Beszélő pisztolyok

2.rész

A kis fekete kütyü csörögni kezdet fülem mellet mire az ágy melletti szekrényre simítva egy nagy lendülettel lelöktem azt ami azonnal el is hallgatott. A tollal bélelt párnák közül csukot szemmel felülve néztem magam elé. Mikor lettem én ilyen? Mikor lettem ennyire kibe baszotul fáradt?!
-Aish!-túrtam a már így is  kócos hajamba és az megszorítva kezdtem kicsit húzni. Lassan lenyugodva engedtem le kezeim majd szemeim megdörzsölve szálltam ki az ágyból. A fürdőbe battyogva elintézem a bő félórás reggeli rutinom majd mikor már a lakásom ajtaját zártam megszólalt a telefonom. A kulcsokat eltéve halásztam elő az eszközt miközben a liftbe léptem.

-Tessék anya?

-Beszéltem Hong Elliot igazgatóval, azt mondta segít nekünk az ügyben és mondta hogy pofán rúg hogy ha elkésel.

-Oh.... ez is már csak Elliot lehet.-nevettem kínosan. Elliot is a cégünkhöz tartozik, régebben a társam volt ebben a térben de mióta vissza vonult csak a kapcsolatot tartja velünk.

-Pontosan, és tudod jól hogy az ilyeneket komolyan veszi szóval vigyáz vele! Viszont mondta hogy Lee Hae az a tipikus rossz fiú az iskolába, még ma meg kell ismerned!! Plusz halottam hova mész még délután, próbálj meg minden elintézni úgy ahogy megbeszéltük. Most viszont mennem kell, sok sikert!-válaszomat meg se várva bontotta a hívást. Kocsimat beindítva -mert időközben elsétáltam a parkolóba- kezdtem el menni az iskola fele. Ha ő a rossz fiú akkor nekem a pára gyereknek kell lennem, aki a legjobb célpont egy hozzá hasonlónak ahhoz hogy könnyebben kiismerhessem. A piroson át hajtva kezdtem el száguldozni viszont mielőtt az iskola elé értem volna lelassítottam a keleténél 2x is jobban hogy biztosan hihető legyen a szerepem. Anyós ülésről felkapva táskámat hátamra vettem és a kocsi ajtajai zárolása után a kapu fele vettem célom miközben a szerepem már el is kezdtem játszani miszerint össze húzva testem-ami arra utal hogy 'feszült' vagyok- a földet pásztáztam. A kapu előtt már rég látott társam és egyben egyetlen barátom várt, az az a igazgatóm.

-Ji~! Milyen rég láttalak már. Mi lett veled?-nézet rám szomorúan.- Nyugi van, itt nem fog senki se bántani.-lassan barátomra néztem és a szeméből már is kitudtam olvasni hogy ő éppen segíti a szerepem.-Na gyere csak te kis bárány!-legszívesebben baráti kedvesség kép megfejeltem volna a gecibe hogy azért tudja hol a határ, de én magam is tudom hogy hol kell meghúzni azt a csíkot ami azt jelzi hogy nem mehetek tovább. Arcán egy nagy vigyor ékeskedett amiről tudtam hogy azért van ott mert nem szólhatok vissza neki. Beérve a igazgatóiba lehuppanva az egyik székbe azonnal fel vettem a poker facet.

-Legközelebb hogy ha lehet ne hívj így.-sóhajtottam majd elővettem a telefonom mert időközben rezget. Egy üzenetem érkezett miszerint délután négyre lett a halottkémmel való találkozóm.

-Na de Ji, tudod jól hogy én csak segíteni akartam.-arca ráncos lett a vissza tartott nevetése miatt amire csak szemet forgatva tértem a lényegre.

-Hogyan ismerhetem fel a srácot?-kérdeztem mivel amit kaptam papírt azon az arca nem is látszik.

-Egyszerű, folyton az arcát takarja, pont ahogy te is most.-értette a szájmaszkomra mire én csak felhúzott szemöldökkel kérdeztem ismét.

-Bővebben?

-Legtöbbször sapkát hord, de már a modoráról fel fogod ismerni. Egy tipikus rossz fiú csak kicsit durvább változatban mivel ő akár a saját társait is képes a sírba juttatni. Viszont, ezek a te könyveid lesznek-fordult hátra és mutatott a könyvekre- ez pedig az órarended.-adta a kezembe a paplit.

-Haver.... ez milyen iskola is?

-Te most csak viccelsz? Barátok vagyunk és majd nem 2 évig társak is voltunk, de nem tudod milyen szakmájú az iskolám?! Baszki, rendészeti iskola szóval gatyába rázhatod magad és taníthatod azt osztálytársaidat hogy olyan jó rendőrök legyenek mint te magad.-nyomta a könyveket mellkasomhoz mire akaratlanul is alájuk nyúltam.-Nem értem hogy lehetsz nyomozó-kezdet gondolkodni- hiszen olyan gyerekes vagy~.-fakadt ki mire én felröhögtem.