kegyenc fegyenc | Yoonkook ✓

1.rész

Jungkook pov

Ma van a tárgyalás napja. Az ügyvédemel az oldalamon sétálunk a folyosón. Amint az ajtóhoz érünk, a gyomrom görcsbe rándult. Nem akarok börtönbe menni, de mivel bűnt követtem el, meg kell bűnhődnöm érte. Rossz társaságba keveredtem és olyan dolgokra vettek rá, amit magamtól soha nem követtem volna el.
Beültünk, és nemsokkal később megérkezett a bírónő. Hiába az ügyvédem, vagy bármi más bűnösnek találtak és 5 hónap börtönre ítéltek.
- Többet is kaphattál volna. - mondta az ügyvédem
- Köszönöm, hogy segített! - mondtam neki
- Ez a munkám. De ne felejtse el, hogy holnap délután háromkor kell bemennie.
- Nem fogom - mondtam és haza felé vettem az irányt
Amint hazaértem anyám már az ajtóban várt és kérdezősködött
- Jungkook, mi volt? - kérdezte
- 5 hónapot kaptam. - mondom neki és a szobán felé megyek, de anya megállít
- Várj! - fogja meg csuklóm - Nem is érdekel, hogy börtönbe kell menned? - lett ideges
- Tudok ellene tenni valmait?! - kérdeztem gúnyosan - Bemegyek, letöltöm a büntetést aztán folytatódik tovább az életem. - indultam fel a lépcsőn - Unalmasan. - suttogtam
Másnap már hajnali ötkor fent voltam. Nem bírtam tovább aludni. Az igazat megvallva féltem, hogy mi fog rám várni a börtönben.
Délután elköszöntem anyutól, és háromkor már a rendőrök kíséretében sétáltam a börtön folyosóin. Az egyik cellánál megálltak és kinyitották az ajtót, majd egy mozdulattal belöktek rajta.
- Szia! - köszönt valaki - Hogy hívnak? - kérdezte vidám hangon
Megfordultam és az egyik ágyon egy húsz év körüli vörös hajú fiú ült. Nem értettem, hogy miért mosolyog, hiszen be van zárva ide. Észre sem vettem, de már elöttem állt.
- Mi a neved? - kérdezte ismét
- Jungkook - mondtam és ráültem a másik ágyra, ám valaki lelökött róla
- Az az én ágyám! - mondta egy mély hang, és a hátamon végigfutott a hideg
- Sajnálom. - mondtam ilyedten
- Csak viccelt. - nevetett fel a vörös hajú
- Taehyung vagyok. - jött közelebb és akkor láttam meg gyermekies arcát
- Én meg Hoseok, de mindenki csak Hobinak hív - mosolyog rám
- Melyik az én ágyam? - kérdeztem meg pár másodperc után
- Hobi lent, én meg felette alszok. - mutatta - Te pedig a másik ágyon. Vagy fent vagy lent. Azt már te döntöd el. - mondta
- Oké. - ültem le az alsó részre, majd feküdtem el az ágyon - Ti miért vagytok itt?
- Pénzmosás- mondta Taehyung
- Adócsalás - hajtotta le a fejét Hobi
- Na és te? - kérdezte Taehyung
- Lopás - mondta hallkan
- Mennyit kaptál? - kérdezte Hobi
- 5 hónap
- Az hamar letelik - mondta Hoseok
- Miért, ti mennyit kaptatok? - kérdeztem kíváncsian
- Én 5-10 évet - állt fel Hobi
- 2-8 év - mondta Taehyung is
- Az nem kevés. - ültem fel az ágyról - És mióta vagytok bent?
- Tae 2 hónapja, én pedig fél éve - mondta Hoseok
- Na és kik vannak még itt?
- Azok ott - mutat a szemben lévő cellára - a Got7 - felállok és mellé lépkedek - Így nevezik magukat.
- Mit kell róluk tudni, miért vannak itt?
- Verekedés, grafitizés, rongálás. - sorolta fel
- Mindíg csapatosan támadnak, sohasem egyedül - tette hozzá Taehyung
- Ott pedig a Monsta X - mutatta a melletük lévő cellét - Okirathamisításért vannak bent
