Álom az életem /BEFEJEZETT/

Eleonora, az ellenség

Otthon fáradtan dőltem le a kanapéra. Két dolog miatt. Kemény volt az edzés és Eleonora.
-Mi történt Elisabeth?-kérdezte anya.
-Eleonora azt mondta, hogy önző vagyok, mert Rapunzel a saját lovam.
-Mi történt vele? Annyira kedves volt.
-Erre én is kíváncsi lennék.

Az iskolában mindig haragosan nézett rám. Én akárhogy ki akartam vele békülni, nem hallgatott rám. Aztán megelégeltem, és felhívtam telefonon.
-Szia
-Szia Elisabeth. Mit akarsz?
-Ki akarok veled békülni!
-Miért?
-Mert a barátnőm vagy!
-De ez akkor sem volt szép tőled.
-Mégis mi? Az, hogy karácsonyra kaptam Rapunzelt?
-...
-Halló?
-...
-Itt vagy?
-Várj, nem te akartad?
-Nem.
-...
-Én kaptam őt.
-És nem adnád el nekem?
-Nem.
-...
És lerakta. De miért? Azt hittem, kibékülünk végre. De nem. Ő csak Rapunzelt akarja.Én viszont nem fogom odaadni neki csak úgy. Nem hiszem el. Egyszerűen ezt nem lehet elhinni.

Péntek délután a lovardában voltam. Bementem Rapunzel bokszába, de társaságom volt. Eleonora éppen leápolta Rapunzelt.
-Te meg?-kérdeztem tőle.
-Ja, hát csak gondoltam, ha te nem adod oda, elveszem magam.-könnyelműen odavetette elém, és folytatta az ápolást.
-Szia Elisabeth!-hirtelen hátrafordultam.
-Lisa!-kiáltottam, majd a nyakába borultam. Láttam, hogy Eleonora megdermed.
-Rapunzel nem a te lovad?
-De.
-Akkor mit keres itt ez a lány?-a kezében lévő patakaparóval Eleonorára mutatott.
-Éppen elveszi tőlem a lovam.-nevettem el magam.
Ezután Eleonora gyorsan elszaladt.
-Úgy érzem, többet nem jön ide!-nevette ki Lisa Eleonorát.
Az edzésen Rosalindával ma 120 centis akadályokat ugrattunk át.
-Na, kifáradtatok?-kérdezte edzés után Rosalinda.
-Határozottan mondom, hogy igen!