Gyönyörű

Szeretlek..de nem téged

Még azt a pár métert is rohanom, átbújok a résen és meglátom végre Yoongit. Gyönyörű mint mindíg.. Végre láthatom. Amennyire csak bírok oda rohanok hozzá és ő is ezt tenné de..

De én már ott vagyok mellette. Örömkönnyek szöknek a szemembe és habár nem látok élesen miattuk de ahogy így nézem az ő szemei sem szárazak.. Olyan jól esik. Jól esik látni őt. Ennek jeléül egy szoros ölelésbe vonom amiből soha nem akarom elengedni, és amit persze azonnal megtesz ő is. Jól esik érezni őt.. Hogy ezt ő is érezhesse ezért annyi érzelmemet viszek bele abba az ölelésbe ammennyit csak tudok. De itt még nincs vége. Meg akarom csókolni. NAGYON! Egy pillanatra hátrébb tolom őt magamtól, az arcát a kezeimbe veszem és olyan lágyan csókolok rá az ajkaira, amennyire csak tudok. Az összes érzelmemet beleviszem abba a csókba. Rettentően finoman bánok az ajkaival. Szinte remegnek az enyéim amikor végre hozzáérnek az övéihez és amikor megérintem; nem foszlik szét mint az eddigi összes álmomban. Itt marad. Velem. Örökre. Soha többé nem engedem el. Végre. Végre valóságos..
A túlcsordoló érzéseim csak úgy sugároznak belőlem. Minden egyes porcikámmal Yoongira koncentrálok. Az összes kis mozdulatát imádom. Az összes kis levegővételét. Az egész lénye lenyűgöz.. Ő is hiányolhatott már hiszen az ő érzéseit is érzem. Szinte átélem azt, amit érez. Hiszen ugyanazt érzem. Annyira hiányzott... És hogy hogyan érezhetem azt amit ő? .. a válasz az hogy mi egy pont egymáshoz illő pár vagyunk akik azért születtek erre a világra hogy egymáséi lehessenek. Mi nem szeretjük egymást.
Mi szerelmesek vagyunk a másikba. Igazi érzelmes és őszinte szerelemmel. Amit annyi ember keres az életben.. mi megtaláltuk. Soha nem veszekedtünk úgy hogy aztán ne rendeztük volna le, vagy történt velünk bármi rossz ami nyomot hagyott volna bármelyikünkben is (azon kívül hogy Yoongi megölte magát) és már a másik lénye olyan földöntúli csodának tűnt hogy nem tudtuk.. hogy lehet pont a miénk ez a csoda. Ez a szépség. Hiszen ő maga a tökéleteség. Yoongi.. te vagy maga a tökéletesség. Imádlak. Egyáltalán miért beszélek még mindíg magamban, amikor itt van előttem?
~Annyira..annyira, annyira de annyira hiányoztál..~suttogom a már nagyon rég nem látott barátom ajkaira, egyenesen az ébenfekete szemeibe nézve. Olyan szintem hiányoltam, hogy nemegyszer éreztem fizikai fájdalmat, amiért nincsen élőben mellettem. És most itt van. Szó szerint el sem tudom hinni. Annyi ideje várok már erre. Annyira hihetetlen, hogy tényleg itt van..
De valami idegesít... eddig meg se szólalt..

Ne mondd hogy..

..Úristen.
~Yoongi..~nézek rá összevont szemöldökökkel és a félelemtől egyre durvábban dobogó szívvel. Kérlek mondd hogy én gondolom rosszul a dolgokat..
Yoongi pedig egy ilyesztően erőltetett mosollyal néz vissza rám. Szó szerint úgy vigyorog rám mint egy pszihopata. Bájosan és gyilkos vágyakkal teli szemekkel..
EZ ITT KURVÁRA NEM YOONGI!!!