Gyönyörű

Küzdelem

Miután meghaltam, minden elsötétült és már csak azt vettem észre hogy egy fekete löttyben úszom. Sőt. Fulladozok! De nem látok semmit. Néha néha még felvillan néhány emlék. A legszebbek. A legboldogabbak. Yoongival. Aztán végleng feladom a küzdelmet az életért és próbálok nyugodtan megfulladni ebben a valamiben. Hiszen nem is akarok küzdeni. Csak látni szeretném már Yoongit. A szerelmemet.
(Yoongi szemszöge)
Megtette.. Láttam, hiszen én már meghaltam. Így végig tudtam minden egyes lépését követni. Fájt de tudtam hogy ez volt a helyes döntés a kapcsolatunkat nézve. Különben, ez Tiltott viszont minket nem érdekelt. Csak szerettünk volna szeretni egymást, de az a világ nem fogadott el. A Földön mindenki gyűlölt minket és a hozzánk hasonlókat ezért is vetettem véget az életemnek még anno. Viszont most áttérünk egy másik világba, ahonnan talán visszavezet az utunk, talán nem. Nekem a lényeg az hogy velem legyen. Hogy szerethessem. Hogy vigyázzhassak rá és ő rám.. Most is őt nézem. Darabokra hullik a szívem, hogy így kell őt látnom, és mégis melegséggel tölt el hogy értem teszi. Érzem hogy utat törünk majd magunknak ebben a világban is. És talán, -mondom talán- ha elfogadnak minket ilyennek és megértik az érzelmeinket, vissza is küldhetnek minket a Földre a halálunk előtti pillanatba.
Ha ideértél Tae ezt is közlöm veled, csak hadd lássalak már..
Élőben nézem hogy mi történik veled. Minden egyek kis tettedet látom. Éppen azt láthatom ahogy abba a fekete folyadékba kerültél amiben én kétségbeesetten fulladoztam anno, és  felvillannak körülötted egy egy villámcsapásként a legboldogabb emlékek. Amikor én éltem át ezt nekem is ezek a képek villantak bele elmémbe. Hiszen nekünk a másik jelenti a legtöbbet. Vele vannak a legboldogabb emlékeink. És élve vagy halva de együtt akarunk lenni. Tudom ezt Taehyungról és elmondhatom magamról is. Nyálasnak tűnhet, de tényleg lehetetlenség külön élnünk. Együtt akarok lenni vele. Egymtt KELL hogy legyek vele.
Tae.. Kérlek ne küzdj, engedj a vágynak. Engedd el.. tudd hogy szeretlek és várlak. Nemsokára találkozunk..
~Tae szsz.~
Sziréneket hallok és szétrobban a fejem, a belenyilaló fájdalomtól. Eltompul minden zaj és csak a szirének gyermeki hangját hallom. Finoman énekelnek. Aztán az is elhalkul és egy óriási fehér villanást látok. Majd fájdalmat érzek minden egyes porcikámban. Képszakadás. Nem tudom meddig voltam ájult. Ha egyántalán lehetek ájult holtan.. Lassan nyitogatom a pilláimat aztán,próbálok felülni ami szerencsémre sikerül. Viszont élő emberként ez biztos fájt volna.. Próbáljuk ki.. A hegek ott vannak a karomon. Megnyomom az egyik sebet finoman.. semmi. Utána erősebben. Megint semmi.
...Nem érzek semmijen jellegű fájdalmat. Aztakurva.
