Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:
Éppen a a bérházhóz tartók amiben lakok Adrien-t cipelve.
Na megjöttünk, ez az én otthonom. Mondtam Adriennek miután megérkeztünk.
Hű, hát ez...
Rut hely tudom. Mondtam Adriennek.
Hogy lehet ez? Kérdezte Adrien.
Hosszú história ez és ha végig hallgatód biztos hogy elhagysz. Mondtam neki.
Miért most mutatod ezt meg? Kérdezte Adrien tőlem.
Őszintén? Az egész város tudja hogy együtt vagyunk ideje többet megtudni egymásról. Feleltem neki.
Vagyis felfeded hogy ki vagy. Szűrte le az eseményekből.
Pöttyöket le. Mondtam és már Marinette-ként áltam ott vele szemben. Közelebb jött, a szemembe nézet majd hirtelen megcsókolt engem. Miután elvált az ajkával tőlem megszólalt.
Én csak azt a lányt látom akit szeretek. Mondta nekem.
De akkor is itt élek. Mondtam neki.
És? Ha én élnék itt te pedig a villában akkor is együtt lennénk. Ez nem véletlen vagy ilyesmi. Mondta Adrien majd leültünk az ágyamra.
Szóval? Hogy lyukadtál ki itt? Kérdezte tőlem.
A szüleim 13 évesen meghaltak és az utcán éltem. Egyik nap találtam egy hatalmas dobozt és mindenféle ékszer volt benne. Felprobáltam a fülbevalót és akkor fedeztem fel hogy van ereje ezeknek.
Szóval több is van? Kérdezte Adrien hitetlenkedve.
Igen de ne szakítsz félbe. Szóval mikor betöltőttem a 14-et akkor fedtem fel magam mint Katicabogár. Marinette Dupain-Cheng-ként meg az utcákon éltem míg el nem kezdtem festeni.
Festeni?
Igen, a képeket eltudtam adni és a pénzből vettem ételt meg egy gitárt amin zenéltem az utcán. Azóta is ebből tartom el magam és élek ebben a putriban. Mondtam el a történetemet Adriennek.
Ez szörnyű. Mondta Adrien.
Végül is van tető a fejem fölött és étel is habár kevés. Mondtam neki.
Ez így nem élet Marinette. Mondta elszörnyülve.
Lehet, de mi más választásom van? Kérdeztem őt.
Mondjuk velem is lakhatnál. Vetette fel Adrien.
Mi?! Csak ennyit tudtam felelni erre.
Miért ne. Nálunk van hely, beszélek az apámal végül is Párizs hősének nem mondhat nemet. Mondta Adrien.
Még azt sem tudjuk hogy hogyan reagál arra hogy együtt vagyunk. Hogy képzeled azt akkor hogy csak úgy beállitsunk evvel? Kérdeztem értetlenül.
Együtt megoldjuk. Mondta Adrien.
Ezt nem. Feleltem neki.
Marinette, így nem lehet élni. Legalább próbáljuk meg. Nekem az a legfontosabb hogy neked a legjobb legyen. Nem viselném el a tudatott hogy itt hagyjalak. Szeretlek. Mondta Adrien nekem majd megint megcsókolt. Mit mondhattam erre?
Próbáljuk meg.
