Love Yourself

Somebody Save Me!

- Szia! - lépek oda a klub biztonsági őréhez, kit már régóta ismerek.

- Taehyung! Drágám! Hogy vagy? Már rég láttalak. Kezdtem félni, hogy valami bajod esett.

- Ugyan. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, csak túl elfoglalt voltam mostanság.

- Nagyon csinos vagy. - érinti meg gyengéden vállamat s megforgat. - Van valami oka, hogy így kicsípted magad?

- Nem, csak szeretnék egy olyan „ ereszd el a hajam" estét, ha érted mire gondolok. - buján kacsintok az őrre, amit egy kacér mosollyal díjaz.

- Rendben, de azért vigyázz magadra, s ne kelts nagy feltűnést, mert ha kiderül, hogy be engedtem egy kiskorút, akkor nekem lőttek.

- Ne aggódj! Jó kislány leszek. - nyomtam egy csókot borostás arcára, majd betipegtem a szórakozó helyre, ahonnan ezzel a külsővel sem lógok ki a sorból.

Egyből a pult felé veszem az irányt, ahol kezdésként lehúzok egy elég erős, rövid italt, aztán egy hosszabb, amolyan kortyolgató , ám nem sokkal gyengébb koktéllal folytatom. Ilyenkor nem csak a külsőm, de a belsőm is megváltozik. Képes leszek önfeledten társalogni bárkivel szemben. Beszédem s mozdulataim finomabbá válnak- mondhatni ösztönösebbé - amit az itt lévők díjaznak, ám ez a viselkedés, ezen helyen kívül elfogadhatatlan. Talán ezekben az órákban képes vagyok arra, hogy szeressem önmagamat, ám ha véralkohol szintem még nem megfelelő, akkor feltörnek a szörnyű érzések és gondolatok, melynek hatására levetném magam az első tetőről. Ez most sincs máshogy, éppen ezért annyi alkoholt fogyasztok, amennyit a tárcám megenged, és amikor már elfogyott a keretem, készségesen elfogadom az úriemberek meghívásait.

Kellőképpen jó hangulatba kerültem, így kicsit ingatag léptekkel vonszoltam el testemet a tömegbe, ahol táncolni kezdtem. Elmélyült és önfeledt ringatózásom közepette, egy erős és igen agresszív kézre lettem figyelmes, melyet először derekamon aztán fenekemen vezetett végig. Általában nem viszolygok az efféle érintésektől, ám ez most valahogy más. Rosszul vagyok tőle, s minden érintés után egyre rosszabb. Pillanatok alatt elgyengülök. Testemet már nem tudom uralni, az egyre nagyobb tömegtől pedig megfulladok, s akkor fog el teljes mértékben a pánik, amikor képzeletem szörnyű játékot kezd el velem játszani. Remegő kezemet segély kérően nyújtom a legközelebbi ember felé, ám mégsem érem el. Lehet ez is csak hallucináció? A vibráló fények lassan megszűnnek, mely felett a sötétség eluralkodik. Hallásom tompul, míg végleg meg nem szűnik. Még érzem testem tehetetlen dőlését, de képtelen vagyok megállítani s már csak a tompa fájdalmat érzem.

Eszméletemet már csak akkor nyerem vissza, mikor is vékony alakom őrült remegésbe kezd. Hallom a város zaját, érzékelem a hideg s vizes talajt magam alatt, ám ezen ingerek ellenére sem tudom kinyitni szemeimet, s óráknak tűnő percek után, amikor is képes lettem minderre, azt kívántam, hogy bár ne tért volna vissza a látásom. Utálom a testemet, de látványom most mégis felzaklat. Ruhámon nem volt olyan terület, mely éppen és tisztán maradt volna. Bőrömet pedig annyi sérülés tarkította, hogy azt már fel sem ismertem, s vérem pedig néhol vörösre festette hófehér bőrömet. Nem tudom mi történt, sem azt, hogy hol vagyok, de el kell innen mennem.

