BTS rövid novellák.

Baby Angel 1/2

/Taejin/

Eső verdesi az ablakomat, egyedül ülök a szobámban és figyelem ahogy lassan lekúsznak az eső cseppek rajta gyorsan követve azt a következő csepp. Takarom védelmező ölelésébe burkolózva magányosan szorongatom magam. Lelkemet fájdalom mardossa de könnyeim mégsem hullnak. Talán ez legrosszabb, sírnék, elhullajtanám az összes könnyem, hogy ez a fájdalom megszűnjön. Édesanyám lent tevékenykedik. Eljöttem a családi házba hogy kicsit kieresszem a gőzt. Sok minden összejött, hiába beszéltem meg egy részét Jiminnel a súly mégsem csökkent a mellkasomon inkább csak növekedett. Mindent nem mondhattam el neki habár valószínű szavak nélkül is tudja hogyan érezek. Érzéseim egy valaki iránt felerősödtek és lassan már titkolni se tudom bármennyire is erőlködöm. Fáj ha máshoz ér hozzá, ha másra mosolyog. Leginkább Jungkookra vagyok féltékeny mivel hozzá nagyon közel áll. A legidősebb és a legfiatalabb barátsága különleges és arra ami köztük van féltékeny vagyok. Azt akarom hogy én is hezitálás nélkül érhessek hozzá, hogy bármilyen helyzetben viccelődni tudjak vele, azt szeretném ha nem lenne köztünk egy fajta távolság amit a korunk okoz. Mégis miért van az, hogy ők ilyen jól elvannak? Persze Jungkook mindenkihez közel áll, mert cuki és ő legfiatalabb én is nagyon kedvelem de néha mikor Jin közelében van utálom magam amiért haragszom rá. Olyan ember vagyok aki nem beszél az érzéseiről és Jin is olyan aki magában folytja a dolgokat így kettőnknek igazán nehéz dolga van egymással. Jin próbálkozik hisz mindenkivel barátságos de mintha távolság egyre csak nőne. Úgy növekszik a távolság ahogy nő az iránta érzett szerelmem.

Egyik fellépésünk után esett meg pár hete hogy bébi angyalnak hívtam az encore színpadon. Az eset után nem volt maradásom a közös házunkban. Jimin ilyenkor igyekszik fapofát vágni vagy valamivel terel ha véletlen leomlana az álarcom. Többiek pedig nem szólnak hisz mindig vannak furcsaságaim. Jin, nos ő sem. Egy viccet sem ejtett meg az új beceneve hallatán, mintha meg sem történt volna. Egy hasonló pillanatomban mint most kiviharoztam a házunkból és szüleimhez jöttem. Nem tudok másra gondolni csak rá.

Telefonom csörrent meg, kijelzőjén Jin neve jelenik meg. Percekig nézem kijelzőm míg az elhalkul. Meredten nézem a néma készüléket amíg el nem elsötétül. Kezeimbe veszem és hosszú percekig még nézem azon gondolkozva hogy jelen helyzetben beszélhetek e vele? Az álarc amit viselni szoktam most nincs rajtam, teljesen védtelen vagyok. Mégis ezernyi gondolta cikázni a fejemben hogy miért hívhatott. A legszebb szavaktól, gondolatoktól a legrosszabbakig. Így hát véve a bátorságot felhívom. Kicseng. Sokáig cseng de nem adom fel mire végre felveszi. Hallom, hogy hangja elcsuklik és zihál. „Mi baj?" Kérdezem idegesen mire válaszul nagy nehezen elmondja hogy itt van a városban hozzám jött mivel aggódik de összefutott rajongókkal így el kellett menekülnie és nem tudja merre van. Elmondása alapján kitaláltam hogy merre van ami nincs is olyan messze innen így gyorsan felkapok egy sötét esőkabátot és útnak indulok. Az eső egyre jobb esik és a szél is fagyosan fúj. Kora ősz van, falevelek kezdenek sárgulni a fákon, némelyik megadva magát gravitációnak a földre hull. Az eső néha az arcomba vág, ahogy teljes erőmből Jinhez szaladok. Mikor meglátom igyekszem összeszedni magam ne lássa mennyire örülök hogy itt van. „Jin!" Szaladok oda hozzá, ekkor döbbenek rá hogy teljesen át van ázva és vacog. Ráakarom rakni esőkabátom de ellenkezik. Persze hisz ő az idősebb, de nem hagyom magam. Ha így nem engedi akkor ketten is beférünk alá. Szívem gyorsabb ütemet vesz fel ahogy megérzem az illatát ami az esővel keveredik. Olyan rég volt már ennyire közel hozzám. Sokszor okozott nekem heves szívdobogást a hirtelen gesztusaival amik arra a rövid időre nagyon boldoggá tettek de elmúlásával csak fájdalom marad és a vágyakozás.

