A dajka

Második rész

Nem volt nehéz meglelni Mya szobáját, mivel rózsaszín ajtaja volt. Natalie a kislánnyal játszott és lehetett látni rajta, hogy mennyire szereti. Mikor észrevette, hogy bementem felállt, és kezet fogott velem:
– Engem már úgy ahogy ismersz. Ő itt Mya – mutatott a kíváncsi lányra.
– Szia! – ugrott fel. – Játszol velem? – mosolygott olyan angyalian.
Natalie furcsán nézett rá, amitől egy kicsit megijedtem. Súgott valamit a fülébe, majd kivezetett a rózsaszín szobából:
– Még egyik bébicsősznek sem örült így – mosolyodott el. – Körbevezetlek a házba, és utána már holnaptól jöhetsz is!
Először a konyhát mutatta be: az orvosság, keksz, fűszerek meg ilyenek a szekrénybe. Utána a nappalit, a fürdőt – amiből kettő van –, a wc-t és az ő szobájukat. Az utolsó szoba az Evané volt.
– Ide inkább ne menj be – suttogta.
– Okés – nevettem el magam.
Megfordultunk és Mya-val találtuk szembe magunkat:
– Én szeretnék vele játszani! – szomorodott el. Leggugoltam hozzá és rámosolyogtam. – Gyere játszunk a bátyóval! – ragadta meg a kezem és berontott velem Evan szobájába.
Olyan gombóc volt a torkomba, hogy az már fajt. Amikor meglátott minket meglepődött, de gyorsan reagált:
– Itt az én kicsi húgom – szaladt Mya-hoz és felemelte. – Menj ki – nézett rám.
– Nem! – vágta rá Mya.
– De az én szobámba csak ti jöhettek be, tudod jól – pöckölte meg az orrát.
– Én úgyis indulok. Szia Mya! – köszöntem el tőle.
Evan elmosolyodott azon, hogy neki nem köszöntem, de mit érdekel enegem. Elköszöntem Natalie-től és elindultam haza.
Nem laktam messze ettől a háztól, ami most nagyon jól jött, mert holnapra rengetek tanulni valóm van.
Nem a legjobb ötlet dolgozni iskola időszakban, de a családomnak szüksége van a pénzre. Nincsen apukám és sosem ismertem. Anya tanár és nagyon sokat dolgozik, hogy jó életem legyen. Ennyivel megkönnyítem a dolgát, hogy segítek neki, és főzök.
A háznál ott állt az autója, úgyhogy már otthol van. Kevésszer van ilyen, hogy hamarabb hazaér, mint én. Bementem a házba, és már jött is megölelni:
– Na milyen napod volt? – adott egy puszit a homlokomra.
– A suliban minden oké, a munkával pedig, semmi bajom – egy van, de nem akarom ezzel idegesíteni.
– Annyira szeretlek! – ölelt meg. – Csináltam neked vacsorát!
Meglepődtem, hogy erre is volt ideje, de meg tudnám szokni. Együtt megvacsoráztunk, és ő is elmesélte a napját.
– Menj tanulj! Én majd elmosogatok – állt fel, mikor már látta, hogy befejeztem az evést.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd siettem a szobámba tanulni.
Azért először ráírtam Lucyra:
Én: EVAN LEWIS TESTVÉRÉRE FOGOK VIGYÁZNI
Lucy: Szerencsés...
Én: Inkább szerencsétlen. Veled mizu?
Lucy: Holnap elmegyünk randizni Connorral. Eltudod ezt hinni??
Én: Erről álmodoztunk már mióta. Persze, hogy elhiszem :D
Lucy: Beszélünk?
Én: Aha.
————————————————————————
Köszönöm, hogy eddig elolvastad. Ha tetszik a történet ⭐️-ozd be. További jó olvasást! ❤️