. Fes vagy mint mindig. Mondtam magamnak miközben őt bámultam. Nem hordta a sisakot szóval annál jobb volt. Miközben bámultam őt egyszer csak mit láttam? Na mit? Hát persze hogy egy akumatizáltat látok meg. Miért most?! Elindultam az akumatizált írányába de már késő volt. Adrien-t elragadta onnan. Ne! Követtem őket míg végül Adrien régi iskolájánál áltak meg.
Na beszélj! Ki vagy és mi célod? Utasítottam az akumatizáltat.
Ő Chloé Bourgeois Katica. Mondta Adrien.
A nevem nem Chloé hanem Antica! Toporzékolt az akumatizált. Ez mennyire szánalmas.
Mit akarsz? Kérdeztem az akumatizáltat.
Ne játszd a hülyét, tudom hogy Adrien-el együtt vagytok! Jelentette ki Antica.
Hogy?! Mi?! Honnan?! Ebből nem értettem semmit.
Miattad nincs velem Adrien. Én illek hozzá nem te te kis ribanc! Kiáltotta nekem.
Szóval innen fúj a szél. Megint egy hibbant rajongó. Szűrtem le a következtetést.
Igazából... Szólalt meg egyszer csak Adrien.
Az van hogy Chloé és én régen de tényleg régen barátok voltunk. Hi. Vigyorgott zavartan.
És nyílván azt remélte hogy barátból több lesz mi? Értettem már meg a helyzetet.
És többek is lehetnénk ha te nem lettél volna! Kiáltotta Antica.
Álom világban élsz. Adrien így vagy úgy de ott hagyott volna téged. Mondtam neki.
Hazugság! Kiáltotta.
Igaza van. Folyton magadra gondolsz, önző vagy, beképzelt. Rémes ember vagy Chloé Bourgeois, Antica, bárhogy is hívnak.
Elég! Kiáltotta dühödten Chloé és ledobta Adrien-t a tetőről. Azonnal utána ugrottam és megmentettem. Miután ez meg volt hamar legyőztem Antica-t. Halálfej kezd meggyengülni vagy mi. Végül leemeltem mindkettőjüket a tetőről és utána csak Adrien-el foglalkoztam. Az a kis hisztigép csináljon amit akar nem izgat. A következő pillanatban azt vettem észre hogy a riporterek megrohamoznak minket. Egyszer csak az a kérdés reppent fel hogy együtt vagyunk-e?
Megállapodtunk. Mondtam Adriennek.
Tudom de...
Ha rákérdeznek akkor az igazat mondjuk.
De...
Adrien!
Jó, rendben. Egyezet bele.
Igen, együtt vagyunk. Feleltem a riportereknek. Már látom is a címlapot. Párizs hőse és Párizs modellje egy párt alkotnak. Az évszázad románca.
Apám reakciója vajon mi lesz erre? Kérdezte Adrien tőlem.
Ha egy szuperhőst sem fogad el melletted akkor annak nincs esze és amúgy is, mit számít? Együtt vagyunk és kész ennyi. És ha bele akar ronditani akkor lesz ám hajcihő. Mondtam Adriennek.
