Kívánlak [H.S.fanfic]

1

Hétfő reggel van... azt hittem soha nem fogok felkelni, de nagy nehezen sikerült. Így is késésben vagyok. Sötétszőke hajam gyorsan átfésülöm, szempillaspirált feldobok. Sajna zuhanyzásra már nincs időm, így mindezekelőtt megmosom arcom és fogat mosok. Felfrissültem egy picit. Aztán megláttam az órát, amivel alapvetően nem lenne baj, csupán csak azzal, amennyit mutatott. 7:50 van. Az utolsó busz is elment, így gyalog kell menjek, ami fél óra. Felsóhajtok, bezárom a lakást és elindulok. Szitkozódom magamban, hogy ez az egész hogy történhetett meg. Én egyáltalán nem ilyen vagyok. Én ez a tipikus mindig ott van mindenhol időben, jó tanuló, jó kislány lennék. 25 perccel később beérek a suliba. Első óra matek. Tudom, ne is mondjátok, hétfő első óra... A matektanárunk szerencsére ilyen téren nem annyira szigorú és engem amúgyis szeret, így nem félek a helyzettől. Kopogok, benyitok, majd elnézést kérek. Az egész osztály elképedve néz rám, hisz én soha nem kések. Összetalálkozik a szemünk Zackkel. Elmosolyodom. Erre a tanár mosolyogva néz rám. JÉZUSOM!!! Új tanárunk van... méghozzá egy olyan tanár, aki 20-as éveiben jár, barna, göndör hajú, magas és kurva jól néz ki. Elolvadok.

"Maya?Hahó?Itt vagy?"- kérdezget a rejtélyes új tanárunk.

Elbambultam a bámulása közepette. Mosolyog egyet rajtam, majd a helyemre küld. Arra kér, hogy legyek csendben. Elkezdek újra gondolkozni. Először is, honnan tudja a nevem? Másodszor is, miért nem írt be? Valószínűleg jófejségből, mivel ez lehet az első napja. És hirtelen kicsöngetnek. Úgy elszaladt az idő és én semmit sem írtam. Mi lesz velem?! Majd elkérem valakitől. Már szinte mindenki kiment, amikor meghallom a hangját. Azt az isteni hangját. A nevemen szólít. A tanári asztalhoz hív.

"Szia Maya! Én Harry Styles vagyok, az új matematika tanár. A többieknek már óra elején bemutatkoztam."

Najó, najó. Annyira jól néz ki. És már megint a szólongatása zökkentett ki a gondolkodásomból.

"Maya! Tudom, hogy jól nézek ki, de a nyálad azért ne csorgasd."

Elneveti magát. Basszus. Basszus. Basszus. Beégtem. Kínos. Miközben barátom van.

"Elnézést Mr. Styles. A nevem Maya Silverman."- pirulok el.

"Semmi gond. Gyere a tanáriba az utolsó órád után."- kacsint rám.

Majd kiment a teremből. Miért hívott engem oda? Én ezt már tényleg nem értem. Ez az ember kikészít. Oda fogok menni,bármi lesz is. De miért mondta, hogy tudja,hogy jól néz ki?

Utolsó óra után

Lassan lépkedve megyek fel a tanárihoz vezető lépcsőn az egyenruhámba, ami egy szoknyából és egy ingből áll. Kopogok a tanári ajtaján. Nem nyílik az ajtó. Teljes csend van. Várakozok. Talán átvert volna? A bolondját járatja velem? Azon sem lepődnék meg. Mit akarhat tőlem? Aztán egyszer csak lépteket hallok. Valaki jön felfelé a lépcsőn. Ő lesz az. Már látom a göndör fürtjeit. Amikor észrevesz elmosolyodik.Tele van a keze füzetekkel. Egyik pillanatról a másikra elkezdenek a földre potyogni a füzetek. Én halkan kuncogok, ő pedig szitkozódik. Lehajolok, hogy segítsek neki. Hallom,ahogy mély levegőt vesz, majd megszólal.

"Maya, kérlek ne csináld ezt!"- szól ingerülten.

Én értetlenül felegyenesedek. Nem értem, mi baja van. Csak segíteni akartam. Biztosan látja arckifejezésemet, ami abban a pillanatban nem lehet túl értelmes. Majd amit hallok eléggé meglep és kicsit megrémít.