Love Yourself

Don't be afraid!

Jungkook POV

Nem olyan régóta vagyok még rendőr, de már láttam durva és elég lehetetlennek tűnő szituációkat is, ám a mai megviselt. Hajnal két óra lehetett, amikor kollégámmal s egyben legjobb barátommal a kihalt utcákat jártuk, mikor is a távolból előbukkant egy törékeny, és ingatag test, kinek zokogása szívszorító volt. Szólításom hatására ok nélküli menekülésbe kezdett, de össze esett, s amikor felsegítettem meg is ütött. Nem fájt, és cseppet sem lettem bosszús, csak megviselt testét néztem. Ruhája alig volt egyben, gyönyörű bőrét pedig még vérző sérülései csúfították. Láttam a szemében a rettegést, és van sejtelmem, hogy mi váltotta ezt ki, de remélem, hogy még sincs így s tévedek. Mivel nem volt hajlandó semmit sem elárulni, így elvettem iratait s pár másodperc után az állam is le esett. Ez a szemkápráztató teremtmény, ki előttem áll, még javában kiskorú. Alkoholt és feltehetőleg drogot fogyasztott, és ami a legmeglepőbb, hogy férfi. Pillanatok alatt kellett meghoznom a legkézenfekvőbb döntést. Ha beviszem a rendőrségre, vagy a kórházba az csak neki lenne rossz, hisz hiába áldozat, alapvetően akkor is meg fogják hurcolni. Yoongi szava elleni tiltakozásából pedig le lehetett szűrni, hogy szeretne mind ezektől távol maradni. Így tartok most ott ahol. Eszméletlen testét átkarolva, finoman kiemelem a rendőrkocsiból, majd társam morgását figyelmen kívül hagyva jutok el vele a bejárati ajtóhoz.

Miután sikeresen kinyitottam az ajtót - melyet majdhogynem berúgtam -, lefektetem a kanapéra, s figyelni kezdem. Nem tudok ésszerű választ adni, hogy miért is hoztam el magamhoz. Egyszerűen csak nem akartam, hogy további baja essen, és ezt találtam a legjobb megoldásnak. Lassan mocorogni kezd, majd szemei kipattannak, s egyből felugrik, de azon nyomban vissza is esik.

- Nyugodj meg kérlek! - guggolok le vele szemben. - Jungkook vagyok. Emlékszel rám? A társammal találtunk rád, és te bele egyeztél, hogy nálam éjszakázz.

- Emlékszem. -erőtlen. Alig bír beszélni.

- Figyelj! Hozok neked fájdalom csillapítót és egy nagy pohár vizet. Amíg megiszod, addig én át öltözők, majd segítek megfürödni. Ne aggódj! Nem foglak bántani, de muszáj, hisz ilyen állapotban még a sebedet sem tudom ellátni.

- Rendben.

Otthagytam a nappaliba, amíg felsiettem a szobámba, hogy átöltözzek, mert nem a legkényelmesebb ebben a felszerelésben. Magamra öltök egy szürke melegítőt és egy fekete pólót, míg Taehyungnak egy fehér felsőt, - melyben vékony teste biztos el fog tűnni - egy rövidnadrágot, ami már rég kicsi rám s egy bontatlan alsó nadrágot. A ruháit elviszem a fürdőbe, aztán a lépcsőn lerohanok, úgy hogy majdnem bukfencezve érek el hozzá. Elmosolyodom, amint meglátom, hogy elfogyasztotta a vizet, s jelenleg úgy méregeti nappalim bútorzatát, mint egy kiskutya, kit most hoztak haza egy menhelyről.

- Mehetünk? - érek elé, mire hirtelen rám szegezi a tekintetét.

- Igen. - a kanapé karfájába kapaszkodva próbálja feltornászni magát, de nincs benne semmi erő.

- Segíthetek hölgyem? - lépek közelebb hozzá, s kezemet felé nyújtom. Megszólításomra, enyhe mosoly szökik ívelt ajkaira, ám amint felsegítem halk zokogásba kezd.

