Nalu- érzelmek vihara- BEFEJEZETT

THE END

Sziasztok! Elérkezett a történet az utolsó fejezetéhez. Remélem tetszett nektek! Jó olvasást :)

Madarat lehetett volna fogatni velem, olyan boldog voltam. A szívem őrült tempóban zakatol azóta a csók óta. Kimondta, hogy szeret. Én is kimondtam, hogy szeretem. Ez életem legboldogabb napja!

Natsuval kézen fogva indultunk el a városból járműtkeresni, amivel haza juthatunk Magnóliába. Nagyon ideges voltam és minden pillanatban azon izgultam,hogy például izzad-e a kezem? Ennél a kérdésnél, reméltem, hogy nem. Nem szorítom nagyon a kezét? Vagy még szorítsam? Mégis mit csináljak? ÁÁÁÁÁÁÁ.

Ilyen gondolatok, vagyis inkább kérdések foglalkoztattak, azonban a mosolyt semmi sem tudta eltűntetni az arcomról. Egyszer azonban ő hírtelen megszorította a kezem. Azonnal rá emeltem a szemeimet, ő pedig fűrkészve nézett rám.

-Mi a baj?-kérdezte és nagyon közel hajolt hozzám. A hangjában enyhe aggodalmat véltem felfedezni, de a mosoly az arcán rögtön elárulta, hogy jól mulat azon,hogy zavarba hoz. Igen, merthogy az arcom már megint a paradicsom színében pompázott. Elkaptam a fejemet és mosolyogva megráztam a fejem, miközben becsuktam a szemeimet.

-Semmi, csak nagyon boldog vagyok.- feleltem, mirő magához húzott és átölelt.

-Én is, csak...- Mi? Mi a baja? Máris az idegeire mentem? Valamit elrontottam ez alatt a kevés idő alatt? A hirtelen jött idegesség egy pillanat alatt járta át az egész testemet, a vér a fejemben zúgott és totálisan lefagytam. Egy pár perc elteltével,halkan megszólaltam.

-Cs..Csak?

-Csak ne kellene járművön utaznunk! Hülye járműbetegség!- mondta és szerintem én könnyebb lettem vagy ötven kilóval. Szóval nem velem van a baja! Nagyon megkönnyebbültem. Kifújtam a levegőt és megszólaltam.

-Ne ijesztegess. Már azt hittem, hogy velem van bajod.- mondtam a végét már egész hallkan, mire ő a fél karjával átkarolva magához húzott és megcsókolt. Majd újra és harmadjára is, de azvolt az utolsó. Mikor elengedett, éreztem, hogy elhaggya az erő a lábaimat, így neki támaszkodtam kicsit.

-Ne gondolj butaságokra- mondta és megvillantotta az ezer wattos mosolyát.

-O..Oké- mondtam, majd összeszedve magamat tovább mentünk.

Egy óra elteltével már úton voltunk Magnólis felé. Natsu most se tudta megállni, hogy ne legyen rosszul. De a sárkányölőknek van járműbetegségük, ezért igazán nem lehet őket hibáztatni.

Pár órával később:

Megérkezve Magnóliába nem mentünk be egyből a céhbe, hanem a főutcára mentünk, ugyanis megrendezték a Magnóliai fesztivált. Árusok tömegeit láttuk ahogy különböző portékákat akartak eladni. Voltak ételes standok, volt, ahol játékot,ékszert,fegyvereket,ruhát,kence ficéket és még sok mást lehetett venni. A tömeg szétszéledve helyet adott a mutatványosoknak,akik nagy odafigyeléssel kezdték el szórakoztatni a közönséget. Mindenki önfeledten nevetett és szórakozott. Már attól mosolyognom kellett, hogy rájuk néztem. Natsu mindvégig ott volt mellettem és az arcáról semmi sem tűntethette el a vigyort az arcáról. Kéz a kézben sétálva mentünk, majd két óra elteltével elindultunk a céhbe.

-Megjöttünk!- kiálltottuk be Natsuval.

-Isten ho..-nézett felénk Mira és megállapodott a szeme a kezünknél. Elkerekedtek a szemei éstátva maradt a szája.- Ti mióta vagytok ILYEN kapcsolatban?- kérdezte mire hirtelen csend támadt a teremben és mindenki felénk fordult. ELpirulva lehajtottam a fejem és csak a szemeimmel Natsura néztem. Ő elvigyorodott és egy kicsit ugyan,de ő is elpirult.