Nalu- érzelmek vihara- BEFEJEZETT

Észak

Sziasztok egy kicsit rövid lett ez a rész de azért kirakom. Igyekszem hozni a kövit is hamarosan :) Addig is jó szórakozást

Felháborodva...nem is, inkább tombolva léptem be a céh ajtaján. Nem rejtettem véka alá az érzéseimet, éppen ezért senki sem mert hozzám szólni. Le kellett vezetnem a felgyülemlett stresszt így a hatalmas parafa táblához léptem és keresgélni kezdtem. Felújítás, bűnözők elkapása, városok megmentése. Ebbe a három csoportba lehetett sorolni szinte az összes felkérést. De egyik sem volt jó nekem.Mikor már majdnem feladtam a keresést megpillantottam egy felhívást a tábla bal alsó sarkában.

Hatalmas erejű fenevad terrorizál egy északon lévő falut.

Öld meg a szörnyet! A károk nem számítanak!

Jutalom: 1.000.000 ékkő

Ez most pont kapóra jött. Egy határozott mozdulattal letéptem a felkérést.

-Mira!-ordítottam egyet mire szinte mindenki,akik eddig síri csöndben voltak, összerezzentek.

-Tessék?-kérdezte a meglepett fehérhajú lány. Neki is új volt ez a stresszes Lucy aki úgy néz ki mint aki mindjárt megöl mindenkit. Odasétáltam hozzá és letettem elé a papírfecnit.

-Ez lesz. Azonnal indulok.-mondtam majd meg sem hallva a választ kimentem a céhből és haza mentem összeszedni a dolgaimat.

A hazafelé vezető úton próbáltam magamat nyugtatni de sehogy sem ment.Elegem van abból hogy az apám azt hiszi hogy bármit bármikor bárhogy bárkivel megtehet. Nem vagyok egy engedelmes báb. És ő nem egy bábmester.Én döntök a saját sorsom felől nem pedig más.

Miután ezt így letisztáztam magamban sikerült kicsit megnyugodnom. Egész egyszerűen fogom megoldani a dolgokat.

A házam előtt álltam már egy kész "haditervel" mikor láttam hogy nyitva van az ajtó.Ez eléggé különös volt,mivel én mindig háromszor ellenőrzöm hogy bezártam-e és amikor Natsu a szobámban van akkor álltalába az ablakon keresztül jön be.

-Loki-suttogtam az oroszlán kulcsát tartva a kezemben

-Szervusz Lucy!-üdvözölt mire én a szájára tapasztottam a kezemet.

-Hallkabban. Valaki van a lakásomban. Azért hívtalak hogy segíts!

Egy pillanatra elkomolyodott ,majd  bólintott. Fel volt készülve. Hallkan belopóztunk és helységenként kutattuk át a lakást. Fürdőszoba tiszta, konyha tiszta, nappali tiszta. Utoljára maradt az én szobám. BEnéztem és nem hittem a szememnek. Natsu ült a szobám közepén egy széken,karba tett kézzel és dühösen nézett rám

-Szóval te vagy a betörő- mondta Loki és odament Natsuhoz. Lepacsiztak, az én szívemről pedig hatalmas kő esett le. Csak Natsu az, tőle hála istennek nem kell félnem, viszont miért ilyen dühös? Talán a ma reggeli céhes jelenet miatt? De várjunk, ő bennt sem volt. Sőt egész nap nem láttam. Akkor miért?

-Lucy- zökkentett ki egy hang a gondolataimból. Natsu volt az.

-Tessék?

-Irány egy küldetés, már mindent összepakoltunk neked.

-Még az alsóneműidet is- mondta be Happy mire nekem elkezdett égni az arcom.

-Miért kell nektek a fiókomban turkálni?

-Ne hisztizz inkább menjünk!- kapott a vállára Natsu. Még mindig mérges.

-Héj, Natsu tegyél le! Hol van Loki?

-Már rég visszament a világába. De most menjünk!

- VÁrj már egy kicsit! Miért vagy rám mérges?

-Azt kérded hogy miért? El akartál menni egy küldetésre nélkülem. NÉLKÜLEM! És ha bajod esik?Akkor mit csinálok? Nem vagyok ott hogy segítsek!

-Tegyél le Natsu hadd magyarázzam el!

-Rendben-tett le - Hallgatom!

-Csak az történt hogy szerettem volna kicsit egyedül lenni kiengedni a gőzt.- mondtam neki higgadtan.

-Milyen gőzt?- kérdezte és láttam az értetlenséget valamint a kíváncsiságot a szemeiben.

-Kicsit stesszes vagyok és így akartam lehiggadni. De várjunk csak. Honnan tudod hogy el akartam menni egy küldetésre mikor nem voltál bennt a céhben mikor kiválasztottam?

- Charlele ott volt aki mesélt Happynek aki pedig nekem mondta el. De miért is vagy stresszes? Tudtommal a múltkori hurrikánomat már kiheverted és nem ez volt az első hogy ezt tettem. De eddig még sose húzdtad fel magad. Szóvl ki a vétkes és mit tett?

-Túl kíváncsi vagy. Ezt nem  akarom most megvitatni. Inkább menjünk  Észak felé. Ott kell megölni egy tébolyodott szörnyet. És a legnagyobb örörmödre, a pusztítás mértéke nem számít.Viszont sajnálatodra kocsival kell mennünk. A jutalom egy millió ékkő.-mosolyogtam rá mire ő a kocsi szó hallatán elfintorodott de utána rám villantotta a kétezer Wattos mosolyát aminek nem tudtam ellenálni.

-Akkor-fogta meg a kezem, aminek következtében a szívverésem  tízezer lett- Menjünk- mosolygott rám és elrohantunk a rám váró kocsi felé.

Ha így folytatja nem tudom mi fog velünk történni.

-