Az élet melegként

7.fejezet

Ez most egy rövidebb rész lett sajnálom :c

A fejemet fogva ülök fel és ránézek Mattre. - Mi történt...? Az előbb még kint voltam az udvaron...

- Chris... Sosem voltál kint az udvaron... Amikor elindultunk ki a mosdóból összeestél így elhoztalak az orvosiba...- mondta halkan Matt és megfogta a kezem. – Jól vagy? Hányinger, fejfájás, szédülés?
- Nem nincs semmi bajom, köszi..- mosolygok rá, majd lassan kiszállok az ágyból. - Ezek szerint csak álom volt az egész...- jegyzem meg magamnak halkan. – Tudtam, hogy túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen... Mennyi az idő?
- Már vége a sulinak... Haza kísérlek jó? Nehogy elájulj hazafelé menet... - ajánlotta fel Matt számomra.
- Rendben az megköszönném... - mosolygok, rá majd felveszem a táskám az ágy mellől. – Szerencsére közel lakok.. Nem akarom az idődet pazarolni, biztos van jobb dolgod is...
- Ugyan nem pazarlód... Ezért vannak a barátok...- veszi el a táskámat. - Oké mehetünk! Mutasd az utat!- mondja, mosolyogva mire én megrázom a fejem és elindulok haza. Egész úton hülyültünk, ha elment mellettünk egy helyes fiú, akkor megbeszéltük, hogy mi nézett ki jól rajta. Tisztára úgy éreztem magam, mint azok a tipikus tini csitrik a filmekben, akik vihognak, ahányszor fiút látnak, aztán a film végére valahogy terhesek lesznek. Nos, az utolsó dolog szerencsére engem nem veszélyeztet. Nagyjából 10 perc séta után meg is érkeztünk az apartmanhoz ahol lakok.

- Nos.. Megérkeztük köszönöm, hogy elkísértél...- mosolygok rá és elveszem a táskám.
- Várj...- hallom meg a hangját. – Te itt laksz? – kérdi kikerekedett szemekkel mire én csak bólintottam. – Én is itt lakok! A harmadik emeleten, te? – kérdi vidáman.

- Én a másodikon... Gondolom mivel különböző időben megyünk és jövünk még sosem futottunk össze... Akkor, ha már itt vagy, bejössz egy pohár innivalóra? Vagy nagyon sietsz?- kérdem felnézve rá.
- Nem egyáltalán nem sietek, és nagyon szívesen elfogadom a meghívásod.