A dajka

Harmadik rész

– Annyira félek – kortyolt bele kólájába Lucy.
Kint ültünk egy padon az iskola udvarában, és beszélgettünk az elkövetkezendő randijáról.
– Nincs mitől tartanod. Csinos vagy, okos és a személyiségedről ne is beszéljünk – bíztattam.
Elhalkult és az embereket kezdte el nézni. Követtem a példáját, de bárcsak ne tettem volna. Balra néztem, ahonnan Evan bandája jött.
– Na ez izgi lesz – dörzsölte össze kezeit a legjobb barátnőm.
Haja kócos, mint mindig, stílusa pedig olyan semilyen. Szinte mindenki így öltözködik mostanság. Hol az egyediesség Evan Lewis?
– Tudtátok, hogy Eleonor Robinson bébicsőszködik? – röhögött fel.
A barátjai közül mindegyik ránk nézett, és elnevették magukat. Nem fogok engedni neki. Nem adom meg neki az örömöt.
– És arról ne is beszéljünk, hogy milyen ruhákba jár – vágta be James, vagy hogy is hívják.
– Azt is hallottam, hogy a kutyájával alszik – jegyezte meg Evan.
– Neked nincs is kutyád – súgta a fülembe Lucy.
– Bolond az a csaj – vihogott fel Robin.
– Nem ismeri senki a suliból. Olyan láthatatlan, mint az apja – mondta James.
A fiúk is érezték, hogy ez már sok volt, amikor sírva álltam fel. Odamentem a társasághoz, és Evan elé álltam:
- Olyan egy féreg vagy. Direkt idejössz a barátaiddal, hogy megbántsatok? Sikerült. Remélem, most már jól fogtok aludni. Te meg Evan Lewis – néztem a szemébe. – Bárcsak ne is léteznél! - kiáltottam rá, majd elrohantam.
Ki a suliból, egyenesen Natalie-hez. Lehet, hogy az Evan háza, de dolgozni megyek, és a gyerekek felvidítanak. Ha hazaér, akkor hazamegyek én is. Még úgyis két óráig biztos tanulnak.
Küldtem egy üzenetet Lucynek, hogy hova megyek, és hogy sok sikert a randihoz. Kikapcsoltam a telfonomat, majd mikor megláttam, hogy a ház előtt állok becsengettem.
– Szia édesem! Te nem iskolába vagy? – nyititt ajtót Natalie.
– Elengedtek, és gondoltam hamarabb jövök – mosolyogtam rá.
– Te sírtál? – nyúlt a szememhez, de én elfordítottam az arcomat.
– Volt egy kis vita. De túl vagyok rajta. Hol van Mya? – mentem be a házba.
Ott ült a kanapén és hercegnőset játszott. Bevont engem is a játékba, nekem kellett megkoronáznom. Öröm bomba az a kislány. Szereztem neki papírt meg ceruzát, hogy rajzoljon valamit. Lerajzolta magát meg a testvérét.
– Ennyire szereted Evant? – simítottam meg a haját.
- Ő a legjobb tesó a világon! – vigyorgott.
Ezután még fogócskáztunk, de már elfáradt így gondoltam lefektetem. Betakartam, és meghallottam Evan hangját. Hazajött... megpusziltam Mya homlokát és indultam kifele, de utánam szólt:
- Mesélsz nekem egy mesét? – nézett rám nagy szemekkel.
Leültem mellé, és teljesen elfelejtkezve Evanről elkezdtem a mesét:
– Volt egyszer egy különleges lány. Más volt, mint a többi. Máshogy öltözött, nem sminkelte magát és nem a divat szerint élte az életét. Nagyon sokan elítélték ezért, de ő jól érezte magát a bőrében. Szerelmes lett egy hozzá hasonló fiúba, aki úgyszint más volt, mint a többi. Összejöttek, és nagyon szerették egymást – meséltem.
Mya már nagyokat szuszogott, innen tudtam meg, hogy elaludt. Felálltam, és kimentem a szobájából. Arra viszont nem számítottam, hogy Evan mellkasába fogok ütközni:
– Valamit elfelejtettetek mondani? – mosolyogtam rá.
– Szép történet.
– A magad fajták nem érthetik mi a lényege – sétáltam el mellette.
– Nem gondoltam komolyan – fordultam hátra. – Semmit, nem gondoltam komolyan. Nem is tudom miért mondtam. Nem akartalak megbántani – nyúlt a tarkójához, tehát zavarban van.
– Tudom, hogy igazat mondassz. Egy okom van, amiért meg fogok neked bocsájtani. Mégpedig Mya, hiszen ráébresztett arra, hogy tudsz te jó is lenni, ha nem vagy közösségbe – hadaetam el, majd elindultam hazafele.
Nem jött utánam, de még láttam, hogy elmosolyodott. Elköszöntem Natalie-től és hazamentem.
——————————————————————
Köszönöm, hogy eddig elolvastad. Ha tetszik a történet ⭐️-ozd be. További jo olvasást! ❤️