A Páva [Átírás Alatt]

Eighth

□■□■□
Aisa Tyler
□■□■□

 A szobámban feküdtem az ágyamon. A helyiségben vaksötét volt, és az egyetlen fényforrás az ablakon beszűrődő holdfény, illetve az utcai lámpák sárgás fénye volt. Az asztalomon lévő digitális óra éjjel fél kettőt mutatott, és akármilyen késő is volt, sehogy sem tudtam elaludni. 

Három és fél órával ezelőtt.   

- Tudod, úgy érzem igazad van. Ideje tanulni a hibáimból. - mondta, és a jobb kezét a kulcscsontomra rakta, majd onnan felvezette a nyakhajlatomhoz. Kirázott a hideg, ahogy meleg tenyere végig simított rajtam. 
-

Jó ötlet. - mondtam, és nyeltem egyet. Mire készül?
- Nem fogom hagyni, hogy az első szerelmem kihasson rám. - a hangja komoly volt. Egyenesen a szemembe nézett, én pedig tanulmányozni kezdtem az arcát. A melegséget árasztó, nagy sárgás-barna szemeit, amikben most csak saját magamat láttam. A fekete maszkot, ami csak még jobban kiemelte szeme színét. A pár szőkés-barna hajszál, ami kilógott a fekete kalapja alól. De lassan mindez kikerült a látómezőmből, ahogy Zorro egyre közelebb, és közelebb hajolt. Most meg akar csókolni? Egy röpke pillanatra teljesen bepánikoltam. Te jó ég! Most komolyan meg akar csókolni? Hirtelen a semmiből egy számomra teljesen ismeretlen pár esett be a szobába, erősen egymásba gabalyodva. 
- Ember! - Zorro azonnal a két "betolakodóra" förmedt. Úgy látszik nem kicsit ideges amiért megzavarták. - Ez zárt körű rendezvény. Keressetek másik szobát! - a pár hamarosan észrevette, hogy a szoba amelyikben jelenleg vannak nem teljesen üres, majd sűrű kuncogások, és nem éppen komoly bocsánatkérések közepette elhagyták a szobát. Zorro felállt, és biztos ami biztos alapon kulcsra zárta az ajtót, majd rám nézett.
- Szóval, hol is tartottunk? 
- Ott, hogy úgy döntöttél tanulsz a hibáidból. - nyögtem. A hangom remegett, és ezt valószínűleg a fiú is észrevette, mert amikor visszaült mellém, sokkal lassabban, ért hozzám. Visszahelyezte a kezeit a korábbi pozíciójukba, rajtam pedig ismét áthaladt az a kellemes bizsergés. Mielőtt megismételte volna a korábbi akciót, kérdőn rámpillantott, én pedig gyengén bólintottam. Elmosolyodott félénkségemen, majd közel hajolt hozzám. Most már tudtam mire készül, így lecsuktam a szemeimet, mert attól féltem, hogy látnám, megijednék. Éreztem, ahogy ajkai az ajkaimhoz értek, és a korábbival még csak egy lapon sem említhető bizsergés áradt szét a testemben. A fiú óvatos volt. Nagy, puha ajkai kóstolgatták az enyéimet, mintha csak próbálgatná, hogy meddig hagyom elmenni. ( Vagy hogy meddig nem ájulok el) Pár másodperc után, ami nekem majdnem egy végtelenségnek tűnt, elvált tőlem, és basszus. A srác totál vörös volt. El nem tudom képzelni, hogy akkor vajon én milyen színű lehetek.
- Hű. - ez volt minden, amit kitudtam magamból préselni, mert úgy éreztem, hogy ha akár csak egy szóval is többet mondok, eskü elájulok. 
- Hű bizony. - mondta Zorro, és eldőlt az ágyon. 

Most

Egész este olyan voltam mint egy Jancsi bohóc. Zombinak éreztem magam, és lélekben teljesen máshol jártam, mint testben. Eddig is sejtettem, hogy Zorro egy energia vámpír, de azután a csók után szinte száz százalékig biztos lettem benne. A csók. Nem is tudom mit mondjak. Valahogy helytelennek éreztem ezt az egészet. Mármint, hogy is mondjam. Persze, Zorro az egyik leghelyesebb srác a suliban, és nem tagadhatom, hogy még engem sikerült magába bolondítania ennek az idiótának, de akkor is ő a valaha volt legnagyobb nőcsábász, és éppen ezért ijesztő még csak a gondolat is, hogy pont engem kedveljen. Viszont ha nem így van, és csak játszadozik velem, .. Nem. Még csak gondolni sem szeretnék rá. Ahh. Nem bírom. Hülye szerelem! Miért kell mindig a legnehezebb utat kapnom.