Az öcsém egy sztár

15. rész

Ebéd után elköszöntünk anyutól, összeszedtük a dobozokat és elindultunk Niall szüleihez. Át se öltöztem, ezt persze meg bántam és az odafele úton végig erről panaszkodtam Niallnak, aki persze próbált nyugtatni.

- De így nem mehetek – mondom sokadjára – milyen első benyomás lesz így?

- Gemma – állít meg, és mélyen a szemembe néz – nem nekik kell tetszened, hanem nekem és tudod, hogy engem már megnyertél – mondja, mire elmosolyodom – ez vagy te – mutat rám – és a szüleim imádni fognak – mondja és ad egy rövid csókot, ami után én szorosan megöleltem

- Köszönöm – mondom mosolyogva

Pár perccel később meg is érkeztünk hozzájuk. Niallnál nem volt kulcs, ezért csöngetett. Az anyukája nyitott ajtót.

- Szia kicsim – köszön a fiának, majd amikor meglát engem kicsit megdöbben, ettől persze én rögtön megijedek és százszor elátkozom magam, amiért nem tudtam normálisan felöltözni

- Anya, ő itt Gemma, a barátnőm – mutat be Niall illedelmesen

- Jó napot – nyújtom a kezemet

- Ugyan, tegezz csak, Maura – mosolyodik el az alacsony hölgy, és szorosan megölel – örülök, hogy ez a bolond végre talált magának valakit – súgja a fülembe, mire megnyugodok és elmosolyodok

- Hallottam ám – mondja Niall

- Kik jöttek, Maura? – halljuk meg Niall nevelőapja hangját

- Niall és barátnője – válaszol Maura

- Na sikerült végre találni valakit? – jön ki az előszobába, Niall meg megforgatja csodaszép kék szemeit

- Apaa – mondja mire én magamban elmosolyodok a viszonyukon, és egy kis féltékenység is előtör belőlem, ahogy eszembe jut az én viszonyom apámmal – apa, ő itt Gemma, a barátnőm – mutat be az apjának is

- Jó napot – nyújtok neki is kezet

- Tegezz kérlek, Chris – nyújt ő is kezet

- Gyertek beljebb – mondja Maura és beljebb megyünk, egyenesen a nappaliba – hozhatok nektek valamit? Enni – innivaló?

- Én nem kérek köszönöm – mondom illedelmesen, és Niall is ugyanígy tesz

Így Maura is leül közénk, ezért Niall elkezdte a kérését felvezetni.

- Anya, apa – néz kettőjükre – szeretnék tőletek kérdezni valamit – mondja kedvesen, én meg hátra dőlve mellette mosolyogva hallgatom őket

- Bármit – mondja rögtön Maura

- Átszeretnék költözni Gemmához – vág rögtön a közepébe

- Nem leszel útba nekik? – néz rám Maura

- Egyáltalán nem – válaszolok mosolyogva

- Akkor menj nyugodtan – mondja Chris

- Igen – helyesel Maura

- Köszönöm – mondja Niall és megöleli őket

Ki ment az előszobába, a dobozokért, én addig a szüleivel maradtam.

- Amíg Niall összepakol, megiszol velem egy kávét? – kérdezi tőlem Maura kedvesen

- Szívesen – válaszolok

Ki mentünk a konyhába, és amíg a kávé főtt, addig elkezdtünk beszélgetni.

- Figyelj Gemma – fordul felém, miután feltette a kávét – lenne egy dolog amire oda kéne figyelned, ha nem velünk lesz Niall

- Mi lenne az? – kérdezem kedvesen, ő meg leül velem szembe

- Éjszakai fogszabályzója van, amit néha elfelejt felvenni, figyelnél rá, hogy semmiképp se felejtse el? – kérdezi kicsit kínosan érezve magát

- Persze, semmi probléma – fogom meg a kezét mosolyogva

- Köszönöm – mondja és ekkor lesz kész a kávé, amit odanyújt nekem

- Köszi

Elkezdtünk inni, de a beszélgetést nem hagytuk abba.

- Ja és elég rendetlen szegénykém – nevet fel

- Én meg rendmániás vagyok, úgyhogy majd lesz valami – nevetek én is

Niallék ekkor végeznek, és 4 nagy dobozzal jönnek lefele a lépcsőn.

- Na mi ez a jó kedv? – kérdezi mosolyogva a barátom, és mögém kerülve belebújik a nyakamba

Erre én beletúrok a hajába és a szemébe nézek, majd már halljuk is a fényképezőgép csattanását, és mind a ketten Maurára nézünk.

- Ne nézzetek így, tök aranyosak voltatok – mentegetőzik és megmutatja a képet

- Ez nagyon jó lett – mondom mosolyogva

- Átküldöd nekem anya? – kérdezi Niall – én meg majd átküldöm neked – mondja, amikor éppen nyitottam volna a számat, hogy megszólaljak

- Rendben – mondom mosolyogva – viszont most már menjünk, mert anyu már biztos vár minket – mondom és fölállok – köszi a kávét – mondom már az ajtóban és megölelem Maurát

- Én köszönöm, hogy megismerhettünk – mondja az ölelés közben

Ezek után hazaindultunk.

Rachel