- Sajnálom. - szegezi le tekintetét.

- Ugyan, mit sajnálsz? -álla alá nyúlva felemelem, hogy sötét szemeibe tudjak nézni.

- Azt, hogy ilyen gyenge vagyok.

- Nem bűn az, ha valaki gyenge, és pont ettől a kijelentéstől váltál erőssé.

- Mi? - néz rám értetlenül, mely rettentő aranyossá teszi.

- Mindenkiben ott rejlik a gyengeség, ezáltal mindenkinek vagy gyenge pontja is, ám ez csak addig számít annak, amíg be nem ismerjük s fel nem vállaljuk. Ha jól játszunk, akkor eme tulajdonságunkból fegyvert is kovácsolhatunk. Érted már?

- Azt hiszem igen.

- Oké, akkor most fogom azt a kis „gyenge" testedet s felkapom az ölembe, mert fürdő az emeleten van, és nem foglak lépcsőfokonként felhúzni. - válaszként csak bólint, én pedig magabiztosan felkapom, és könnyedén haladok az emelet felé. Amikor felértünk, lábbal lerúgom a WC fedelét, és leültetem rá, aztán a kádhoz lépve meg engedem a vizet. Egy darabig gondolkozom, hogy milyen tus fürdőt válasszak, de egyiket sem tudom elképzelni a számára, de megakad a szemem egy rágógumison. Olykor a bátyám áthozza a kislányát, Hana-t, ha szeretne egy kicsit kikapcsolódni, így neki vettem, mert folyton panaszkodott, hogy az enyém csípi a szemét.

- Kész a víz! Le tudsz öltözni? - fordulok felé, de Ő csak megszeppenve ül, ahol hagytam. - Figyelj Taehyung! Rendőr létemre, hibát követtem el azzal, hogy ide hoztalak, de ezt mind miattad tettem. Hiába történt ez veled, akkor sem jöttél volna ki jól. De ezért most engedd, hogy itthon végezzem a dolgom. Le fogom venni a ruháidat, hogy megnézzem nincs-e komolyabb sérülésed, aztán megmosdatlak és ellátom a sebeidet, utána pedig mehetsz aludni. Rendben? - vetek rá egy biztató mosolyt, mire bólint. Derekánál fogva felállítom. Kezét vállamra helyezem, hogy megtudjon kapaszkodni, míg lehúzom, oldalt lévő cipzárját. Kicsit meg gyűlik a bajom a levételével. Sohasem voltam toppon a női ruhákba. Hana-t is katasztrofálisan öltöztetem fel. A harisnyát folyton fordítva adom rá, a cipzáras ruhákkal pedig vagy a haját vagy finom bőrét csípem oda. Néha sajnálom szegény lányt, de ennek ellenére szeret velem lenni, azt mondja, hogy izgalmas, ha nálam van.

- Taehyung! Amikor elindultál, volt rajtad alsó nemű? - kérdezem meg, hisz mikor lefejtettem róla a ruhát, más nem is volt alatta.

- I..igen. - remeg meg egész teste. Kezemmel arca felé közeledek, mire becsukja szemeit.

- Nem kell félned! - simítok végig arcélén, majd leveszem rózsaszín parókáját, s egyből feltűnik szőkés-barna hajkoronája. Testét körbe járom, súlyosabb sérüléseket keresve, de szerencsére mind felüti zúzódás és horzsolás, ám van, ami nagyon bosszant, s igazolja első feltevésemet. Belső combja mentén húzódik egy hosszabb vércsík, mely körül nincs seb.

- Holnap elmész, a kórházba és csináltatsz egy vérvizsgálatot.

- Nem.

- Taehyung, ez utasítás volt, nem kérés. Ha kell, elmegyek veled, de muszáj megcsináltatnod.

- Nem akarom. - kezdenek potyogni könnyei.

- Tisztában vagy vele, hogy megerőszakoltak?