Gyönyörű

Kínzol

Hirtelen ugrottam fel az ágyamban. Éreztem hogy teljesen levert a víz hiszen az álmomban megint meglátogattál. Egy izzadságcseppem lassan lefolyt az arcomon, hogy az ilyesztő szituációt még rémisztőbbé tegye. Számomra rémálmot jelentett hogy megint ilyen szörnyen kellett hogy lássalak. Megkínzottan, gyötrődve szenvedtél, keservesen sírtál, és tudtam hogy ez nem csak egy álom. Hanem hogy éppen ez történik veled. Hogy ezt honnan tudom? Ez is benne volt az egyik leveledben. Minden este, minden „látogatás” után hagysz nekem egy levelet. A konyhapulton szoktak lenni. Erről jut eszembe.. a levél!
Eszeveszett tempóban rohantam a konyhába. Már attól a kevéske futástól is szúrt az oldalam hiszem álmomban sírtam, ezért most levegőt is nehezebben veszek. De mindezzel nem foglalkozva rohantam mintha az életem múlna rajta. A lépcsőn lefelé sikeresen meg is botlottam a saját lábamban, szóval gyorsan legurultam a maradék lépcsőfokokon. Közben bevertem a bordáimat és azt hiszem meghúztam a csuklóm, de nem érdekes, most csak az érdekel mit írt. Bicegve mégis a sérülésekhez képest, sietve -számomra mégse elég gyorsan- tettem meg az utólsó lépéseket a konyháig, ahol a pulton meg is találtam a levelet. Szinte feltéptem a borítékot. Az üzenetet egy „szeretlek” kezte és Yoongi aláírása volt legvégén, a jobb alsó sarokban. Innen máris tudtam hogy ez az amit kerestem. Ez állt a levélben:

