Kisumi x Reader [Lezárva]

4. - Bucsú

Én is köszöntem, és anyukája felpattanva húzott kedvesen a konyhájába és hatalmas ölelésekkel kérdezgetett, hogy fiacskája miért fogta a kezemet.
Elmeséltem neki mindent, és fél óra múlva megismerkedtem az apukájával és neki álltunk a projectnek.
Sikeresen megírtunk összesen 32 lapot, elöl-hátul tele volt írással. Aztán következett a rajz. Kitaláltuk, hogy álljon a herceg és a hercegnő, majd megpróbáltuk megvalósítani az összes pozt. Sokat nevettünk mire elérkeztünk ahoz, hogy azt is megcsináljuk ami a kedvencünk volt. Ahol a herceg egy kissé előte dőlve a hercegnő csípőjén pihenteti az egyik kezét, mígy a másikkal a kercegnő kézfejét fogva tartotta melkhasán, és éppen csókoloztak. Óvatosan mi is beálltunk abba a pozba és vészesen közeledett egymáshoz a fejünk míg végül ajkaink találkoztak. Nem mozgattuk őket, egyszerűen csak magában a sima állapotában össze nyomtuk őket. Ajkai puhák voltak, és illata bódított. Elengedte a kezem és [haj szín] színű hajamba turt. Lassan elváltunk és homlokát az enyémnek döntötte.
Nagyot sóhajtva újra ajkainkat összenyomta. Percekig voltunk így. Ismét elváltunk, mire magával húzott az ágyára.

-Erre remélem emlékezni fogsz. Sokáig. - sóhajtott. - Még egy hetet ebbe a suliba fogok járni és majd később át íratnak egy másik gimibe. Találtunk 4 évre szoló kosárlabdás sulit. Hiányozni fogtok. Persze nyáron megpróbálok majd visszajönni. - ölelt meg, amit viszonoztam.

Most ismertem meg, és ez idő alatt bele szerettem. És most egy hét múlva elveszítem. Ki tudja? Talán nem 4 évre, hanem örökre.

-De most. Fejezük be!

Egy órával később végeztünk. Este 8 körül haza is hozott apa. Elmondtam nekik mindent, kivétel a csókot. Mindig is pom-pom lány akkartam lenni. És itt ez meg is adódott.

Az egy hét is gyorsan elreppent. Az elején nagyon hiányzott. Mindig beszélgettünk és az első évben megalakították a srácok az úszó csapatunk.
Közben én pom-pom lány lettem. A kosárlabda csapatunknak szurkoltunk Gouval. Összesen 5-en vagyunk. Természetesen egy osztályból. Voltunk kisebb versenyeken is, és én elkezdtem tanítani Hayatot úszni. Napról napra ügyesedett a fiú és lassan ő is 12 lett. Emlékesztetett a 4 évvel ezelőtti magamra.
Kisumival úgyan tartom a kapcsolatot, és még a csókunkra is szín tisztán emlékszem. Rengeteget nőtt és ő a csapatkapitány. Az utolsó évét kezdi el nélkülem, és én is nélküle. De ősszel az iskolánk részt vesz az országos sport olimpián. Persze a városunk mi képviseljük. Na azért nehéz volt, hiszen 3 gimi van. Mind hárman erősek vagyunk.
Éppen a szokásos edzést tartottuk amikor az úszó csapat rontott be a tornaterembe.

-[név], Gou, [név], Gou! - kiabáltak a fiúk. - Láthatjuk Kisumit! - kiabáltak. - És az olimpia után egy hónappal visszajön!

Tátott szájjal néztünk batátnőmmel, majd megöleltük egymást. Számtalanszor próbáltuk el a szurkolást és a bemutatkozonk. Büszke vagyok a kosarasokra és a pom-pom lányaimra.

Még egy hét pihenésünk van, meg naponta 3 órás edzéseink. Fel kell készülnünk. Már alig várom. Hosszas bucsú után végre átöltöztünk és én Gouval rávettük a fiúkat, hogy menjünk el ruhákat vásárolni arra az egy hétre.
Összegyültünk és elindultunk Kisumiékhoz, hogy a fiúk tudjsnak gyakorolni dél után háromig. Aztán elhoztuk Hayatoval úsztunk. Persze a négy fiú ellen mentünk váltokat is, hiszen már mindenki tudott úszni.
Gou lassabban úszott mint két fiú, de Hayato remekül behozta a lemaradást, aztán én és Hau versenyeztünk, ami egy kicsit jobban sikerült nekem mint neki. Igen. Már nem mindig hívom Onii-channak, mert az olyan gyerekes. De attól még az ény bátyám. Közben megtudtuk, hogy Hayatonak tetszik az egyik osztálytársa akit elhívott randizni. Kért tőlünk, mint lányoktól tippet.
Elmondtuk neki, hogy mi mit szeretünk.

És bevallom, hogy Haru és Kisumi az utolsó négy napban mielőtt elváltunk volna sokat veszekedtek. De az utolsó nap kibékültek. Mi peddig elmentünk egy "bucsúnapra" amit egy... Csókkal zárt. De nem akkár milyennel. Életem igazi nyelvcsatája volt. Heves és kellemes. Most hiányzik. Persze rengetegett változhatott testileg is. Biztos, hogy az akkori kockái most még kidolgozottabbak lettek. Puha ajkait amióta én kostoltam, vajon kostólta-e valaki? Vagy... Esetleg már barátnője is volt, vagy van? Nem tudom.

Elindultunk, haza kisértük Hayatot, beszélgettünk a szülökkel akik alig várják fiúk hazaérkeztét. Hiszen 4 éve nem is látták szemtől szembe.

Ja igen. A változásról jut eszembe. Én is sokat nőiesedtem. Vékony maradtam, hisz nem vagyok hizékony és sokat is mozgok. Melleim is szépek, nem túl nagyok, de nem is kicsik. Derekam, és csípőm szép széles, így tökéletesítve homokóra alakom.

De inkább írány...

A VÁSÁRLÁS!!!