KLISÉS FANFIC GYORSTALPALÓ (boyxboy version)

5. FEJEZET

És elérkeztünk ahhoz a részhez, ami nem hogy minden klisés fanfiction-ben, de szinte minden wattpados regényben megtalálható.

Szóval ott hagytuk abba a történetet, hogy a kis barátocskánkat elcsapta egy autó, előtte pedig „minden elsötétült". Nos, ez mind lovagja előtt játszódik le, aki azonnal tárcsázza is a száztizenkettőt és elmegy szerelmével a kórházba. Ezt a fejezetet érdemes az ő szemszögéböl írnunk legalább addig, míg a másik fel nem ébred, hogy megtudjuk mekkora nagy trauma volt neki végignézni a balesetet és hogy rájött mennyire szereti a főszereplőt. Viszont ha épp lusták vagyunk, akkor maradhatunk az eredeti szemszögnél. Ha az utóbbit választjuk, vagy rögtön onnan folytassuk a történetet, hogy felébred, vagy vigyünk bele valamilyen túlvilági elemet, pl. főhősünk míg kómában fekszik, álmában találkozik a régóta halott nagymamájával, akit nagyon szeretett, vagy valami ilyesmi...

Miután barátunk végre felébredt az egy hetes kómából (itt már visszatérhetünk az ő szemszögére), azonnal megpillantja maga mellett szerelmét, aki mélyen alszik, miközben az ő kezét fogja, MERT HÁT AZ MILYEN HÜGYÜBÜBÜGYÜ CUKI MÁÁÁÁÁR!!!

Miután az felébredt, következik a klisés fanfic-ek legklisésebbike:
Fuckboy-unk leveti az álarcát, és előad egy olyan nyálas és romantikus, húsz oldalas monológot, hogy még Shakespeare is megirigyelné, ha nem 400 évvel ezelőtt élt volna;
Hogy már akkor beleszeretett mikor meglátta, hogy még azt is tudja, aznap hány hajszál volt a fején, hogy mennyire imádja a szemét, a mosolyát, a nevetését, meg úgy mindenét és hogy ő mennyire sajnálja, hogy bántotta őt és szinte minden nap fájdalmat okozott neki, csak hát ugye az érzései... (mert hát akit szeretsz azt általában fizikailag bántalmazni szoktad.... vagy nem?) Hogy mostantól mindent megtesz érte, nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róluk (awww egyem meg)

Miután lovagunk előadta monológját, az olvasó pedig már csöpög a nyáltól, már csak az van hátra hogy a főszereplők könnyeikkel küszködve boruljanak egymás nyakába, mi pedig fellélegezhetünk, hogy a két emberünk végre egymásra talált.

De ezzel koránt sincs vége. A legtöbb szerző itt nem nyugszik meg, és továbbviszi a történetet, úgyhogy mi is folytassuk tovább...

TIPP:
-A monológot próbáljuk a lehető legnyálasabbra írni, minden olyat rakjunk bele, amit a valóságban senkinek sem mondanánk még 40 év házasság után se, hadd érezze csak mindenki, mennyire nem valóságos a történet!