A Páva [Átírás Alatt]

Seventh

□■□■□
Aisa Tyler
□■□■□

Fülsüketítő zene, táncoló emberek, parfüm, izzadság, cigarettafüst, és alkohol szagkavalkádja. Korábban ezekre úgy gondoltam, mint az a rengeteg borzalmas dolog ami a Northwood gimi jelmezbáljára jellemző. Most úgy gondolok rá, mint az a rengeteg borzalmas dolog, ami a Northwood gimi híres jelmezbáljára emlékeztet. És ez teljesen más. Mostanra megszoktam ezeket a dolgokat, és a számomra oly fontos buli részévé váltak, és emlékeztettek mindarra a csodás dologra, amit az elmúlt két hónapban átéltem.

Ismét itt voltam. A villában, ahol a buli már egy órája folyt. Este hét volt, és nagyon hideg. Már november vége volt, ami azt jelentette, hogy bizonyos szinten már a tél is beköszöntött. Napok óta nulla körüli fokok uralkodtak, én pedig már azalatt a kis idő alatt is jéggé fagytam, míg elsétáltam idáig. Apa felajánlotta, hogy elhoz, de nem szerettem volna, ha bárki is észrevenne, arról pedig ne is beszéljünk, hogy apa kiájult volna a vezetőoldali ülésből, ha meglátja mi van itt. Így jobbnak láttam sétálni.

Szerencsére bent ugyanolyan meleg volt mint a múltkor, így nem kellett attól félnem, hogy esetleges tüdőgyulladást kapok. Tudtam, hogy a múltkori után biztos nem fogom megtalálni Zorrot a szökőkútnál, azonban fogalmam sem volt, hogy mégis hol máshol kereshetném. Meghúzgáltam a fekete harisnyámat, amit a csodás idő miatt kellett felvennem, majd neki indultam a felfedező utamnak.

A ház minden létező zugát végig kutattam, de a fekete ruhás srácot sehol sem találtam. Kezdtem az emeleten, mert abban reménykedtem, hogy ugyan abban a szobában lesz, ahol a múlthónapban elváltunk, de nem így volt. A fürdőben ha nem kopogok rányitottam volna egy srácra, ami a vendégszobákat illeti, valamiért én éreztem a legkínosabban magamat hármunk közül. A srác és a csaj nem zavartatták magukat, amikor véletlenül rájuk nyitottam, én viszont hót vörös lettem, és egy baromi gyors bocsánatkéréssel együtt becsaptam az ajtót. Hiába. Vannak olyanok, akik nem zárják kulcsra az ajtót. És vannak olyanok is, akik korán kezdik az estét. És ha a kettő összekerül, akkor bizony Aisa Tyler, vagy más szerencsétlen rájuk fog nyitni. Ezután az eset után egyébként szélsebesen száguldottam le a lépcsőn, és hagytam ott az emeletet. Ezek után a földszinten kezdtem kutakodni. Először az italos pulthoz siettem, ahol bár Zorrot nem találtam, megláttam Eziot, és nagyon reménykedtem, hogy ő legalább tudja, hogy merre császkál.
- Hali Ezio! - köszöntem, mikor megálltam a srác mellett.
- Nocsak nocsak. A híres Páva. Micsoda szerencse. Neked nem Zorroval kéne lenned? - húzta fel a szemöldökét.
- Éppen őt keresem. Nem tudod merre van?
- Bocsi csajszi. - vonta meg a vállát. - Ma még én sem találkoztam vele. Kivételesen nem együtt jöttünk.
- Értem. - sóhajtottam - Azért köszi.
- Nincs mit. Add át üdvözletem, ha megtaláltad! - intett.
-

