Genie in the bottle

4. rész Elfeledett titkok

Amint megláttam apámat mozdulatlanul fekve, földbe gyökerezett a lábam. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, úgyhogy azon kaptam magam, hogy remegő térdekkel kapkodok oxigén után. Szerencsére Azael ott volt mellettem, és a vállamra tette a kezét, hogy megnyugtasson. Anyám közben odafutott apám ágyához, de egy orvosdzsinn, akinek kendő takarta az arcát, megragadta a karját, és odébbvonszolta.
-Engedjen el! Nem mondanak semit, nem láthatom a férjemet, és még ez a magatartás is! Kikérem magamnak, hogy...
-Asszonyom!- folytotta belé a szót a z orvos - A férje lehet hogy fertőzött. Eleve tilos lenne akár egy légtérben tartózkodnia vele, nemhogy még a gyermekének! Még ő is próbálta visszatartani önt, de ön makacsul ragaszkodott az elképzeléseihez - intett a fejével Azael felé - Örüljön, hogy nem dobattam ki.
Anyám persze nem tűrte le ezt a bánásmódot.
-Ezt a stílust nem engedheti meg velem szemben! Én egy dzsinmester vagyok, méghozzá a legj...
-Hölgyem, mi fogjuk meggyógyítani a a férjét! Kicsit több tiszteletet - szólt vissza az orvos türelmetlenül, és visszafordult a többiekhez. Anya megsemmisülten állt a szoba közepén, majd mivel nem akaródzott megmozdulni, Azael odament hozzá, majd súgott neki valamit, amire anyám sóhajtott egyet, majd bólintva elindult vele kifelé. Útközben intett nekem is, így hármasban léptük át a küszöböt. Odakint anya felém fordult.
-Tabris, menj vissza a szobádba, és alaposan fürödj meg egy gyógyfüves
főzetben. Lehet hogy tényleg fertőzés.
-Fertőzés? Azokat nem csak az emberek kapják el? - kérdeztem meglepetten.
-Sok dolgot hoznak be az emberek világából, amiken könnyen rajta maradhatnak vírusok, és bár ezek egy része valóban hatástalan ránk, de vannak nagyon erős járványok is, amiket mi is elkaphatunk. Meg persze vannak a belső fertőzések is, de ezeket csak emberrel való szoros érintkezéssel lehet elkapni. Ezek akár meg is ölhetnek egy dzsinnt. Bár nem hiszem hogy apádat ez fenyegetné - magyarázta Azael, majd megragadta anya csuklóját, és elindult az ellenkező irányba. Ez eléggé furcsán vette ki magát, sőt még az is, hogy anya nem ellenkezett. Úgyhogy mikor eltűntek a szemem elől egy kanyarban, utánuk eredtem. Viszont amint befordultam én is, már nem láttam őket, pedig ez egy hosszú folyosó. Ha jól vettem ki, ez az egyik dolgozófolyosó, ahol a dzsinnek a papírmunkát végzik. Ha az a beszélgetés fontos, ami anya és Azael között zajlik éppen, ki kell hallgatnom. Lehet hogy apámról lesz szó.
Gyorsan körülnéztem, majd lehunytam a szemem. A balkezem mutató,- és középsőujjával csináltam egy fénylő kék kört. Átdugtam rajta a jobb kezemet ökölbe szorítva, majd kinyitottam a szemem. Az egész folyosó fehér színben pompázott. Illetve majdnem. A folyosó közepén az egyik ajtó sárgán fénylett. Ami azt jelentette, hogy bűbáj alatt áll.
Gyorsan kihúztam a kezem a körből, megszűntettem a varázst, és elindultam az ajtó felé. Megálltam közvetlenül mellette, és újra megcsináltam a bűbájt. Most már elég közel voltam, hogy kielemezzem. Záróbűbájjal és hangszigetelőbűbájjal kezelték. Jó, végül is bejutni nem akarok, de a másik már bonyolultabb. Egy erősebb varázslatot kell majd alkalmaznom, de az már a harmadik bűbájom lesz ma, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennem, különben nem tudok meg semmit, még egy bűbájra meg már nem tellik.
Gyorsan cselekedtem. A jobb kezem mutatóujjával formáltam egy oválist, majd a kékes bűbájt rányomtam az ajtóra. A következő pillanatban pedig már mindent hallottam ami a szobában történt.
-...és megértem, ha emiatt mérges vagy, de nem hagyhattalak ott. Még bajod esett volna - hallottam Azael hangját.
-Azael, nem te...
-Ne hívj ezen az ostoba néven! Ebben a palotában mindenki cselédként bánik velem. Ez a név csak rosszabít a helyzeten -hallottam Azael felcsattant hangját. - Tudom hogy nincs jogom beleszólni az életedbe, de a forró fejed fogja egyszer a vesztedet okozni.
-Először is ne vágj a szavamba. Másodszor nem te döntöd el hogy melyik cselekedetem helyes, és melyik nem. Jogom van látni a gyerekeim apját, még ha malériás, akkor is!
-Sahaqiel, kérlek hallgass a jó szóra. Nem érdemes kockáztatnod az egészséged. Ráadásul nem egy olyasvalakiért, akit nem is szeretsz.
Döbbent csend. A fülemben olyan hangosan dobolt a vér, hogy azt hittem meghallják. Nem értettem mi történik. Teljesen lefagytam. Majd anya hirtelen megszólalt:
-Ecanus. Azt hittem ezt már megbeszéltük. Megmondtam neked oly sok évvel ezelőtt, hogy nem fogok törvényt szegni. - Itt vett egy mély levegőt. - Könyörgtem neked, hogy felejts el, de te...
-Soha nem foglak elfelejteni. És soha nem fogok annyira szeretni egy nőt, mint téged.
-Szerettél volna húsz évvel ezelőtt! A türelmetlenséged miatt a szüleim egy olyan férfit erőltettek rám akit világéletemben gyűlöltem! Az egész életem tönkre ment miattad! Mikor visszajöttem a próbáról, tudod mit láttam meg először? A szüleim és a jövendőbelim önelégült arcát!
Teljesen kikelt magából. Csak sorolta az őt ért sérelmeket, és hogy miket kellett átélnie sok év alatt. Aztán szóba kerültem én is.
-Csak az akadájt látja a  gyerekben. Szerinte azért nem képes feljebb jutni a ranglétrán, mert Tabris nincs jóban a magas rangú dzsinnek gyerekeivel. - Itt elcsuklott a hangja. Szaporán vette a levegőt, és hallottam ahogy szipog. Anya sírt.
-Sahaqiel, nekem épp úgy nehéz volt ez a pár év, mint neked. Gyűlöltem látni, ahogy a szerelmemet elragadják. De ennyi év után is tartja bennem a lelket, hogy még mindig szeretsz.
Itt elhűltem. Mi az hogy még mindig...?
-Én már régen eltemettem magamban az egészet. Már nem is emlékszem hogy bármi történt volna. Most már van két gyerekem, akiket meg kell védenem.
-Ha vissza akarsz emlékezni, olvasd vissza a naplódat. Tudom hogy fontos vagyok neked, mivel a kredencedben tartod. Ahova a legfontosabb dolgaidat szoktad rakni.
-Tabrist el akarja küldeni - hallottam anya elcsukló hangját. Azael, vagyis Ecanus, elhallgatott. Anya folytatta :
-Azt mondta ma, hogy holnapután már nem akarja őt itt látni. Fejébe vette hogy majd ő így fog magasabbra jutni a ranglétrán, és...
Itt már nem tudtam meg mit akart mondani. Mert megszűntettem a bűbájt és elkezdtem rohanni a szobám felé.