Vkook~A lázadó

Vkook~A lázadó 2.felvonás

   Másnap reggel erős és meleg ölelésben találtam magam. Ennek a kellemes érzésnek V volt az oka. Az erős szorításban nehezemre esett mozogni, de mindent megtettem annak érdekében, hogy szembe fordulhassak vele, hogy én is karjaim közt tudhassam, mellesleg, hogy ártatlan pihenő arcát láthassam, s selymes bőrére apró leheletnyi csókokat intsek. Mikor sikerültek ezek az igazán észrevehetetlen cselekvéseim, jó mélyen bele bújtam V ölelésébe és illata mámorába. A bal lábamat az ő két izmos lába közé próbáltam ékelni, hogy még közelebb férkőznek ölelésünkben. Ekkor halk nyöszörgésre és kicsinyke mozgolódásra lettem figyelmes. A mellkasomnál fogva hátrébb húzódtam, de karjaimmal nem engedtem ki ölelésemből. V ébredő arcát figyelve, halkan elkuncogtam magam, szemöldökét mérhetetlenül összeráncolta, ajkai vékony csíknyira szétfeszítette, majd lassan mutatta meg nekem csodálatos íriszeit. Az enyhén könnyektől áztatott sötét szemei mindennél szebben csillogtak! Mikor felfogta ép ésszel, hogy engem lát és én vagyok az akit ölel, csak egyszerű vigyorral az arcán magához rántott és így szólt:
-Minden reggel erre a látványra akarok kelni!-egy szót nem szólva mosollyal az arcomon még jobban bele fúrtam a fejem nyakába.
-És erre az érzésre.-folytatta monológját, ezt viszont már nem hagytam válasz nélkül, kíváncsi természetem nem engedte.
-Mit érzel?-kérdeztem ártatlan, mosollyal az arcomon.
-Hmm... Ezt nem biztos, szavakba tudom foglalni.-sejtelmesen pillantgatót oldalra, gondolkodást színlelve.
-Azért próbáld meg.

-Azt érzem, hogy végre nem vagyok egyedül, hogy talán valaki szeret, hogy talán én is szerethetek valakit, de azt is, hogy félek. Félek a csalódástól, hogy azt mondod, hogy neked "nem kell több ilyen reggel"...

-Hogy is ne kénné?-háborodtam fel, idióta félelmétől-Sőt ... Én is mindig erre akarok kelni, de kizárólag melletted.-az eddig benntartott levegőt, hatalmas megkönnyebbült sóhajjal eresztette ki.

-Á megkönnyebbültem!-jelentette is ki, kínos halk nevetéssel párhuzamban.
-Idióta.-motyogtam orrom alatt.
-Hallottam ám!-szorította meg karjait, s azzal engem is.
-Á V ez már fáj!-nyavalyogtam, mire ő enyhített a szorításból és mind ketten kacagni kezdtünk. Mozgolódni kezdtem, majd teljesen elengedtem, hogy hátamra fekve a plafonra tekintsek. Meglepődtem egy nem várt tárgyon felettem.

-V... neked még az ágyad felett is van egy tükröd?...Komolyan ennyire egoista vagy?-nevettem fel szarkasztíkusan. Másod percek se teltek el, kezeim a fejem felett voltak, összekulcsolva az ágynak nyomva. A bal oldali lábamat közbe fogta V két térde és abból következő izmos combja. Szemei párhuzamosan voltak az enyémmel. V nem szolt semmit, szemeiben pedig vadságot mertem észre venni. -V~-csend mi kialakult köztünk, csak tovább pezsdítette a levegőt. Ajkai egyre közelítettek az enyémhez. Már a forró lélegzetét is éreztem bőrömön, a leheletnyi távolságtól köztünk , már alig bírtam ki, annyira vágytam puha telt ajkaira. Szemeim óvatosan lehunytam... de puha ajkai helyet, egy enyémhez hasonló szarkasztíkus kacajt kaptam. A szorítás és minden egyéb enyhült... elmaradt a jó reggeli csókom.

-V!-Felháborodottan mondtam ki az említett személy becenevét.

-Igen édesem?-kacérkodva rántott egyet szemöldökén.

-Mi volt ez?-néztem rá szúrós szemekkel.

-Hát... nem tudom ...talán egy... visszavágó vagy.. talán.. bosszú.

-Mire fel?

-Tudod édesem... tegnap éjszaka is ott volt ám az a tükör... elkel árulnom sokszor pillantottam fel rá... ennek eredményében.. vissza kellett adnom azt, hogy miattad kezdtem el, felizgulni.-erre a válaszra nem számítottam, hirtelen köpni nyelni sem tudtam. Csupán annyira telt tőlem, hogy a mellettem lévő arcát tanulmányozzam, észre venni az apró heget arcán, az anya jegyére orra hegyén és szeme alatt, az ajkait mit lassan és érzékiden beharapott. Többet nem tűrve ajkaimmal az övéit kezdtem falni, miközben rámásztam csípőjére lovagoló ülésbe. A viszonylag nagy, de mindenképp erős kezével fenekem kezdte markolászni, mi miatt a csókunkba nyögdécseltem. Enyhén észre vehetően csípőével már lökdösni kezdet felfelé, azaz már lassan olyan volt mintha dugnánk, csupán egy bokszer volt köztünk. Az alattam lévő, pont abban a pillanatban nyúlt volna az átnedvesedett fehérneműmhöz, mikor megcsörrent a telefonom. A bokszer mit letépni kezdett volna, rajtam maradt.