🌈Álomvilág!🌈 [ONESHOT]

1. Barátok extrákkal

JIKOOK!

Írói szemszög :

Volt már olyan kedvetek, hogy olyan szívesen megcsókoltátok volna, vagy ha nem is megcsókolni legalább megérinteni valamilyen módon egy azonos nemű társatokat?

Mert Jimin mindig ezt a -szerinte- borzasztó érzést érezte nap mint nap a legjobb barátja közelében. Nagyon kínozta a tudat, hogy az a fiú tetszik neki akivel leélte majdnem az életét! Borzasztóan szenvedet mikor hallgatta a fiú egyéjszakás kaladjait, vagy azt ahogy éppen áradozott a következő "álldozatáról".

Jungkook persze ebből nem vett észre semmit, mert ő nem nézett máshogy a barátjára mint eddig. Addig a bizonyos napig megse fordult a fejében, hogy valaha vonzódjon egy fiúhoz. Mindig undorodott az olyan eberektől akik nyílvánosan enyelegtek a saját nemük beli emberekkel, és ezt mindig egy fintorral vagy valami beszólással díjjazta amit a legjobb barátjával is előszeretettel közölt. Na de, hogy mi történt azon a bizonyos napon?

Jungkook éppen egy újabb emberrel töltötte az éjszakát amit nem volt rest közölni a legjobb barátjával sem.
-És képzeld olyan könnyen adta magát a kis csaj, hogy...-Jimin persze egy szavára se figyelt csak csodálattal meredt az éppen áradozó fiúra. Minden vonása tökéletes volt szerinte. A szavak nem jutottak el a füléig csak azt látta, hogy a fiú éppen valamit nagy beleélésel magyaráz neki.

-Hé Chim, figyelsz te rám?-kézdett csetintgetni a barátja előtt és próbált rájönni, hogy a fiú miért nézi úgy őt mintha valami Istent látott volna.

-Persze figylek...-rázta meg gyorsan a fejét, hogy kíűzön minden nem oda illő gondolatot amit elképzelt barátjával.

-Minden rendben van? Olyan furán viselkedsz ma...-lépet közelebb Jungkook legjobb barátjához, agodalommal teli szemekkel mert nem akarta, hogy bármi baja legyen.

-Én...izé..minden rendben!-lépet hátrébb mert nem tudott gondolkozni a közelében. Megint itt van ez a fura érzés amivel nem tud mit kezdeni, nagyon szeretné valahogy barátja tuttára adni, hogy mit érez de nem a suli elött álldogálva. Nem, ennek még nem most van itt az ideje!-Gondolta magában és ismét csak megrázta a fejét.

-Ma áttudsz jönni suli után?-kérdezte félénken Chim-ahogy legjobb barátja becézi mindig- , mert azt gondolta, hogy most jött el az a pillanat, (vagyis majd akkor fog eljönni) hogy elmondja mit érez társa iránt.

-Persze!-mosolygott önfeletten Kook. Mindig örült ha időt tölthetett a nagyobbikkal, bár mostanában ez egyre kevesebbszert történik meg, mert Jimin nem mindig kívánja a társaságát (persze csak Kook gondolta így).

A nap mindketőjük számára lassan telt. Jimin egész nap bróbálta kerülni szerelmét, de Jungkook ezt nem hagyva neki úgy mint mindig felkereste szünetekben ha már az óráik nem együtt voltak. Mert hát Jimin egy évfolyammal Kook felett járt.

Elérkezett a nap vége. Jimin gyomorgörccsel ment ki az iskola épületéből, mikor megpillantotta a kapunak dőlő fiút aki most valahogy még tökéletesebbnek látszott, mint eddig.

-Szia!-integetett Kook, Jiminnek aki téblábolva de oda ért hozzá.-Mehetünk?-mosolygott, nyuszi fogait kivillantva amiket barátja annyira szeret látni. Talán a kelleténél többet bámulhatta barátja száját mert, az abba hagyta a mosolygást és érdeklődve figyelt rá.

-Persze...gyere!-intett a fiúnak, hogy kövesse.

Az út csendben telt már-már kínosnak érezték de egyikőjük se szólalt meg. Mikor oda értek Jimin házához azonnal berontottak az otthonos kis lakásba. Mivel Jimin egyedül él nem kell attól tartaniuk, hogy bárki is rájuk rontana.