Happiness is between us

16. Rész

Szombat.

Valamikor megébredtem, és a másik felemre néztem, ahol nem volt ott Norbi. Felültem az ágyban, és próbáltam az egyensúlyomat megtartva ülve maradni. Egy hatalmasat nyújtózkodtam, ami nagyon jól esett, közben benyitott Norbi.

- Jó reggelt! – köszöntöttem megsúrolva a szemem. Amire odajött hozzám, és átnyújtott egy csésze kávét, majd jó reggelt csókkal köszöntött. – Hány óra?

- Tizenegy óra körül.

- Mennyi?

- 11:04 – mutatta felém a telefonját.

- Ú basszus. - dünnyögtem.

- Mi a baj?

- Tizenkettőkor megyünk vásárolni! – álltam fel az ágyból kissé idegesen és a kezébe nyomtam a csészét, majd a cuccaimhoz rohantam.

- De addig még egy óra van! – mondta Norbi nem értve a helyzetet.

- Neked!... Nekem nem! – fogtam meg a dolgaimat. Mivel én lány vagyok, és a lányoknak hosszabb idő kell az elkészüléshez, mindig megpróbálok időben nekifogni.

- Értem, de azért nem kell így sietni! – próbálta lelassítani a rohanásomat Norbi.

- Oké, de akkor remélem legalább valami kaját összedobsz.

- Már kész. – hallottam a hangját a fürdő ajtón keresztül, és nekifogtam készülődni. Még a tegnap este kiválasztottam a mai rohanásos outfittem, ami így állt: egy csíkos bő fazonú blúz, egy bordópiros farmer short, és a fehér conversem. A pizsamám, és a többi cuccaim beletettem a táskámba. Kifésültem a hajam feldobtam némi sminket és nagyjából kész is voltam, így lementem a konyhába, ahol Norbi egy pirítóst evett és a telefonját nyomkodta.

- Kész is vagy?

- Aham. – ültem le mellé az asztalhoz és elvettem egy pirítóst megkentem vajjal, majd nekifogtam megenni. Már majdnem befejeztem az evést és Timi hívott.

- Szia Regi! Hol vagy?

- Még Norbinál.

- Siess, mert már Csengi mindjárt nálam van.

- Oké. – mondtam, majd a vonal megszakadt.

- Én megyek. – álltam fel az asztaltól.

- Jó, még beszélünk. - mondta Norbi kevés tetszéssel.

- Szia. – mentem oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Fogtam a táskám és hazamentem.

Otthon előrángattam a szekrényemből egy táskát, beletettem a telefonom, a pénztárcám, egy vizes palackot és már indultam is. Útközben beszéltem anyáékkal, akik már készülődtek a keresztelőre. Így nem zavartam tovább. Majd rácsörögtem Beára, aki vásárolgat Nórával. Szóval csak tartottam a családról egy rutin ellenőrzést és már ott voltam az útkereszteződésnél, ahol Timiék felvesznek autóval.

- Szia Ádám. – köszöntöttem egy öleléssel.

- Csá Regi! – köszöntött, majd még váltottunk pár szót és megérkeztek a többiek is.

- Sziasztok! – ültem be a hátsó ülésre.

- Csáztok! – ült be utánam Ádám is.

- Na szóval, tegnap este Csengivel felvázoltuk, hogy mi kell. – nyújtott hátra egy lapot Timi. Szépen fel volt vázolva minden, mondhatom. És összesítve is volt, meg a körübelüli összérték is fel volt tüntetve a lapon. – Külön tettük a pénzt, amit már adtak és külön, amit mi adunk.