kegyenc fegyenc | Yoonkook ✓

10. rész 1/2

Jungkook pov

Az ágyról a földre ültem, lábamat összehúztam és átkaroltam. Fejemet térdemre hajtottam, majd sírni kezdtem. Néhány perc múlva Kai és Sehun suttogását hallotam, s felemeltem fejem.

- Én nem... - képtelen voltam beszélni.

- Sajnálom haver. - jött közelebb Kai.

- Látni akarom. - szipogtam, majd felálltam a földről. - Engedjenek ki! - kiabáltam.

- Jungkook! - szólt rám Sehun.

- Nem halljám? Engedjenek ki! - kiabáltam tovább

- Mindjárt betömöm a szádat, ha nem hagyod abba a kiabálást! - mondta a melletünk lévő cellából az egyik férfi.

- Mit ordibálsz? - jött be az egyik, számomra ismeretlen őr - Mindjárt beraklak a 'nagykutyák' közé! - állt a cella elé.

- Úgysem teszi meg! - vágtam vissza. A zsebében kezdett el matatni, majd egy kulcsot vett elő. Behelyezte a zárba, és kinyitotta az ajtót.

- Kifelé! - rántott ki, majd azonnal vissza zárta a cellát.

- Sok sikert! - mondta Kai.

Végigsétáltam a már jól ismert folyosókon, s úgy éreztem, hogy otthon vagyok. Ez az én terepem. Itt érzem magam igazán jól.

- Melyik cellába tegyelek? - kérdezte inkább magától, mint tőlem - Megvan! - emelete fel kezét, és az utolsó cellára mutatott.
Mindta izgalom járta volna átt a testem, úgy sétáltam egyre közelebb.

- Jungkook, te vagy az? - hallottam meg egy ismerős hangot.
Oldalra fordítottam a fejem, s megláttam Hoseokot. Próbáltam a 'Suga' szócskát tátogni, hátha megérti, ám csak értetlenül bámult rám.
Végül elértünk a folyosó végére.
A cella üres volt.

- Haladjál! - kiáltott rám, majd belökött.

- Hol van a rab? - néztem az őrre, aki az ajtót csukta be.

- Minjárt hozzák. - jelent meg az arcán egy ördögi vigyor.

Ha Suga meghat, akkor ki lehet itt? Esélyem sem volt gondolkodni, az ajtó nyikorogva kinyílt. Amint megláttam, hogy ki is az, lefagytam.