Felnézek, mert kíváncsi vagyok és még csak most veszem észre hogy egy kapu előtt állok. Pontosabban ülök.. És a kapu másik oldalán ott áll... Yoongi? ÚRISTEN AZ OTT YOONGI! UGYE?! Mármint.. nem igazán látom tisztán ,ugyanis a kapu belsejében szét van feszítve valami szövet, és rá van írva hogy: gátlások
Amm. Egy csöppet megijedtem mikor ezt láttam, hiszen akkor ahhoz hogy beléphessek a halottakhoz és Yoongihoz (!!) Ahhoz le kell küzdenem a gátlásaimat.. ugye? Jesus.. Odamentem a kapu elé. Finoman megérintettem a szövetet. Finom anyag, puha. Viszont annál erősebb..  Kimérten végigvezettem az agyamon a gondolataimat, amik a fejemben cikáztak, miszerint amíg legbelül nem küzdöttem le a gátlásaim, addig testi erővel sem fog menni. Talán ha az agyamban eldöntöm, hogy le akarom nyomni őket és sikeresen leküzdöm azzal gyengítek a szöveten, és akkor könnyebb dolgom lesz az öklömmel.. Miközben ezen gondolkodom megvillan a szövet és olyan érzésedm van, mintha egy rétege szétrepedne, aztán lezuhanna róla.. Szóval jól gondoltam. Rendben akkor gondoljuk át az összes dolgot ami gátlást jelentett vagy jelent számomra, esetlegesen fog jelenteni... Oké, most mély levegő... Most.  KÜZDJ! Amíg a gondolataimmal harcolok a vászon heves villogásba kezd és szinte érzem ahogy gurulnak le a kövek szívemről. Huhh. Ez nem volt könnyű. Viszont amikor felnézek, a kapuban ott van kifeszítve még egy szövet.. Odamegyek és vágok bele egyet az öklömmel, hátha..
Hát nem. Még csak meg se remeg. Halványan látom a másik oldalon Yoongit aki minden egyes kis mozdulatomat figyeli. Emiatt felbátorodva, az erővel amit az ad hogy meg akarom érinteni végre; újra megpróbálkozom akadályom megsemmitísével. Újabbat ütök. Erősen megremeg de nem szakad el... Hogy fogok átjutni Yoongihoz?! Olyan közel van, de mégsem érhetem el.. Mintha minden ellenem lenne és csak marcalgolnák a szívem, amíg az szét nem reped az aggodalomtól,hogy mi lesz ha nem jutok át?! A felgyülemlett idegességtől elkezdem püfölni azt a szart, ammeddig csak bírom, és tiszta vér nem lesz a kezem a sértésektől amit az a kőkemény nyálkás valami okoz.. ami miatt nem borulhattam még Yoongi karjaiba. Meg. Akarom. Érinteni... Uram segíts, nem bírom tovább, nem érzem a kézfejem. Küzdök de teljesen hiába.. Ne tegyétek ezt velem. Ne gyötörjetek tovább. Kérlek titeket.. kérlek.. Ekkor átnéztem a „függöny” másik oldalára ahol Yoongi bámult.  Én is ezt tettem. Hogyha nem érinthetem meg, legalább hadd lássam.. A kétségbeesettségem valószínűleg erősen sugározhatott az arcomról, hiszen az érzéseim átültek rá is. Utána mintha gondolkodott volna valamin. Aztán Yoongit láttam ahogy azt tátogja felém; menni fog és egy apró könnycsep fut végig az arcán. Oké, azt hiszem most vesztettem el a maradék józan eszem.. Akkora ütést mérek a vászonra a jobb öklömmel, hogy az nem csak hogy szétreped,de egy villámszerű csapás suhan végig rajta, ami erősen hátralök engem, úgy hogy repülök egy pár métert a lökés hatására.. Aztán zuhanok egy kicsit és leesek a földre. Na. Ez. Fájt. Pedig azt hittem, hogy nem érzek fájdalmat. Ez mégis fájt. De nem tudok ezzel törődni, mert a szemeim előtt csak Yoongit látom. Szóval amilyen gyorsan csak tudok feltápászkodom, és rohanok a kapuhoz nehogy visszsaforrjon az a vászon, vagy a halál tudja mit csináljon hogy semmiképpen se tudjak átjutni rajta..
Még azt a pár métert is rohanom, átbújok a résen és meglátom végre Yoongit. Gyönyörű mint mindíg.. Végre láthatom. Amennyire csak bírok rohanok hozzá és ő is ezt tenné de..