Egy gyilkos karjai közt

Fulladás határán

Nehezen nyíltak ki a szemeim. Sötétségen kívül semmit sem láttam. Éreztem, hogy a kezeim és a lábaim le vannak kötözve, valamint hogy a szám be van kötve. Nem tudtam, mit tegyek. Biztos voltam benne, hogy a szememet szabadon hagyták, mégis reménykedve kutattam valamilyen fényforrásért. Remélem, Jeff el tudott menekülni a rendőrök elől.

Megpróbáltam mocorogni, hátha jutok vele valamire, de hiába. Egy idő után hangokat hallottam, mintha valakik beszélgetnének. Kicsivel később már az egyre erősödő lépéshangokra is figyelmes lettem, majd bejöttek hozzám. Ahogyan kivettem, egy sötét betonfalas, zárt helyen voltam, amit az ajtó nyitásakor beszűrődő holdfény világított meg. Nem tudtam megállapítani, hogy ki volt a "látogatóm", de annyi biztos, hogy nem megmenteni jött. Megfogta a kezeimet átkötöző kötelet a hátamnál, majd kihúzott az ajtón. Mintha egy kisebb búvóhely lett volna ahova hoztak, de sok mindent nem tudtam kivenni a sötétségben. Egy mély hangot hallottam a közelünkből, ami egyre hangosabb lett.

A hang irányába vettük az irányt, s egy kisebb kör alakú tisztáson lyukadtunk ki. Mivel én pont ellenkező irányba néztem, mint amilyen irányban húztak, nem láttam a mély hang tulajdonosát. Hirtelen egy hosszú fekete csáp tekeredett rám és emelte fel. Maga elé emelt a pofátlan zsiráf, Slenderman, majd azzal a mély, irritáló hangján kezdett el beszélni.

- Látod látod! Nem is vagyok olyan hazug, mint amilyennek leírnak. Őt kicsivel az után kaptuk el, miután téged megmentettünk a rendőrök elől. Éppen aggódóan keresett valakit, deeeee lövésem sincs, hogy ki lehetett az a felelőtlen, aki így otthagyta az éjszaka közepén. Neked talán vaaaannn?- miközben rángatóztam és hallgattam az iróniával csurig lévő beszédét, arra kellett rájönnöm, hogy ez nem is nekem pofázik. Ahogy mocorogtam, megláttam azt, akihez beszélt.

Jeff volt lekötözve egy oszlophoz. Mindenhol láncok csörögtek rajta. A szája be volt kötve. Minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon a fogságból. Ez nekem is erőt adott, és helyette is összehúztam magam, majd teljes erőmből kirúgtam magam a zsiráf csápjai közül. A földre érkezve Jeff fele fordultam, akivel összeakadt a tekintetem. Csodálkozva nézett rám, majd ő is folytatta a láncok ráncigálását.

Csak egy kis ideig élvezhettem "szabadságot" Mert újra a nyúlványok között voltam.

- Hahahahaha!! Vicces egy kis lány vagy te! Na de ne aggódj Jeff cimborám! Majd én gondját viselem a kiskutyádnak! Nálam naaaagyon jó kezekben lesz.- hajolt hozzám egyre közelebb, de én ellenkeztem.

Ezek után oda dobott mint kiderült Hoodie- nak, aki újra húzni kezdett.

Az idő egyre hűvösebb lett, ahogy haladtunk és a szél is fújt. Egyre közelebb hallottam két ember hangját, akik vihogtak és beszélgettek.

Hoodie bekötötte a szemem, mikor megálltunk és innentől kezdve már csak azt éreztem, hogy nekitámasztanak valami fa szerű dolognak és kikötöznek.

Egyre inkább éreztem a gombócot a torkomban. Nem tudtam, mi történik velem, de egy dologban biztos voltam. Minél előbb ki kell innen szabadulnom.

Gondolatmenetemet a tikkes szakította félbe, aki levette rólam a szemkötőt.

A három proxi állt előttem. Hogy felmérjem, milyen erős a kötél körülöttem, elkezdtem mozgolódni, hátha meglazul, de hiába.

- Jaj nyugi már! Ha nagyom erőlködsz sem tudod szétszedni! - mutat Masky a lábam fele, amihez hozzá volt láncolva egy nagy betontömb.- Na de... szerintem ne húzzuk tovább a dolgot. Nem igaz?

- B...biztos h..hogy ilyen..gy...gy..gyorsan vessünk véget neki?- Néz a másik kettőre Toby.

- Igaz! Most loptam ezt a tőrt a városból....- veszi kezébe Hoodie az éles eszközt és felém jön. Nem akarok rá gondolni, de sejtem mi vele a célja. Elkezdtem rángatózni és valami segítségkérő hang szerűt kiadni. Hoodie odaért hozzám és végigsimította a tőrt.- Próbáljuk ki!- ezzel egy másodperc alatt emelte fel a tőrt és vágta az oldalamba. Fájdalmasan nyögtem fel és próbáltam eltűrni a fájdalmat, amit tetézett az, hogy Hoodie nem húzta ki egyből a tőrt, hanem szép lassan végigszántott egy jó nagy részt az oldalamon, majd kirántotta. Nem teljesen szúrta belém a kés élét, így meghosszabbítva a szenvedésemet.