Kisumi x Reader [Lezárva]

2. - Kisebb érzelem

Reggel amikor felébredtem az ébresztőórám idegesítő csengésére, azt hittem, hogy ott azonal visszaalszom. Akár hogy is aludtam, nem pihentem ki magam. Csütörtök van, ma megyünk Kisumiékhoz és holnap neki állunk a projectnek amit kiszabott ránk a tanár. Elég hülyén fogom magam érezni, mert hát irodalom óra volt és újra veszünk témákat, hát akkor miért ne lenne jó párban dolgozni?
Persze egy fiú egy lány. Na és a téma a mesék, és a mesék elemei, karaktereinek jelentőssége, a történet tanulsága, az érzelmek, a gonoszok átkai és a szerelem. Szóval. Két mese közt választhattak a párok, és így lett ketté választva az osztály. A párok egy nagy csapatot alkotnak a mese választás szerint. Témát pedig a pár egyik tagjának kellett húzni a kalapból. És mi pedig... Igen. Azt húztuk ki. De arról majd később.
A lények, hogy az irodalom tanárunk úgy gondolta ez egy jó pofa csapat vs csapat lesz, illetve mese vs mese. A két mesénk peddig a: Csipkerózsika – Hamupipőke.
Nos. És a fennt említett témára vissza térve, igen. Mi a szerelmet húztuk ki. Emellé a Csipkerózsikát választottuk. Hiszen a herceg csókja töri meg az átkot. Egy kedves történet a legkisebbektől a legnagyobbaknak. Bár aki nem szereti az ártatlanságtól erősen fröcsögő történeteket azoknak nem lesz a kedvence. Bevallom nekem a kedvencem a [gg meseg címe].
Lassan kikászálodtam az ágyból és elvégeztem a reggeli rutinom a fürdőben és a szobámban, majd elindultam a konyha felé. Boldpgan tudasult bennem, hogy apukám azt a krimit olvassa amit ajánlottam neki, anyukám pedig dudolászva sürgött–forgott reggeli készítés közben.

———————————————————————————

Hozzá teszem, hogy Merci rádiót hallgattam egy nagyon jó fej műsor vezetővel. Akit érdekel az keresen rá, szerintem megéri. Nagyon hangulatos!

———————————————————————————

Odaléptem apuhoz és egy puszit nyomtam az arcára, utánna anyának is adtam.

-Jó reggelt! - ültem le az asztalhoz. - Hol van Onii-chan? - tűnt fel a bátyám hiánya. - Mimdig hamrabb fent van mint én... Megnézem mi baja van! - álltam fel de ekkor megjelent az ajtóban, hatalmas karikás szemekkel, pizsamában.

-Hát veled meg mi történt Haru-chan? - nézett rá anyukánk.

Onii-chan elé léptem és kezem homlokára tettem.

-Onii-chan, te beteg vagy! - mondtam neki. - Anyu, majd elmentek orvoshoz? - fordultam hátra.

-Persze [név]-chan! De megleszel egyedül? - kérdezte amig lerakta a reggelit és leültünk reggelizni.

-Majd szólsz a többieknek? - nézett rám Onii-chan. - Meg kérj a nevemben bocsánatott Kisumiéktól, hogy nem megyek.

-Persze! - bólintottam.

Elfogyasztottuk a reggelit, és én peddig Makoto kopogására felpattantam és elindultam, hogy szóljak neki. Táskámmal a hátamon léptem ki, ahol Makoto étdeklődve nézet rám.

-Hol hagytad Harut?

-Beteg. Valamit elkaphatott.

-Értem. Ezesetben, [név]-chan, Kisuminak kell rád figyelni. Hisz osztálytátsak lettetek. Azért ment el a mi osztályunkból mert volt egy lány aki már rémísztően szerelmes belé. - sóhajtott. - Csak vigyáz! Mert még a te szíved is elrabolja! - kuncogott.

-Az nem fog előfordulni Mako-chan! - húztam fel az orrom. - Hisz én vagyok [név] Nanase, akit egy fiú csak kemény harcok árán kaphat csak meg!

-Értem. - most már nevetett. - De mi van, ha egy srác képes elérni, hogy te szeresd őt, és te nem mersz majd felé közeledni? - nevetett.

-De... De... Mako-chan! - dadogtam pirulva. Ez idő alatt megtaláltuk Gout, Nagisat, Rint és Kisumit. - Ne neves már Makoto!

-Hajaj... Ki mondtad a teljes kereszt nevem. Azt hiszem bajban vagyok. - mondta kacarászva. - De olyan cuki vagy ha elpirulsz! - oda léptünk a többiek elé akik érdeklődve néztek.

-Hát titeket meg milelt? - kérdezett Gou. - És hol van Haru-chan?

-Beteg. - jelentettem ki.

-Oh... Értem. - szomorodott el Gou. - Akkor majd látogassuk meg! - vetette fel az ötletet.

-Ez jó ötlet! - elém lépett Kisumi. - Mert akkor tudunk együtt menni hozzám. - fogta meg a vállam, mire az arcom egy picit pirosabb lett.

-De most már induljunk el! - mondta egyszerre Rin és Nagisa, majd elindultak, közöttük pedig ott sétált Gou, mire Makoto oda futott Nagisa mellé.

Mi is elindulunk utánnuk Kisumival. Beszélgettünk arról, hogy mit írjunk majd a projectbe. Vállaltam, hogy készítek egy rajzot is. {Itt mindenki szépen rajzol!} És pontosabban egy mai tinézser csókolozó párt kell lerajzolnom. Csak fogalmunk sincs, hogy-hogy nézzenek ki.
Éppen beértünk a terembe amikor egy fekete hajú lányt láttunk meg Kisumi padjánál. Oda ment hozzá az egyik osztálytárunk mire a csaj idegesen válaszólt, hogy: "Neked mi közöd van hozzá?!"
Kisumi megfogta a kezem, és suttogni kezdett.

-Ez Sakura. - mondta. - Ijesztően szerelmes belém. De most te kitudsz menteni... - mondta álmodozva. - Már mint, meg tennéd?

-P... Persze! Miért is ne? - mondtam, mire elindult de vissza rántottam. - De mi van ha nem hisz nekünk? - erre az osztály és a lány is ránk nézett.

-Ne aggódj. Akkor egy színész csókot lopok tőled. - suttogot, majd a derekamnál fogva magához húzott és megölelt, és én visszaöleltem. Majd elendegtük egymást és elindultunk a helyünk felé. - Szia Sakura! - köszönt Kisumi. - Bemutatom... - húzott maga elé, és átölelte a derekam. - A szerelmem! - mosolygott mint a tejbetök. - És te mi járatban? - az osztály minden tudóan néztek rá a lányra. Szóval ő az akiről valamelyik nap beszélt az osztály.

-Nem hiszek nektek. Te az enyém vagy! - emelte fel kezét amit az egyik barátnőm fogott le, amig a másik kezét az egyik barátom. - Engedjetek el!

-Inkább menj innen. - mondták korúsban az osztálytátsaink, majd kitessékelték.

Amikor kiment mindenki egy nagy sóhajt eresztett el. Aztán mindenki ránk nézett. Tudták, hogy csak szín játék volt.

-Elmehetnél színésznek [név]-san! Mondta az egyik osztálytársunk.

Én kuncogtam, majd mintha mi sem történt volna. Mindenki beszélgetett, ahogy én is Kisumival, és akkor jöttem rá...

Kisebb érzemeket táplálok iránta.