A dajka

Első rész

– Eleonor, szerinted jól áll ez a sapka? – nézett rám legjobb barátnőm, Lucy.
– A lehető legjobban – kacsintottam.
Lucy már négy éve a legjobb barátnőm és elválaszthatatlanak vagyunk. Nagyon sokat törődik a külsejével, hogy megtetszedjen egy fiúnak. Rengeteget tanul és zongorázik. Sok mindenhez ért, amiért egy picit irigykedek is.
– Izgulsz a mai nap miatt? – zárta be a szekrénye ajtaját.
– A bébicsőszködésre gondolsz? – követtem mozdulatát, majd elindultunk az iskola kijárata felé.
– Miért, van más programod is? Netán pasi van az ügyben? – fürkészett engem, amitől elnevettem magam.
– Akkor igen, nagyon izgulok. Sokat gondo... – mondtam volna a tovább, de az ajtónál ott állt Connor, Lucy kiszemeltje. – Látod azt, akit én?
– Hogyne látnám? – mosolyodott el. – Min gondolkoztál?
– Semmiség – legyintettem, majd kinyitottam az ajtót.
Lucy még bent maradt beszélgetni Connorral, amin már nem is csodálkozok. Egy ideje elkezdtek beszélgetni, és azóta úgy viselkedik vel Connor, mintha már öt éve ismerné.
Most nem tudom megvárni barátnőmet, mert sietnem kell a családhoz. Az anyuka, akivel beszéltem, pontosan elmondta, hogy hogyan juthatok el az iskolámtól a házukig. Sőt, még azt is megemlítette, hogy a fia is idejár. Ezen gondolkoztam annyit. Nagyon ismerős a Lewis név, de nem tudom archoz kötni.
Elővettem a telefonomat és felhívtam Nataliet, az anyukát, hogy lassan ott vagyok:
– Jó napot! – köszöntem illedelmesen.
– Szia! – nevetett bele a telefonba.
– Nemsokára ott vagyok!
– A 417-es ház, ne felejsd el – váltott komolyabbra.
Leraktam a telefont, és elkezdtem nézni a házszámokat. Egyre jobban görcsölt a hasam az izglomtól. Amikor megláttam a kis kertesházat, végig néztem magamon, hogy jó vagyok-e, majd becsengettem.
Úgy két percig csak álldogáltam és a cipőm orrát néztem, amikor hirtelen kinyillott az ajtó. Le voltam döbbenve. Már eszembe jutott, hogy honnan ismerős a Lewis név. Evan Lewis, az iskola legmenőbb fiúja. Akiért minden lány megőrül, csak én nem. Engem valahogy nem kápráztat el a fiú.
– Esetleg bejönnél? – vált türelmetlenné.
– Esetleg elmennél az útból? – néztem rá.
Látszott rajta, hogy ideges lett, de félreállt. Megköszöntem és bementem. Lehúztam a cipőmet, majd Evanre néztem:
– Hol van az anyukád? – néztem körbe.
Hatalmas ház, unalmas szobák. Az ajtó a nappalira nyit, mellette be lehet látni a konyhába. A többi szoba még felfedezetlen.
– Gondolom Mya szobájába várja a bébicsőszt. Viszont fontosabb kérdésem van hozzád – nézett a szemembe. Gyönyörű tengerkék szemei vannak. – Ugye nem akarsz sokáig itt lenni?
Nem válaszoltam, inkább elkezdtem keresgélni Nataliet.
————————————————————————
Köszönöm, hogy eddig elolvastad. Ha tetszik a történet ⭐️-ozd be. További jó olvasást! ❤️