1. rész

184 7 0
                                    

Íme egy újabb könyv, első része! Remélem ez is tetszeni fog!

- HARRYY!!! NE HISZEM EL, HOGY MÁR MEGINT ELCSÓRTAD A KIKÉSZÍTETT RUHÁMAT – ordítok ki a fürdőből, majd nagy lendülettel kivágtam az ajtót, és a folyosón találtam magam, velem szemben Harryvel, aki éppen kopogni akart

- Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire fölidegesítelek. Tessék. Itt a ruhád – adta oda nekem

Nem enyhültem meg, hanem kitéptem a ruhám Harry kezéből, és visszamentem a fürdőbe, hogy gyorsan fölöltözhessek. Mert nem elég, hogy elaludtam, még fölöltözni sem tudtam elég gyorsan. Remélem, időben beérek a suliba. Utálok késni.

- Gemma! El fogsz késni, ha nem sietsz! – hallom meg anya hangját

Így, még a szememet egy kicsit kifestettem, majd visszamentem a szobámba a táskámért, és azt a vállamra véve, leindultam. Lent Harry és anya már az ajtóban állva vártak engem.

- Köszi, hogy nem hagytatok itt – mondom főleg anyának, akinek egy puszit nyomok az arcára

Harryre rá se néztem. Hadd furdalja a lelkiismerete.

A suli előtt kiszálltunk, anya meg továbbhajtott. Még mindig nem szóltam Harryhez. A kapuban Harry meglátta a barátait, így engem otthagyott. Még utánanéztem, majd mentem volna be a suliba, de megakadt a szemem az egyik fiún. Eddig még nem láttam Harryékkel, biztos csak most csapódott hozzájuk. Nagyon helyes srác, de gondolom Harryvel egyidős, és mivel Harry 1 évvel fiatalabb nálam, ezért nem kezdek ki a sráccal. Én a nagyobbakra bukok, ezt szinte mindenki tudja. Ezért szoktam néha megsajnálni a kisebbeket, amikor pedáloznak. De mindig elutasítom őket.

- Sziasztok! – köszönök oda Harryéknek, és óvatosan végigmérem a srácot

Pechemre ő is ugyanezt csinálta, így amikor a szemébe néztem, ő is az enyémbe, és elvesztem benne. Gyönyörű kék szeme lebilincselt. Szőke haja fölzselézve meredt az égbe. És az a félmosoly az arcán engem is mosolygásra bírt.

- Nővérkém! Ő itt Niall. Niall, ő Gemma, a nővérem.

- Szia! – köszön nekem Niall

- Sz... szia! – köszönök én is. Nem értem, hogy miért dadogok...

- Hányadikas vagy? – kérdezi mosolyogva

- 10 – válaszolok – de mennem kell. Sziasztok – rázom le őt is, úgy mint az eddigi nálam kisebb fiúkat

- Miért nem várod meg? – kérdezi Harry

- Mi?

- Ő is tizedikes – mondja Harry, mire földbe gyökerezik a lábam, ezért a fiúk utolérnek

- Tényleeg? – nézek Niallra

- Igen. Épp mondani akartam, de te elrohantál – mondja Niall

- Oh... bocsi – mondom – de eddig hogy-hogy nem láttalak eddig?

- Nem tudom – mondja nevetve – pedig eddig mindig itt voltam, nem hiányoztam – nevet ki, mire Harryék is csatlakoznak hozzá

- Jól van, na. Nem kell azért kiröhögni. Főleg, ha előtte fölidegesítettél – nézek Harryre – mert te tudod a legjobban, hogy akkor harapok – nézek mélyen Harry riadt szemébe

De sokáig nem lehettem sokáig a szigorú nővérke szerepében, mert Niall elkezdett csikizni. Amire elmosolyodtam.

- Ne máár! – nézek rá – Hadd legyek már egy kicsit szigorú – hisztizek

- Bocs – mondja – de a haverok összetartanak – pacsizik le Harryvel

- Látom, hamar egymásra találtatok – nevetek fel

A csengő vetett véget a pillanatnak. Így mennünk kellett órára.