Majd sorba elmondta a többi bandát is.
- Ki itt a legveszélyesebb? - kérdeztem
- A legveszélyesebb - nyelt egyet Hobi - Suga - suttogta
- Egyedül van a cellájába - mondta Taehyung
- Olyan veszélyes? - lepődök meg
- El sem tudod képzelni mennyire. - mondja
- Amióta itt van nem beszélt senkivel - teszi hozzá Hobi
- Kifelé! - kiáltott az egyik őr, majd nyitotta az ajtót
- Hova megyünk? - kérdezem hallkan Hobit
- Az udvarra. - mondja majd kimegy, utánna Tae majd én is távozunk a cellából
- Ő hol van? - kérdezem már az udvaron állva
- Soha nem jön ki. - mondja Tae, majd leült az egyik padra, majd Hobi is így tesz
Nem tudom meddig voltunk kint, mivel nem volt ott óra, de Hoseok elmondta, hogy két órát szokunk kint lenni, majd bemegyünk vacsorázni.
A vacsora, finoman szólva undorító volt. Az első falat után majdnem hánytam. Végül nagy nehezen leküzdöttem, majd ismét a cellánkba vittek minket.
Az éjszaka szörnyű volt. Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Persze ehhez semmi köze nem volt Taehyung horkolásához. De az is lehet, hogy Hoseok volt az. Egész végig azon gondolkodtam, hogy valyon hogy nézhet ki Suga. Úgy kébzeltem el, hogy két méter magas, izmos, kopasz pasas, talán egy kis borostával.
- Taehyung. - szóltam hallkan - Alszol?
- Már nem. - mondta, majd recsegést hallottam, ami azt jelenthette, hogy felült az ágyon - Mit akarsz?
- Te láttad már Őt? - kérdeztem
- Nem, de nem is akarom. - mondja - Azt mondják, hogy egy ilyesztő alak.
- Látni akarom. - suttogom
- Mi? - ugrik le az ágyról - Normális vagy? - hajol közel hozzám
- Kíváncsi vagyok. - mondom, majd befelé fordulok, végül nagy nehezen elalszok
Nem sokat aludhattam, mivel úgy éreztem magam felkelés után, mint akit elütöttek.
Kimentünk az ebédlőbe, ahol megettük a reggelinket, ami finomabb volt a vacsoránál, ezért próbáltam minél többet enni. Körbe néztem, de most sem láttam Sugát.
- Soha nem jön ki a cellájából? - kérdezem kissé hangosan, és náhányan rám néznek, de nem sokat törődnek velem, folytatják tovább az evést
- Csak péntekenként, de akkor is csak enni. - mondja Hobi - De miért érdekel?
- Csak úgy. - vágom rá
- Jungkook, ne csinálj semmi hülyeséget!
- Nem fogok. - mondom
- A közelébe se menj! - teszi hozzá
- Ma csütörtök van! - állok fel a székről
- Erről magadtól jöttél rá, vagy azok a hülyék segítettek?! - nevet az egyik rab
- Fogd be Jackson! - mondja Hoseok
- Mit mondtál? - áll fel, ezek szerint Jackson
- Hoseok, ne! - mondja Tae
Jackson oda jött, Hobi elé állt majd meg akarta ütni, de én félrelöktem őt. Ezek után mindenki körénk gyűlt. Jackson elém állt, majd a következő pillanatban az ökle találkozott az arcommal.
Miután kinyitottam a szemem, ismét a cellában voltam. Hoseok és Taehyung még nem voltak bent.
Eléggé unalmas volt egyedül lenni egész nap, de így kicsit át tudtam érezni, hogy valyon Suga mit érezhet.
- Hé! - vettem észre a velem szemben lévő cellában ülő Jacksont - Miért vagy ott?
- Bezártak, úgy mint téged. - mondta
- Mikor mehetünk ki?- kérdezem
- Nem tudom, talán holnap. - mondja - De az is lehet, hogy hétvégére bezárnak minket.
- Hétvégére? - lepődök meg