Kívánlak [H.S.fanfic]

5

Harry szemszöge

"Apuci...- szólít meg.
"Igen,angyalom?"-válaszolok.
"Valami nagyon nyomja a hasam... mi történt veled?"- kérdezi.
"Semmi baj, picim,semmi baj".- húzom még jobban magamhoz.

Basszus, basszus, bassszus. Nagyon felizgultam rá. Most mit csináljak? Nem fektethetem meg. Ajjajj. Viszont ha most azonnal nem húzódok el tőle, akkor itt, ebben a pozícióban fogok elmenni. Gondolkozz, Harry, gondolkozz!Megvan. Rájöttem. Elmegyek a fürdőbe és ott könnyítek magamon.

"Ne haragudj, kincsem, el kell szaladjak a fürdőbe. Mindjárt jövök."

Bólint egyet, majd elenged. Szinte futok a fürdőig. Amint beérek, becsukom az ajtót, de nem kulcsolom be, hiszen ismerem őt, úgyse jönne be. Elkezdem kicsatolni az övem. Egy jóleső morgás hagyja el a számat. Letolom a nadrágomat. Leveszem az ingemet. Már csak egy boxerben állok itt. Elképzelem, hogy Maya itt van velem és ő csinálja mindezt. Szinte mindjárt eldurranok, úgy elkezd lüktetni a farkam. De ekkor lépteket hallok. Ez nem lehet igaz. Most idejön? És be fog jönni? Mi lesz itt?  Ha bejön, nem fogom tudni visszafogni magam. Kopognak az ajtón.

Maya szemszöge

Sóhajtozást hallok. Nem tudom, hogy már megint mi baja lehet, de inkább megnézem. Remélem nincs semmi baja. Arra megyek, amerről a hangok jönnek. Kopogok az ajtón.

"Harry, minden rendben?"- kérdezem.
"Igen, Maya, csak most kérlek menj el!"- érkezik a válasz.
"Nem megyek el. Úgy hallottam, mintha nem jól lennél. Be szeretnék menni. Szabad?"
"Maya, ha te tudnád, hogy örülnék, ha bejönnél. De nem jöhetsz."
"Apuci, én nem értelek. Ha jó lenne, akkor miért nem?"
"Csak.Menj el!"
"Najó, Harry, bármi is van odabent, én bemegyek."

És ebben a pillanatban benyitok az ajtón... Kihagy egyet a szívem. Harry itt áll előttem egy boxerben. De nem merek ránézni. Ezért inkább csak a földet bámulom.

"Ne haragudj, apuci, nem tudtam, hogy csak boxerben vagy. Ha mondtad volna, akkor nem nyitok be. Bocsánat."- szégyenlem el magam.
"Semmi gond,aranyom. Nézz rám."- kéri.
"Apuci, én nem nézek Rád, már ígyis zavarban vagyok, hogy egy kurvajó pasi itt áll előttem félmeztelen."- pirosodok el.
"De nézz rám és csináld,amit mondok! Ne ellenkezz! És ha még egyszer csúnyán beszélsz, megbüntetlek." Na erre felkaptam a fejem.
"Milyen büntetés?- kérdezem félve.
"Elfenekellek."- Na ezen elmosolyodtam. Mégis hogy fenekelne el? Na mindegy.
"Akkor én már itt sem vagyok. Még egyszer bocsánat."- indulnék ki a fürdőből, de megragadja csuklómat. Magához ránt. Elkezd ölelgetni. Ágyékát teljesen nekem nyomja. Nagyon kemény. Úristen. Ez miattam van?

"Apuci. Érezlek. Miért vagy ennyire kemény?Mit csináltál magaddal, amíg nem jöttem be?Ezért sóhajtoztál?"- teszem fel a kérdéseket.
"Picim, ez miattad van. Teljesen felizgultam Rád. És jó lenne, ha segítenél rajtam. Azért jöttem a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon, de így ez a te feladatod lesz."
"Apuci... én még ilyet soha nem csináltam. Megtanítasz?"- kérdezem.
"Igen, babygirl. Az első dolgod az lenne, hogy ránézel a mostmár kőkemény, lüktető farkamra."- neveti el magát.
"Jólvan."
"Édesem,még mindig nem néztél rá.Hogy akarsz így segíteni apucinak?"

Be kell lássam, igaza van. Muszáj lesz látnom a férfiasságát. Rápillantok. Mélyen beszívom a levegőt, beharapom a számat. Apuci boxerén óriási dudor van. Ebből sejtem, hogy óriása a textil mögé bújó farka is. Elkezd bizseregni a testem. Még ilyet nem éreztem. Le se tudom róla venni a szemem. Ekkor apuci szól.

"Tudom, hogy tetszik a látvány, én viszont mindjárt eldurranok, szóval minel előbb el kellene kezdd."
"Rendben apuci."