SzJG, kicsit másképp... (12.osztály)

Szept.1 (folytatás)

"az az ember, akire sosem számítottam volna"

-Jó napot.-ismételte meg magát.-Vagy mondhatom hogy hello?-kérdezte gúnyosan. Apa féltesója volt, aki kint élt Ausztráliában, azon belül Sydney-ben, a nagyiékkal együtt. Tudom, ennek örülnöm kéne, de elég nehéz azzal a tudattal együtt élni hogy egy rabló van a lakásunkban.

-Mit akarsz??? És ne álszentkedj itt nekem a köszönési formáiddal! Mondd meg hogy miért vagy itt, és utána tűnj a szemem elől, mielőtt bevernék eggyet a még mosolygós arcodnak!-kiáltottam rá. Ja, igen. Lehet, hogy elfelejtettem mondani, hogy karatézom, boxolok, dzsúdózok, és ezek mellett még táncolok, hobbiszinten futok, meg néha eljárok erősíteni, meg gimnasztikára. Amúgy annak örülök, hogy a tánc (nem balett, inkább hip-hop-os stílus) meg a küzdősportok jól megférnek együtt. Gyakran tudom egyben használni ezt a két "tudományt".

-Azt próbáld meg!-sziszegi gyűlölettel telten.

-Hidd el, ha nem hagysz békén, megismered az erőmet. Ami nagyobb mint hinnéd, ezt azért tudnod kell.-mondtam teljesen nyugodt szívvel.

-Na jó. Valójában csak látogatóba jöttem-próbálta leplezni, viszont láttam a szemén hogy hazudik.

-Ne hazudj William, nem áll jól.-

-Nem én hazudok, drága unokahúgom. Ti hazudtok nekem, a szüleimről!-emelte fel a hangját, ám ekkor meghallottam apa kocsijának a hangját, majd fél perc múlva ő is megjelent a bejárati ajtóban.

-Nahát Will! Nem is szóltál hogy jössz!-igen. Apa az örök optimista. Komolyan, szerintem ő még a halál szélén is csak a jó dolgokat sorolná. Szinte semmi nem tudja elkomorítani.

-Igen Dávid. Úgy voltam vele hogy legyen inkább meglepetés-vigyorgott Will -Úgy tudom, szereted őket-

-Na elég!-álltam be közéjük.-Hagyjátok ezt abba! Most! Will, fejezd be apa, és a családunk szekálását, most. Nem vagy vicces. És apa. Te meg szállj le abból a tökéletes, biztonságos, fullhappy világodból ahol élsz! Majd akkor is ilyen optimista leszel amikor a börtönbe mész hozzá-itt a vállammal Willre böktem - látogatóba?? Hm? És utoljára. Will, tűnj el, apu, mi meg megyünk befelé. Most!-kiáltottam rá a megdöbbent felnőttekre, majd karon ragadtam aput és behúztam magam után a házba.

-Zsanett, ez meg mi volt?????-igen. Apa csak akkor hív Zsanettnek, ha kicsit is mérges rám.-Most mi történt megint ami nem tetszett??-

-Tudod, nagyon nem kedvelem Willt. Ő az az ember akit elsőként tüntetnék el a föld felszínéről.

-Tudom kicsim, de akkor sem kéne így beszélned vele, és róla.-

-De apa!! Mielőtt odaértél volna, fenyegetni kezdett, és hazudozva akart bejutni a házba hogy aztán kiraboljon minket!- emeltem fel a hangom. Apa erre már nem tudott mit mondani, csak felküldött a szobámba. Na meg a szobám. A következő kicsit is érdekes téma. Alapból szürke, a falamat együttesek, azokból külön néhány énekes képe, na meg gördeszkás poszterek. Az ágyam elég nagy, ketten is el lehet férni rajta. A padlót szőnyeg borította, azon pedig mindenféle magazinok, de azok leginkább a különböző engem érintő sportokról szólnak, na meg persze a laptopom, meg a zenelejátszóm. Az asztalom pont akkora hogy kényelmesen elférek rajta a sulis cuccaim, bár azokból a vázlatfüzetemen, meg a színes ceruzáimon kívül semmit sem használok. A szekrényeim többségében ruhák vannak, de van külön egy polc az újságaimnak, meg a tartalék rajzcuccaimnak. Másra amúgy kb. nincs is szükségem. Még gyorsan elmentem fürdeni, majd átvettem a pizsimet, ami egy méregzöld Bob Marley-s pólóból, meg egy csillagos rövidnadrágból állt. Ezek után még fogat mostam, majd az ágyamban zenehallgatás közben a laptopomon följelentkeztek face-re ahol nem várt meglepetés fogadott...

---Sziasztok! Ez most kicsit több lett 500 betűnél, de a kövi részt ( nem az ez utáni, az a szereplőkről fog szólni) megpróbálom ezresre megcsinálni. Nem tudom hogy mikor lessz folytatás, de sietek vele!

Xoxo Eszti!---