Anya, meleg vagyok...

Kezdetek

            Ülsz a vonaton és azon kapod magad hogy, nem jó helyen vagy. Kérdések jönnek: Mi történt? Mért vagyok itt? Hogy nem vettem észre? Lassan rájössz mi történt.. Elmerűltèl legbelsőbb gondolataidban ezzel az egész világot kizárva magad körül. Ez történt most is velem... Elveszve a saját gondolataimban ültem ott reményt veszve... Megint megtörtént... Újra elhittem... Es megint visszarúgtak a depresszió szakadékába, amely egyfajta anyai örömmel fogadott.

           

De túlságosan előre szaladtunk.
Kezdjük ott hogy hogyan jöttem rá a titkomra
Egész kisgyermek koromban inkább a lányokkal játszottam, jobban éreztem magam a köreikben. A fiúk játékának durvasága és egyszerűsége nem igazán vonzott. Nem barbie-ztam csak nem a kissrácoktól megszokott egymás püfölésében láttam a játékot. Ez a lányokkal barátkozás egész eddigi életemben jelen maradt. Nagyon sok osztálytársamtól kaptam ezen cselekedetem miatt hideget, meleget. Például az osztályom értelmileg alul fejlődött harmada kislánynak hívott. Volt egy srác a kicsit intelligensebbek közül, aki irigy volt h tudok a lányokkal beszélni. Na, megint eltértem a témától. Mi is az a titkom, ami már nem is annyira titok. Meleg vagyok...
Igen egy srác, aki egy másik fiúval érzi magát boldognak... De hogy... hogy jöttem rá? Gondolom, ez érdekelhet, ha őrködő meleg vagy.
Sok apró dolgot vettem észre. Vegyük azt h az egyik barátommal egymás mellet masztiztunk. Akkor még nem tudtam, hogy azért élveztem annyira mert ő is ott volt. Aztán egyre jobban érdekelt a többi fiú férfiasságának mérete és kinézete. Észre vettem magamon hogy megnézem a férfiakat magam körül és nem azért, hogy csekkoljam a kinézetem hanem, egyszerűen szerettem látni, csodálni a helyes fiúk arcát. Ilyen és ehhez hasonló dolgok felfedezése után jött a "nagy próba" kipróbáltam azt hogy felizgulok-e egy meztelen srác látványára. Megtörtént, jobb volt, mint egy nőre. Utáltam magam... Más voltam... Rossz voltam... Tudtam nem szabad, ellen akartam állni, de nem ment. Élveztem a bűnös rosszat. Nem tehettem ellene... Nem én, nem az agyam irányítottam a szívem... Átvette az uralmat, ő dirigált, nem tudtam bűnös gondolataimat elnyomni. Muszáj volt megszokni, elfogadni érzéseimet. Szóval igen így ébredtem nemi
identitásomra. Gondolom az Anotalk nevű oldalt nem kell senkinek sem bemutatni. Szerettem volna meleg fiúkkal megismerkedni és erre a legjobb helynek ez a webhely tűnt. Rengeteg kanos kis és nagy kamasszal beszéltem, de volt, néha amikor értelmes fiatalokkal is sikerült összedobnia az oldal algoritmusának. Rengeteg negatív élményem volt ezekkel az olykor állatra sem hajazó két lábon járó kúró gépekkel. De emellett azt sem lehet tagadni h voltak ott normális emberek is. Na, ennél a pontnál kapcsolódunk be történetükbe. Adott vagyok én egy félénk meleg srác aki, nem tudja, mit kezdjen magával és az internet népe. Jó párosítás ugye? Igen szerintem sem... Szóval felmentem erre az oldalra. Jó pár idiótát kifogtam, a sok: "hallod küldj már egy képet a fa#zodról" féle és az egyéb hasonló értelmi szinttel rendelkező delikvensek csak a csöppnyi lehetőségét gondolatát, hogy találok magamnak egy jó beszélgetőpartnert is elvették. Már éjfél körül járt az idő az esti város zaja nyugtatott. Úgy voltam vele, még egy próba és utána alszom, mert holnap suli, meg matekból TZ-t írok, nem
ártana egy kis pihenés. Már úgy voltam vele hogy minek ide kedvesség, minek kezdeményezzek én, majd a partner kitalálja hogy mi történjen, és így is lett. Jött ő és magával ragadott mint ha egy "újabb kiadású" önmagammal beszélgetnék. Elképzelhetetlenül élveztem. Szomjas lettem így kimentem a konyhába egy pohár teáért és úgy voltam vele hogy akkor már rá is gyújtok. Leültem kint a teraszon és közben egy percig sem tettem le a kezemből az iphone-onom. Folyamatosan beszélgettünk. Azon kaptam magam h a cigim elfogyott, nem igazán értettem hisz maximum 2 szállat szívhattam és a dobozom szinte tele volt amikor kiültem. Ránéztem a telóm órájára és már hajnali 4 óra volt. Annyi mindenről beszélgettünk annyira jó volt. Találtam valakit aki hasonlít rám ... aki olyan, mint én...

Ugorjunk kicsit az időben. Eltelt 3 hét minden nap beszéltünk úgy éreztem, mint ha ezer meg egy éve ismerne. Megbeszéltünk egy találkozót, ö Debrecenben én pedig Pesten laktam. Este elmentem bulizni. A hajnali órákban, amikor a szervezetemben több volt az vodka mint akármi más, egy jónak tűnő ötletet valósítottam meg miszerint felhívom... részegen... Hajnali 3-kor...  Álmos hangon felveszi a telefont: -Mit szeretnél ? 
-CSAK ANYIIIT HOGY MENNYIRE SZERETLEEEEEK-üvöltöttem(ide annyit hozzá tennék, hogy nem mondta még se ő se én ki ezt a szót)
-Kajak ezért felhívtál ??!?  Amúgy én is szeretlek- mondta, hangjában keveredett a fáradság az öröm és meglepettség.
-Okés csak ennyit akartam, na csá- és ezzel kinyomtam. A pezsgő után nyúltam és kedves barátaim jelezték, hogy nem kéne, mert Dr.Zahert nem most akarják megismerni. Szóval nem kaptam az nap este több piát. Bár jobban is jártam, mert még egy korty alkoholtoll a májam feladta volna a szolgálatot. Reggel 6-kor egy doboz szivarkával a zsebemben indultam haza. Mint mindig engem találtak meg a csövik. Egy zsák aprótól megfosztva értem haza. Bedőltem melegen hívogató ágyamba és alomra szenderültem.