Nalu- érzelmek vihara- BEFEJEZETT

másnap

Reggel arra kelltem, hogy a nap sugarai beborítják a szobát. Összeszorítottam a szemeimet, majd lassan kinyitottam őket. Meg akartam fordulni, de nem tudtam, ugyanis valaminek ütközött a hátam. Először nagyon megijedtem, majd fokozatosan felvillantak előttem a tegnap esti események. A félelmem egy pillanat alatt elmúlt, helyét a zavar és a döbbenet vette át.  Natsu izmos karja pihen a hasamnál, amivel a kidolgozott felső testéhez szorít.  Éreztem, hogy melegszik a fejem és egyre nehezebb lesz. Natsu Dragneel, egyszerűen kikészítesz...

Hirtelen  közelebb vont magához. A következő pillanatban pedig arra lettem figyelmes, hogy levegő éri a hajamat.

-Korán kelltél, Luce- suttogta a fülembe és újra beleszagolt a hajamba. Ha eddig nem hasonlított a fejem egy paradicsoméhoz, akkor most egészen biztosan.- Jó reggelt.- mondta és még jobban magához húzott.

-N..Neked..i..is- dadogtam. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Mi...miért csinálja ezeket a dolgokat? Talán csak ugratni akar? VAgy talán tet..tetszem neki? Vagy eset...esetleg szeret engem? Istenem!!! MIÉRT? TAlán élvezi azt hogy kiugrasztja a szivemet? Hogy zavarba hoz? Vagy pedig tudatában sincs annak, hogy mit művel velem? Túl sok a kérdés !

-N..Ne szago..szagold a hajam. Büdös-nondtam és ammennyire csak tudtam, beletemettem a fejem a párnámba.
Halk sóhajtást hallottam.
-Azért nem fürödtél tegnap este, mert engem ápoltál ugye?
Egy pillanattal később csak bólintottam.
-Akkor ne beszélj hülyeségeket. Eggyáltalán nincs rossz illata a hajadnak. Ellenkezőleg. Cseresznyevirág illatú samponnal mosod ugye?-kérdezte.
-Ig..igen
Ezután beállt a csönd. Miért nem mond semmit? Vagy most nekem kellene valamit mondanom? De...de mit? Egy dolgot tudok biztosan, nem szabad sokáig várnom.

-H..hogy van a sebed?- nyögtem ki végül. Ekkor azonban ő eltávolodott a hátamtól és a karjával a hátamra fordított. A barna íriszeim csak az ő szemeit nézték. Láttam magam a szemeiben. A meglepődöttség mellett egy kicsit boldog is voltam, mert ez azt jelentette, hogy most csak én létezek neki.
- Hála a kenőcsödnek és az ápolásodnak, teljesen jól.Viszont..-és ekkor fölém hajolt. Két kezével a fejem mellett támaszkodott, a térdeim pedig a két térde között helyezkedett el.- Van valami amit szeretnék tisztázni.- olyan komolyan még sohasem nézett Natsu. A szívem őrült tempóban kezdett kalapálni és a szemeim tágra nyíltak. Hirtelen a bal kezével hátra nyúlt és a nadrágja hàtsó zsebéből elővett egy fehér papírt. Középen össze volt ragadsztva. Szétnyitotta és felém mutatta. Az a levél volt nála amit apám küldött.- Az apád ezt komolyan gondolja?
Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
-Valószínűleg.....-mondtam
-És te bele akarsz menni?-kérdezte suttogva. Megráztam a fejem.
- Dehogy akarok! Nem fogok úgy táncolni ahogy ő fütyül. Viszont ő ide fog jönni holnap. És fogalmam sincs, hogy mit csináljak vele. Talán az lenne a legjobb ha meghívnám egy kávéra és úgy utasítanám el? Vagy ki se menjek elé? Nem tudom!!- ezután összeszorított szemmel szóltam neki- Egy biztos, nem akarok olyanhoz férjhez menni akit nem ismerek és nem szeretek!
- Lucy...- megéreztem a tenyerét az arcomon- akkor ne tedd- erre a szóra kippantantak a szemeim. Natsu rátette a homlokát az enyémre. A szemembe nézett és suttogva mondta- Ne menj férjhez, hacsak a vőlegény nem én vagyok.- majd ráhajolt az ajkaimra és megcsókolt. Kicsit késve reagáltam, de visszacsókoltam. Gyengéd volt de biztos. Nem engedte, hogy félreértsem. Nem a véletlen műve volt. Nem csak megdőlt kicsit. Direkt hajolt le és direkt csókolt meg. Levegő hiány miatt szétváltunk. Lassan nyitottam ki félig a szemeimet.

-N..Natsu
Mutató újját a számra tette, majd a hüvelykujjával körbesimított az ajkaimon majd elmosolyodott.
- Igen... Azt  akarom, hogy ezek az ajkak csakis hozzám tartozzanak. Én akarok lenni az egyetlen, akihez tartoznak....-mondta majd újra megcsókolt. A karjaimmal átfogtam a nyakát és úgy vontam magamhoz.
Kis idő múlva a levegő megint ellenségünké vált.
- Lucy, én...
- Natsu, én...
Hosszasan egymásra néztünk és nem tudom, hogy hogyan sikerült, de egyszerre szólaltunk meg. Egy szót mondtunk. Eggyetlen egyet. Egy szó volt, mégis mindent elmondott. Kifejezte, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Hogy soha többet nem akarunk egymás nélkül lenni. Tudtára adtuk egymásnak, hogy nem akarunk barátok lenni. Hogy többet akarunk a másiktól.
Mindketten tudtuk, hogy ez a szó nem tudja elléggé elárulni a másiknak, hogy mit érez. Mégis ez volt az egyetlen, amit egyikünk se érthetett félre.

Ez a szó pedig.........................................................................................................................................................a szeretlek volt.