Izmaimat mozgásra kényszerítem, mely minden apró rezdüléstől hasogat. A mögöttem lévő falnak támaszkodva felhúzom magam, s neki támaszkodva elindulok azon mentén. Fejembe akkora fájdalom hasít, hogy annak hatására majdhogynem össze esek. Nehezen kiértem ebből a sikátorból, ám fogalmam sincs mi tévő legyek most. Egy lélek sincs az utcán, kitől bármely segítséget kérhetnék. Válltáskámba nyúlok, - mely ugyan megviselten, de még vállamon pihen - de nem találom a telefonomat. A tárcám ugyan még megvan, de a taxira félretett pénzem már nem. Kétségbe esett zokogásba kezdek, s testemet a hideg falnak támasztom, mely a fázás ellenére igen csak jól esik.

- Jól vagy hölgyem? - hallok meg egy férfihangot a távolból, majd az egyre hangosabb léptek lepik el hallójáratomat. Egy embert kerestem, ki segíthet, ám most mégis menekülőre fogom, de gyengeségem révén egyből a földre zuhanok.

- Segíthetünk hölgyem? - egy erős kar megragad, s lassan felállít. Nem törődve segítő szándékával, összegyűjtöm megmaradt erőmet majd arcon csapom. Tekintetemet felvezetem az előttem állóra, s csak akkor veszem észre, hogy két rendőr jött megmentésemre.

- Hívom a mentőket! - jelentette ki a távolabb elhelyezkedő.

- Kérem ne! - szorítok rá annak a kezére kit megütöttem, ezzel egy enyhe sérülést okozva markáns mégis gyermeki arcán. - Nem akarom, s egyébként sincs semmi bajom. - könnyeim ismét elerednek.

- Ne nevettess! Még hogy nincs semmi bajod?

- Várj egy kicsit Yoongi! - állította le társa. - Elmondaná, hogy mi történt? - leültetett egy padra, majd leguggolt, hogy egy szinten lehessen velem.

- Nem tudom.

- Rendben, akkor el árulná nekem a nevét és, hogy kit értesítsünk?

- Nem. - rázom hevesen fejemet, mire szó nélkül kiveszi táskámban lévő tárcámat, s az irataimat kezdi nézegetni. Most fog jönni az a pillanat, amikor undorodva fogják feltenni a kérdéseiket, s már nem a hölgyem megszólítással. Személyim tanulmányozása után bólogatni kezd, aztán szólásra nyitja cseresznye piros ajkait.

- Hölgyem! Fogyasztott alkoholt, vagy bármilyen hallucinogén anyagot?

- Alkoholt igen, drogot pedig szándékosan nem.

- Értem. Ne aggódjon, nem lesz semmi baj. - feláll, majd némám mered maga elé.

- Yoongi! Szólj be az őrsre, hogy küldjenek helyettem ki valakit. Hivatkozz rosszul létre, aztán pedig vigyél el minket a lakásomra.

- Hogy mi van? Ezt jelentenem kell!

- Nem! Nem kell! A hölgy sem akarja. - miért szólít még mindig így? Hisz már tudja a nevemet, s azt is, hogy fiú vagyok.

- Te megőrültél bazd meg! - túr hektikusan hajába.

- Lehet, ezért most az egyszer tedd meg értem!

- Hölgyem! Van bármi ellenvetése, hogy ma éjszaka ez a bunkó seggfej vigyázzon Önre?

- Nincs. - halkan ugyan, de bele egyeztem. Miért? Hova is mehetnék ilyen állapotba? Nem tudom, hogy mit akar ez a rendőr, de ennyi minden után már nem is érdekel.

- Ide figyelj! Ha rosszabb lesz az állapota, egyből viszed a kórházba, és ha bármi baja esik, te viszed el a balhét. Ezzel most kúrva sokat kockáztatok, hogy ki éld magad, vagy tudom is én, hogy mi a faszt akarsz! - még halottam Őket beszélni, ám testem elernyedt s lassan elaludtam vagy ismét elájultam.