„Szeretlek.  De ezt te is tudod. Viszont most lényegesebb dolgokat szeretnék közölni, Tae. Tudom hogy mire készülsz. 
Eddig visszatartottalak ettől, hiszen én is ezt éltem át.  De most már nem teszem. Tudom hogy te is ezt akarod. Az igazság az hogy ez a bűn, hogy lássalak.. Túlságosan hívogat engem is. Látnom Kell téged. És talán.. ha elfogadják azt, amilyenek vagyunk; akkor együtt lehetünk. Látnom kell  téged végre. ..újra. És.. van egy lehetőség. Viszont ehhez követned kell engem. És ha te is itt lennél akkor együtt kikönyöröghetnénk az életet.. De ha nem engednék akkor is legalább együtt lehetnénk. Csak kérlek gyorsan végezz magaddal, tudom hogy már ezen gondolkozol, azóta mióta meghaltam, és szeretnéd már megtenni. Csak nem tudnálak téged sokáig szenvedni látni.. Nem tarthatlak vissza többé.. de én is legalább annyira vágyom utánad. Nem érdekelnek a következmények. Kérlek siess..
                                                      Yoongi
Mi értelme az életemnek ezen a mocskos földön, ha vele is lehetnék? Gondoltam. Aztán, csakúgy mint az álmaimban Yoongi; úgy a levél is elhomályosodott majd eltűnt.
Csak utána kell mennem. Eddig is ezt akartam. Akkor meg mi tart vissza? Yoongi előbbi intelmei hogy fájna, vagy hogy szenvednék? Ha vele lehetek, nem érdekel, a rohadt életbe is már! Eltökéltem magam, szóval tartom önmagam a saját valómmal kötött megállapodásomhoz, ha már Yoongi sem ellenzi. Követem a példáját. Hiszen nekem már nincs senkim ezen a világon, csak ő volt.  
És maga az élet már úgysem ér semmit.
Ezzel a tudattal indultam meg a fürdő felé miután felkaptam a legélesebbnek tűnő konyhakést. Viszonylag lasssú léptekkel indultam meg. Mikor odaértem, megnyitottam a csapot. Jéghideg vizet engedtem a kádba.. Vártam egy picit. Na nem meggondoltam magam, nincs az az Isten. Már biztos az elhatározásom. Csak meg kell várni amíg tele lesz vízzel a.. igen..
Miután színűltig volt a kád a fagyos folyadékkal, elzártam a csapot ,és ahogy voltam, ruhástul belefeküdtem. A telefonomat letettem a mosógépre, majd elindítottam kedvenc zeném. Szerencsére a zene hosszabb így hallgathatom majd a halálom utólsó másodperceiben is. Legalább 14 perces. Én meg valószínűleg gyorsan meghalok majd. Így is gyenge vagyok, Yoongi halála óta alig eszem, csak rá gondolok, arra hogy meghalt és úgy összeszorul a gyomrom hogy érzem, semmit sem fogadna be. Nyelni is képtelen vagyok. Fáj. A kádban lassan, nyugodtan lélegeztem. Zúgó elmével forgattam a kést a kezemben, aztán eszembe jutottak a levélben Yoongi utólsó szavai. „Siess”. Na ez betette nálam a kaput. Fogtam az éles eszközt és az ereimnek szorítottam a hegyét. Erősen odanyomtam, hogy gyorsan túl legyek mindenen. Láttam ahogy a vérem gyorsan kiszabadul a felhasított felületen, és egyre csak bugyog ki mintha már évek óta fogva lett volna tartva a testemben, de most végre kiszabadulhat. Mint a rab aki 30 éve szenved a börtönben, aztán végre lejár az ideje és kiengedik, ő pedig eszetlenül fut ki a világba. A fémet egyre csak fentebb húztam, de a mélységén nem változtattam, ugyanolyan erősen és mélyen karistoltam végig a karomat. Egyre csak húztam és húztam a végtelenségig. Összeszoritottam a szinte azonnal jövő fájdalom érzésére a szemeimet és elkezdtem remegni. Alig fogtam fel mi történik, de amikor úgy éreztem, hogy elég lesz ennyi; ittam egy kortyot a fagyasztó vízből. ..Szinte karistolta a torkomat, hiszen már hetek óta nem vittem be semmit a szervezetembe egy kis innivalón kívül. Ha lett volna erőm rá, (éreztem hogy) köhögtem volna a furcsa érzésre, de nem tudtam. A testem nem bírta. Így is megerőltette már a létezésem is.  Ahogy a jéghideg víz könyörtelenül csúszott lefelé belsőmbe, karistolva annak minden egyes pontját azt hittem hányni fogok. Éreztem ahogy a hideg víz hozzáér a felforrósodott bőrömhöz és éreztem hol csusszan le. Aztán a kis adag víz végül megállt csorogni, és megállapodott az üres gyomromban. Kifújtam a benn tartott levegőt de kirázott a hideg amint hozzáért a vizes bőrömhöz, libabőrös lettem, és kezdtem nagyon fázni, mégis a bőröm még sose volt ilyen forró. Talán amikor megcsókoltam Yoongit.. Ennek emlékére, (és hogy hűtsek a testhőmérsékletemen) a csurom vizes bőrömre hűtés képp ráleheltem mégegyszer, ammelyire csak bírtam, de már gyengültem. Éreztem hogy a hideg levegő érinti az átázott bőrömet, és ebbe beleremegtem, ami miatt újabb mennyiségű vizet nyomtam ki a kádból. Ekkor Yoongi emlékére rávettem magam hogy az előző késes mutatványomat megismételjem, másik karomon is. Hiszen akkor gyorsabban halok meg mivel több vért vesztek. De előtte le akartam a már sebes végtagomat hűteni ami kinnt lógott a kádból,-hiszen már égette a forró seb- ahonnan a vér lassan csordogált le a hideg csempére. Szóval a karomat lassan beleengedtem az akkor még tökéletesen tiszta vízbe. Szép volt. Átlátszó és érintetlen.  Olyan ártatlannak tűnt mint Yoongi. Ugyanis még semmi sem mocskolta be. Ekkor beleengedtem a vérző végtagom. A vér, mintha bomba robbant volna, abban a pillanatban szétfoszlott a rengeteg mennyiségű vízben, és vörösre színezte azt.
Ha nem kevésbé mélyen lennék a depresszióban, most eszembe jutna, hogy mások csak fürdőbombákat robbantanak így a kádvizükbe, aztán kioktatnám magam hogy megint ócsárolok másokat.. de mostanra az ilyenek már eszembe se jutnak.
Közben kinyomtam szép mennyiségű véres~vizet a kádból. Ami egyenesen az addig is véres csempére folyt, majd egyenesen az ajtó felé,de nem érdekelt, csak egy cél lebegett a szemeim előtt. Ez a cél Yoongi volt. Hogy láthassam végre. Ez rávett arra hogy az éles konyhaeszközt remegve, gyengén végighasítsam a másik karomon is, ezzel felsértve a vékony, fehér és -a vérveszteség miatt- egyre fehéredő bőröm. Amiből ugyanúgy elkezdett ömleni a sós, fémes ízű folyadék. Ekkor már a zenét is tompábban hallottam. Lelassult a légzésem és éreztem hogy tovább gyengülök. Csak azt érzékeltem hogy nem sokáig maradok már ezen a Földön. Úgyse hiányzok majd senkinek..
      Ekkor átléptem a halál kapuját