Fake Love

13. rész

~2 nappal később~

Az utóbbi időben csak azon járt az agyam, hogyan is valljam be Jinnek mi is zajlik le bennem. Azt hittem könnyebb dolgom lesz, de kicsit se bizonyult egyszerűnek a feladat. Rengeteg felvetés megfordult fejemben, de azokat mind el vetettem. A legegyszerűbb egyben fájdalmas és kegyetlen választást választottam. A megfutamodást.

A mai napon dolgozok utoljára, a gépem fél kettőkor indul, így próbálok valami búcsúzó meglepit összedobni. 

Kiosztották, hogy pakoljak össze, majd hagyjam el az épületet. A pakolással már meg vagyok, szinte már csak a nosztalgia tartja a széken a seggem. Amikor Jinnel ide zárkóztunk be a főnök elől, vagy amikor jó párszor az asztalon forrtunk egybe, vagy amikor Tae túl itta magát és meg öntözte hányásával a dísz növényt, hihetetlen de az a növény az incidens óta jobb színben van mint eddig. 

Végig futottam minden emléket és a végére be is könnyeztem. Mosolyogva hagytam hátam mögött a volt jövőmet és csak most kezdem meg építeni az igazit. Beszálltam a kocsiba és hazafelé vettem az utat. A sebesség korlátot kicsit átlépve, büntetés nélkül és egyben értem be a dormba. Gyors ledobtam magamról mindent és igyekeztem a szobámba összepakolni a cuccaim egy nagy utazásra. A szekrény mélyéről kikotortam a bőröndöt és mindent, ami a kezem ügyébe került tettem bele. Nehezen  sikerült minden fontosat el rakni, vissza építettem a bőröndöt a szekrénybe és indultam valami ehető vacsorát össze rakni.

 Már egy ideje az internetet bújom de semmi jót nem találok. Nagy sóhaj közepette tettem le a telefont. A nagy vacsoráról le mondtam helyette lesz tükörtojás pirítóssal, nem nagy durranás de nem hal éhen senki sem. Küszködések árán de ehető vacsorát teremtettem, az asztal meg terítve, már csak az éhes csorda hiányzik. 

A Tv előtt kerestem a megfelelő csatornát, ahol valami nézhető is lehet. Már a második alkalommal futom végig a csatornákat, de semmi értelmesen nem akadt meg a szemem. Kikapcsoltam és felkeltem a kanapéról indultam volna fürdeni, de a bejárati ajtó kivágódott és egy fáradt csapat esett be rajta. 

- Sziasztok, gyertek hullák csináltam vacsorát.- nevettem el a végét és az asztalhoz invitáltam őket.

- Szia Lu.- köszöntek egyként, helyet foglaltak és mint a gyerekek kezdtek el enni. Leültem és én is neki kezdtem vacsorámnak. Meglepődtem, nem is sikerült, olyan rosszra, mint amire számítottam.

- Wow Lu nagyon finom lett.- mondta V teli szájjal, a többiek helyeslően bólintottak.

- Ügyes vagy.- suttogta Jin a fülembe és egy kósza tincset tűrt a fülem mögé. 

- Köszönöm.- mondtam ki nehezen zavaromban. Kezét combomra helyezte és kezdte masszírozni a bőrfelületet. Jól esett keze ügyködése, nagyon is tetszett. Keze lassan közelített felfelé és ott folytatta munkálatait. Lefejtettem magamról és elindultam mosogatni, utánam jött. A nyakat ostromolta meg, keze most csípőmön rajzolt köröket. Akaratlanul is egy sóhaj hagyta el szám, fejben már ököllel vertem magam tettem miatt. Megfordultam, aggódó tekintetét az enyémbe véste egy csókot nyomtam ajkaira, így jelezve neki, hogy semmi baj. 

- Megyek fürdeni.- mondtam és kiszabadítottam magam kezei közül. A fürdéssel hamar végeztem, indultam aludni, hogy legalább egy pár órát a gép indulásáig had pihenjek. Álmaimat senki és semmi nem zavarta meg. Vagy is igen egy rezgő telefon, hogy ideje felkelni és összeszedni magam az utazásra.