Úgy lesz. - mondtam, és tovább indultam, hogy folytassam a keresést. Megnéztem az összes kanapét, és olyan helyet, ahol nyugodtan lehet ülni, és végső elkeseredésemben még a táncparkettre is felmerészkedtem. Bár ne tettem volna. Az emberek mindenhol ott voltak. Nem tudtam egy lépést sem tenni anélkül, hogy valaki ne könyökölt volna belém, vagy hogy ne gáncsoltak volna ki. Pár srác direkt belém jött, néhányan pedig csak azért, mert őket is arrébb lökték. Mire kiértem a tánctér egyik oldalán, biztos voltam benne, hogy az előbbi akciómnak nyoma marad, és Zorrot természetesen ismét nem találtam meg. Mérgelődve álltam meg egy pillanatra, hogy átgondoljam azokat a helyeket, ahol még nem kerestem. Ekkor beugrott a szökőkút.
- Ha kiderül, hogy képes volt négy fokban kint ücsörögni a szökőkút szélén, úgy éljek, seggbe rúgom. - morogtam magamban, ahogy elindultam a kis folyosón, ami a kertbe vezetett. Ekkor valaki elállta az utamat.
- Nocsak nocsak. Páva. Micsoda meglepetés. - mondta egy lány, aki a semmiből került elő. A haja vörös volt, arcát egy narancssárga maszk takarta el. Öltözete szintén vöröses narancssárga volt, és egy jegyzet füzetet tartott a kezében.
- Te vagy Róka igaz? - mondtam, a meglepettség enyhe szikrája sem volt hallható a hangomban. Zorro sokat mesélt Rókáról. És óva intett, hogy ha tehetem kerüljem el. Már korábban is hallottam pletykákat Rókáról, de közel sem eleget, mint Zorroról. És ahogy az már korábban is kiderült, a pletykáknak nem feltétlen kell hinni. Azonban Zorronak hittem, és miután a múltkor látta hogy mennyire kiakadtam a lista miatt, mondta, hogy valószínűleg megfog keresni egy-két leplező. És Rókára kifejezetten kitért. - Mit akarsz?
- Látom készültél. - füttyentett. - De tudod ki készült még? Én! Tudtad, hogy néha előfordul, hogy a tyúkok mellett a róka elvisz egy Pávát is?
- Néha. De nem most. - mondtam, és összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. Nekidőltem a folyosó falának, mert ha bár nem állt szándékomban beszélni Rókával, tudtam, hogy nem fog elengedni, és hogy ez hosszú lesz. - Mit akarsz?
- Egy kocsit, egy házat, húszmillió dollárt, .. és téged!
- Szerinted csak úgy megadom magamat? - mondom, és próbálok keménynek hangzani, de valójában baromira parázok. Zorro nem véletlenül intett óvatosságra, ha találkoznék véletlen Rókával. Mindketten tudjuk jól, hogy több olyan embert is lebuktatott már, akikről azt hitték, hogy soha nem fog kiderülni, hogy kik ők. És én kicsit sem tartozom abba a kategóriába. Egy rossz szó, egy rossz mozdulat, és valószínűleg halott vagyok.
- Nem feltétlen kell megadnod magadat, bár szívesen venném, nem arról van szó, de én is szívesen kitalálom ki vagy.
- Ahogy szeretnéd. - tártam szét a karjaimat. - Akkor kérdez-felelekezzünk.
- kérdez-felelek? - húzta fel a szemöldökét.
- Jól hallottad. Egyet te kérdezel, egyet én.
- Legyen. Van testvéred?
- Van. - Egyszerű válaszomra Róka enyhén eltátotta a száját. Nem számított rá, hogy egyenesen válaszolni fogok. De ezzel nem jutott hozzám közelebb. Bármit is válaszolok, pont ugyan annyira mondhatok igazat, mint nem. Róka elég okos, hogy erre magától is rájöjjön. - Most én jövök. Milyen érzés?
- Mi? - lepődött meg.
- Az, hogy tönkreteszed mások életét, anélkül, hogy utána legalább egyszer is gondolnál arra a személyre. - A kérdésem hallatán meghökkent. A teste megmerevedett, a szemei kiguvadtak, és enyhén eltátotta a száját.
- Tévedsz. - rázta meg a fejét. - Én csak azokat leplezem le, akik mások életét ugyan annyira tönkre teszik, mint én az övéket. Mint Zorro.
- És én? Velem mi a bajod? Engem miért akarsz leleplezni? Kinek az életét tettem tönkre? - csak tátogni tudott, mint egy hal. - Tudtam. Úgy viselkedsz, mintha olyan jó ember lennél. Mintha valami maszkos igazságosztó lennél. De megsúgom: Nem vagy az. Nem vagy különb a többiektől. - mondtam, és ezzel lezártnak tekintettem az ügyet.