Kívánlak [H.S.fanfic]

2

"Maya... ahogy lehajoltál, teljesen beleláttam a pólódba"- nyel egy nagyot, majd folytatja- "És a melled teljesen kicsúszott a melltartódból. Erre nagyon figyelj oda!"

"Elnézést Mr.Styles. Én nagyon sajnálom, nem tudtam, nem éreztem, vagyis... elnézést kérek, nem fordul elő többet."

Arcom vörös árnyalatot vett fel. Mr.Styles gondterhelt arcot vág, majd belekezd a mondanivalójába.

"Azért hívtalak ide, mert láttam, hogy elbambultál az órámon. Tudom, hogy jó tanuló vagy, ezért a segítségemet szeretném felajánlani. Gyere át hozzám ma délután és átveszem veled még egyszer a matekot meg amit szeretnél..." -néz rám perverzen.

Lefagytam. Teljesen. Most mi van? Jézusom. Egy ilyen férfi a házába hívott be. Arcomat fürkészi, ami teljesen érthető, mivel nem szólaltam meg kb fél percen keresztül. Ezért hozzá teszi:

"Persze csak ha szeretnéd..."

"Nem is tudom Mr.Styles. Tudja én ezt nem tartom helyesnek. Legalább mondjon egy árat,hogy mivel tartozom. Természetesen ingyen nem szeretném."

Összehúzza szemöldökét, majd válaszra nyitja a száját, miközben kajánul elvigyorodik.

"Majd nálam kitaláljuk. Na gyere, menjünk!"

Ellentmondást nem tűrő módon indultunk el a suliból, miközben megfogta a kezemet. Pechemre Zack jött velünk szembe. Azonnal elengedtük egymás kezét. Zack épphogy nem vette észre. Amúgy sem értem, hogy miért fogta meg a kezem. Na mindegy. A barátom rám mosolyog, majd megcsókol. Borzasztóan kellemetlenül érzem magam Mr.Styles előtt. Köhint is egyet, mire szétrebbenünk. Zack meg is kérdezi:

"Hova,hova?"- kétségbeesett az arca. Lehet egy picit az enyém is.

Erre nem tudtam mit mondani. Nem mondhatom neki azt, hogy Mr.Styles-hoz megyek, mert még félreértene. És őszintén szólva, én se teljesen értem, hogy mi folyik itt. Mr.Styles helyettem válaszol. Elmondja az igazat, hogy hozzá megyünk tanulni. Zack nem igazán érti a helyzetet, de szerencsére beletörődik. Nem kérdez többet. Elköszönünk egymástól, egy viszlátot odatol Mr.Styles-nak, amit ő egy morgással díjaz. Zack annyira jófej. Egyszerűen imádom. Gondolatmenetemet ismét Mr.Styles zavarja meg, mikor elkezdi a hátamat simogatni, amire egy jóleső sóhajjal reagálok. Nem tudom, mi ütött belém. Keze egyre lejjebb vándorol. De ebben a pillanatban abbahagyja a simogatást. Újra megfogja kezemet, majd elindulunk. A suli parkolójához érünk. Egy fekete Range Rover nyílik ki. Beszáll és int a fejével, hogy menjek én is. Félénken és óvatosan beszállok az autójába. Beindítja a motort, majd kitolat a parkolóból és megkezdjük az odavezető utat. Egyszer csak valami melegséget érzek a combomon. Odapillantok. A melegség Mr.Styles keze volt. Ami vészesen egyre feljebb csúszott. Köhintek egyet, de nem zavartatja magát. Elkezdi simogatni a combom, majd köröket rajzol rá. A bőröm bizsereg a tenyere alatt. Aztan rájövök, mi folyik itt... ne-ne-ne-ne-neee. Ezt nekem nem szabad. Egyrészt barátom van. Másreszt fogadást kötöttem a barátnőmmel és emiatt nekem semmi ilyesmi dolgot nem szabad. Le is söpröm a kezét a combomról. Rámpillant, majd kajánul elvigyorodik.

"Na de picilány... apuci szeretne neked örömet okozni. Apuci látja, hogy jólesik."

Leblokkolok. Teljesen. Hogy lenne ő az apám?Hiszen az én apám... éppen most hív. Jesszus. Nane. Teljesen megrémülök. Nem szóltam, hogy később megyek haza. Hát ez remek. Nagyon szigorú velem. Biztosan ki fog akadni. Felveszem a telefont.

"Szia Apa! Ne haragudj, hogy nem szóltam. Ma később mennék haza, ha nem gond, mert bemegyek Flórához."

Harry halkan kuncogni kezd, amit igazábol nem értek. Meg az előző mondatára is reagálnom kellene. Apa meglepően kedvesen és nyugodtan válaszol. Csak aggódott értem. Majd le is teszi a telefont. Mr.Styles meg is szólal, amint vége a hívásnak.

"Ne aggódj Maya! Nagyon jól fogjuk mi magunkat érezni..."- sejtelmes mosolyt villant felém, majd visszafordul és az utat kémleli. Megőrít ez az ember. Kezdek félni tőle.

"Mr.Styles, nézze, én nem igazán értem önt. Nem is az apám. Az apám épp most hívott telefonon. És kérem ne mondjon ilyen félreérthető dolgokat!"- mondom halkan. A válasza ismét meglepett, pedig mondhatni azt hittem már mindenre fel voltam készülve.