- Ezért még számolunk! – „fenyegetem meg" Harryt, de már nem vett komolyan

- Aha, persze – mondja, és belép a termébe, én meg ott maradok Niallal

- Nem jössz? – nyújtja felém a kezét Niall

- Mi ez a hirtelen kedvesség? – kérdezem, és minden mindegy alapon belecsapok a kezébe, és úgy megyünk órára

- Úriember vagyok – mondja, és kinyitja előttem a terem ajtaját, és előre enged

- Aha persze – fordulok hátra, és gyorsan a helyemre megyek Lottie mellé

Leültem, és a padra feküdtem. Majd oldalra fordítottam a fejem, mert Lottie megbökte az oldalam.

- Hmm? – nézek rá vigyorogva

- Ez mi volt? – mutat Niallra

- Nem tudom – mondom mosolyogva, és Niallra nézek

És megint összetalálkozott a tekintetünk. Mert ő meg Louissal beszélt, Lottie tesójával, gondolom rólam. Úgyhogy a fiúk kibeszéltek engem, mi meg Lottival kibeszéltük Niallt. És ekkor belépett a tanár, úgyhogy abbahagytuk a beszélgetést, és vártuk, hogy vége legyen a 45 percnek, és mehessünk szünetre.

---

Amikor megszólalt a csengő, egyből mindenki fölpattant, és rohant ki a teremből. Pedig a tanár még beszélt. Volt, aki megvárta, hogy befejezze, de mi most inkább kimentünk az udvarra, mert meg akarjuk beszélni a dolgokat.

- Na? Mesélj! – ülünk le a padra Lottival, és Waliya is csatlakozik hozzánk

- Mit? – próbálom terelni a témát, és félre fordítom a fejem, de pechemre pont arra néztem, ahol Louis Zayn és Liam körbefogja Niallt, és őt is faggatják

- Pont azt – mutat a fiúkra Waliya

- Ó, hogy azt – vigyorodom el

- Aha – mondja Lottie, és látszik rajta, hogy nem sokáig bírja, ezt a félszavas beszélgetést – Szóval? – néz a szemembe

- Szóval, reggel, amikor jöttem Harryvel, ő odament a kapuhoz a barátaihoz, ahol ott volt Niall is. És Harry bemutatott neki, őt is nekem. Majd mivel azt hittem, hogy Harryvel egyidős, rögtön le akartam rázni, és elindultam befelé. De a Harryék utánam jöttek, és Harry elmondta, hogy ő is tizedikes. Mire kinevettek, amiért még sosem láttam az osztályunkban Niallt. Erre megfenyegettem Harryt, mert reggel megint elvette a ruhámat. De nem lehettem sokáig a szigorú nővérke, mert Niall megcsikizett – mondom, és mosolyogva a földet pásztázom

- Mi? – vigyorognak a lányok

- Igen. Ezt azzal magyarázta, hogy a haverok összetartanak – nevetek – majd Harryék bementek a termükbe. Ezek után meg kinyújtotta a kezét felém azt mondva, hogy miért nem megyek. Én meg minden mindegy alapon belecsaptam a kezébe és kézen fogva mentünk a termünkig. Megkérdeztem, hogy miért lett hirtelen ilyen, kedves. Erre azt mondta, hogy ő egy úriember, és beengedett maga előtt az osztályba. Erre mondtam, hogy aha persze. De ezt már ti is hallottátok. – fejezem be – ennyi történt

- Húúú – mondják az össz reakciójukat

- Igen – mosolyodok el, és a fiúk felé nézek, mert hangosan füttyögtek

- Szerintem Niall is most fejezte be a mesélést – nevet fel Lottie

És igaza volt. Abban a pillanatban viszont érdekes fordulatot vettek a dolgok...

HAGYJ NYOMOT MAGAD UTÁN! ;)

Az öcsém egy sztárWhere stories live. Discover now