Gyorsan lépkedünk. Egyrészt hogy elkerüljünk a kíváncsi tekinteteket, másrészt mert egyre jobban rázza a hideg. Kis részen ahol hozzám ér a bőre nagyon forró, néha aggódva tekintek rá ahogy léptei nehézkessé válnak és megbukik a semmibe. Ereje szinte teljesen elfogyott mikor beestünk a házba. Anyukám szalad elénk, kezét Jin homlokára tapasztja és kimondja amit már sejtettem hogy lázas. Egy gyors mérés után kiderül hogy de még mennyire. A fürdőbe szalad hogy előkészítsen egy hideg fürdőt, még jégkockákat is rakott bele. Addig kérésre levetkőztetem Jint alsó nadrágba. Nagyot kell nyelnem, ahogy vetkőztetem még ilyen kiszolgáltatott helyzetben is annyira gyönyörű. Rajongok azt hiszik megvan magával elégedve de mindaz ami tesz egy elkeseredett játszma. Valahogy fenn kell tartanunk a figyelmet mert most hogy csúcson vagyunk nagyon nagyot bukhatunk. Ő egy olyan ember aki tudja hogy helyes de mégis önbizalom hiánnyal küszködik nem hiszi el a saját szavait sem. Visszatérve a valóságba mikor anyukám szól hogy kész a fürdő, vihetem. Jin nyöszörög, kapálózik mikor megérzi a hideg vizet. Az én normál hőmérsékletű bőrömnek is hideg eltudom képzelni hogy neki mennyire az. Minden erejével azon van hogy ne kelljen a fagyos vízbe feküdnie. Normál esetben Jin nem ilyen, megértené hogy ez jót tesz neki de jelenleg a magas láz elvette a józan eszét. Kezemet hóna alá helyezem és mellkasa előtt összekulcsolom leszorítva kezeit is és vele együtt befekszem a kádba. Ahogy merültünk el a hideg vízbe próbálkozott kapálózni még de erősen szorítottam. „ Nyugodj meg kérlek Jin! Kérlek, jobban kell lenned! Szükségem van rád!" Egy könnycsepp gördül végig az arcomon és a többi is követni kezdte. Anyukám döbbeneten,kikerekedett szemekkel néz rám de nem szól semmit. Jin lélegzése lassan normalizálódott, így lassan én is megnyugszom. Mikor a szám kezd lilulni édesanyám rám szól hogy ha nem akarok én is megbetegedni nagyon gyorsan száljak ki. Mivel nem akarok mintha a lelkembe látna kimondja azokat a szavakat amik telibe találnak. „ Nem tudsz segíteni Jinnek ha lebetegszel, szerinted ő ezt szeretné?" Kimászok a reszkető Jin mögül aki  kezem után kap, érintéstől lefagyok és már készülnék visszafeküdni mögé mikor anyukám szétválasztja kezeinket és mozgásra késztet. Még hátra nézek Jinre. Összegubózva ül a kádba, szája remeg a hidegtől de határozottan jobb színe van mint mikor megérkeztünk.

Miután letusoltam jó melegben és átöltöztem szobámban lévő Jinhez siettem. Ajtón kilépő anyukámmal találkozok szembe. „Pihennie kell egy keveset, adtam neki gyógyszer, jobban lesz, ne aggódj." Simítja meg a fejemet, majd elsétál, hogy főzőn valami tápláló levest.

Halkan lépek az ágyhoz ahol Jin édesen szuszog. Leguggolok az ágya mellé és az államat az a szélre helyezem úgy figyelve őt. Mikor megmoccan rögtön felpattanok hogy megnézzem hogy van. Gyengéden végig simítok az arcán és rá mosolygok amikor találkozik a tekintetünk. Picit arrébb csusszan jelezve ezzel hogy mit szeretne. Hezitálás nélkül mellé fekszek mire ő gondosan betakar mindkettőnket. Egymással szembe fekszünk. Egyikünk sem mond semmit csak nézzük a másikat. Pilláit egyre többször hunyja le míg én pislogni se merek, végül elnyomja az álom. Arca nyugodt és pirospozsgás. Habár láza lejjebb ment de még mindig nem normális mértékig. Ismét arcára simítok, ujjaimat ajkára vezetem. Megszeretném csókolni, érezni szeretném azokat a puha párnák az enyémen, érezni a csókjának az izét de tudom hogy ez soha nem tehetem meg. Meleg könny gördül végig az arcomon, lehunyom a szemem és egy nagyot sóhajtok. Pár könny ismét kiszökik. Ez egy olyan fájdalom amivel együtt kell élnem míg nem jön valaki aki enyhíti azt. Mikor kinyitom a szeme Jin gyönyörű barna szemivel tekint rám. Közelebb hajol, egyik kezét arcomra helyezi majd megcsókolja a bal majd a jobb szemem. Hirtelen jött érzéstől elfelejtek levegőt venni majd fulladozva kapok az oxigénért. Jin nem nevet ki, arca rezzenéstelen. Tekintete egy pillanatra sem ereszti el az enyémet, aztán mintha egy gondolat suhant volna át rajta közelebb hajon annyira hogy érzem a meleg levegőt ami lélegez ki be. Ajkaink szinte összeérnek. Lehunyom a szemem ha ez egy álmom nem akarok felébredni. Gyomromba kismillió pillangó verdesi szárnyait, szívem hevesen ver mikor megérzem Jin puha ajkait egy röpke pillanatra. Egy rövid csókot lehelt ajkamra. Szemeim kipattantak csók rövidsége miatt de Jin már bújik is hozzám időm sincs semmire. Nyakhajlatomba fúrja magát, lélegzése csiklandozva azt. Óvatosan hátamra fordulok minek következtében még jobban hozzám simul. „Ez egy álom lehet, minden bizonnyal csak egy álom." Fehér plafont bámulom miközben szorosabban ölelem egyik karommal Jint. Mosoly kúszik az ajkamra és mély levegőt veszek. Olyan mintha most először jutnék levegőhöz. A súly a mellkasomról eltűnt és egy édes érzés telepedik rá. Boldogság. Úgy érzem boldog vagyok. Ujjaimat ajkamra vezetem és az arcomon a mosoly kiszéledik. A boldogság mámoros érzése, Jin közelsége lassan engem is elsodor az álomvilágba. Félálomban még érzem ahogy anyukám egy újabb takarót terít ránk, gyengéden végig simít mindkettőnkön és a fülembe súgja : „Szeretlek!" Boldog mosollyal arcomon és könnyes szemmel ér utol az álom.

Reggel egy döbbent Jinnel találom magam szembe. Arca vöröslik, a takaró nyakáig van húzva. „Miért vagyok meztelen?"