🌈Álomvilág!🌈 [ONESHOT]

4. Barátok? Barátok!

TAEGI!

Yoongi szemszög:

Egy átlagosnak mondható fiú vagyok aki békésen éldegél a meleg bátyával Korea egy sarkában. Minden nap bejárok az egyetemre, ha van valami akkor ebben eltérek a tömegtől... Én kifejezetten szeretek bejárni a többi ember szerinti "pokolba". Bár nincsenek barátaim.. és ha már itt tartunk nem is kellenek barátok mert Jinnel -a bátyámmal- mindent meg lehet beszélni és róla még tudom is, hogy nem árúlná el senkinek a titkaimat.

Ha már itt tartunk most szombat van... A szobatot általában Jinnel kettesben töltjük és nézünk egy filmet vagy éppen ha olyan kedvünk van akkor lelkizünk olyan dolgokról amikre nincs befolyásunk. Ez mind szép és jó, de ma egy ilyen "beszélgetés" zajlott le köztünk:

"Hé, öcsi! Ma átjön az egyik munkatársam ebédre és azt hiszem hozza az öccsét is szóval lőtek a mai programnak. Majd bepótoljuk! És figyelj...lehetőleg legyél kedves velük mert eléggé fontos ez nekem!"

És aztán csak úgy kisétált a szobából. Most éppen a szobámban fekszek az ágyamon és azon gondolkozok, hogy vajon ki..vagyis kik lehetnek fontosabbak drága bátyámnak mint én és a szombati programunk?!

Csengő zaja töri meg az elmélkedésemet. Fasza itt vannak. Kedvetlenül lecammogok az emeletről és levetem magam a kanapéra. Azért nem gondoltátok, hogy majd én ajtótnyitok azoknak akik miatt lőtek a mai jókedvemnek?!

—Yoongii~! Légyszi nyisd ki az ajtót és mond neki, hogy mindjárt megyek csak még befejezem az ebédet!-üvöltött ki a konyhából a bátyám. Hát jó... Akkor vegyük fel a cuki pofinkat és a legjobb oldalunkat mutassuk az idegeneknek.

Feláltam és az ajtóhoz sétáltam. Nagylevegő.

—Szia Ji..-köszönt volna az egyik de úgy tűnik nem rám számított. Meglepííí!

—Áh, biztosan te vagy Yoongi! Én Namjoon vagyok ő pedig az öcsém Taehyung!-kezet nyújtott és én belecsaptam.

Próbálok minél férfiasabnak tűni de egyből elszállt minden bátorságom mikor megláttam -állítólagos nevén- Namjoon mögött álldogálló kissé megszeppent fiút.

—Szia!-integet hatalmas megmagyarázhatatlanul nagy mosollyal az arcán. Olyan mintha egy téglalap lenne a mosolya. Aranyos!

—Szia!-mosolygok rá. Olyan gyerekesnek néz ki de a hangja olyan...olyan, mély mint három felnőt férfinak egyszerre!

—Ja, izé..gyertek be Jin mindjárt jön!-állok el az ajtóból, hogy beljem jöhesennek.

Mikor beljebb jöttek jobban szemügyre tudtam venni őket. Namjoon magasabb sokkal, sokkal, sokkal mint én. Magabiztoságot áraszt barna íriszeiből. A haja két oldalt le van nyírva, középen pedig ilyen tüsisre van vágva. Egy kék farmer, világos rózsaszín póló és egy farmer dzseki. Okosnak tűnik. Komor a tekintete de valahogy mégis olyan fura... Semmi extra, minden nap találkozok ilyen emberek az egyetemen.

De Taehyung... Ő valahogy más volt. Egy bő fehér póló ami a nyakánál egy csíkban ki volt szakadva, egy tapadós bőrnadrág ami ráfeszült izmos combjaira. Nagyot nyeltem és elvettem tekintetem nemesebbik feléről és belefurtam tekintetem kék iriszeiben, na az biztos kontaklencse. Tekintete gyerekes és önfelte boldogságot áraszt. Ő nem volt olyan komoly mint a bátya.

A nagy álmélkodásomban észre se vettem, hogy ott állok az ajtótól pár lépésre és csak nézem a két férfit mit egy debil. Megráztam a fejem és bementem Jinhez a konyhába.