Beszélő pisztolyok

3.rész

-Mondja csak Park nyomozó, mire kíváncsi?

-Hogy is hívják?

-Min Jae, Kim Min Jae uram.

-Kérlek hagyd a magázást hisz te vagy az idősebb. A lényegre térve Mr.Kim, azért jöttem hogy megnézem a hullákat.

-Nem ajánlom, az én gyomrom is alig bírta!

-Láttam már róla képeket, higgye el nem fogok rosszul lenni.-Mr.Kim a hullákhoz vezetett és a látvány tényleg nem volt semmi.Éreztem a mámort a számba ami a csodálatól és a gyönyörtől jött létre. Közelebb lépve a testekhez és jobban szemre ügyre véve-és vágyaim vissza tartásával-bebizonyosodott az amit nem írtak az aktákba.

-Nem vérzettel egyik se, de nem is a golyó és a megcsonkolás vagy a kibelezés végzet velük. Igaz?

-Igen, ura... nyomozó.-magát kijavítva lépet ő is közelebb majd a lőtt sebre mutatott.-A golyón volt valamilyen méreg, az ölhette meg.

-Milyen méreg volt?

-Azt még vizsgáljuk, eltarthat pár napig míg megtudjuk.

-Nagyából meddig élt miután meglőtték?

-Pontosan nem tudom meg mondani... de~ olyan, 15-20 másodpercig?

-Rendben van, köszönöm Min Jae.

-Igazán nincs mit nyomozó, viszlát.-hátat fordítva csak intettem egyet és vissza igyekeztem a rendőr-főkapitányságra. Irodámba érve pakolászni kezdtem és egy könyv után kutattam. Átlapozva azt tettem vissza a helyére és indultam anyámhoz.

~시간 여행~

-Fiam, ülj csak le.-szavaira hallgatva tettem azt amit kér.-Mit tudtál eddig meg?

-Felidegesítettem Lee Hae Kwangot.

-Hogy mi?!-rivallt rám.

-Nyugi van.-emeltem fel kezem védekezően mire vissza ült székébe én pedig leengedtem kezeim.-Van vele tervem. De amit eddig tudok róla az az hogy nem hülye, de ha felidegesítik akkor nagyon kitud akadni.

-Rendben van, remélem is bejön a terved.-sóhajtott majd kezével csettintett egyet.-Addig is ez a tied.-jött be egy majd' kétméteres fekete ruhás ember és egy dobozt letéve elém távozott is. Anyám közelebb tolta a papír kartont amit ölembe véve ki is nyitottam.-Az utcán találtam és tudom jól hogy téged minden állat szeret.-a doboz tartalma egy fehér kis szőrcsomó volt, az az egy kölyök kutya.

-És miért van a dobozban?

-Mert a kis mocsok engem nem kedvel.-sértődött meg anyám mikor látta hogy az én kezemet eltűri a buksiján.

-Van már neve?

-Néhány balfasz itt dolgozó szórakozás képen elnevezték és ehhez a névhez nagyon gyorsan is hozzá szokott. Jerikó a neve.

-Még valami?

-Csináltam vacsorát.-adta a kezembe azt is.-Igaz, kicsit sok lett egy főnek de legalább holnapra is marad.-elmosolyodott majd székéből felt állt míg én a kutyust letettem a földre.-Jó éjszakát Ji.

-Jó éjt anya.

~시간 여행~

A kocsihoz érve Jerikót az anyós ülésre helyeztem és az innen pár percre lévő szobám fele vettem az irányt. Oda érérésünk után meg is indultam a kutyával oldalamon aki hűségesen követett is. Az ajtót kitárva mentem be és tettem az asztalra a kaját. Mikor Jerikó megindult a szobám felé ahol a villany 'magától' felkapcsolódott én is meg indultam oda. Nem volt ott senki, az az helyesbítenék. Nem volt a látószögemen belül senki, viszont igen is jól tudtam ki van itt. A hófehér kutyát megsimítása után mentem el zuhanyozni, amit befejeztem és megindultam a konyha felé ahol csámcsogást halottam. Szobámba vissza menve beállítottam az ébresztőórát majd a vállamról a törülközőt az ágyamra dobtam és ismét a konyha fele menve szólaltam csak meg.

-Azért szólhattál volna hogy éhes vagy.-az ajtóban megállva néztem ahogy Hae tömi a pofáját anyám kajájával.

-Minek? Hisz te se osztottál meg velem mindent.-mondta a hullákról készült képeket bámulva.

-Minek kellet volna?-kérdeztem majd elé leülve néztem.

-Mert így megkel öljelek.-mondta az evőpálcikát letéve.

-Sisakvirágot használsz nem?

-Ühüm, de ez miért is olyan fontos?

-Inkább egyél még és akkor az agyad jobban fog működni.

-Te ugye tudod hogy éppen egy gyilkossal állsz szemben?!-ordított rám mire Jerikó is felugrott. Igazi énem felvéve keltem fel és lépkedtem háta mögé.

-Most már nem állok gyilkossal szemben.-mondtam majd füléhez hajoltam.-Viszont mögötted egy profi nyomozó áll.

-Nem sokáig leszel nyomozó.-rántotta elő pisztolyát és rám szegezte azt. Én párat hátra lépve felemeltem kezem és elmosolyodtam. Kezemet letéve kezdetem sátáni kacajba.

-Oh, igaz is! Vendék van a házba, de illetlen is lettem én. Desszertet kér esetleg?

-Elmebeteg.-motyogta mire én ismét nevetésbe kezdtem.

-Mondja egy gyilkos egy bérgyilkosnak.-hirtelen szám elé kaptam és a nevetést vissza tartva szólaltam meg ismét.-Hupsz a titkom.-vállat vonva mentem hozzá közelebb majd a fegyvert kivéve a kezéből fejemhez tartottam és a ravaszt meghúztam.-Legközelebb töltsed is meg.

세 번째 부분은 끝났어.