Thorki Fanfiction

2.rész

Néhány pillanatig elnéztem Thor arcát, végül megállapodtam jobb szemén. Azaz a már nem létező szemén.
-Jól áll neked a szemfedő. - jelentettem ki, Thor nagy meglepetésére.
-Én nem kedvelem.
-Miért?
-Elrontja..az összképet.
-Szerintem még mindig lélegzet elállítóan festesz.. - suttogtam óvatosan felé pillantva.
Thor lehunyta a szemét és lassan megrázta fejét.
-Loki..ezt ne..
-Ugyan, miért ne?? - kérdeztem kicsit hevesebben mint terveztem.
-Nagyon jól tudod hogy miért ne. - Hangja ezúttal kemény volt, és kissé mérgesen is nézett rám.
De nem érdekelt.
Hitetlenül fel nevettem.
-Csak nem amiatt a Midgardi nő miatt?? Hogy is hívták?? Jane?
-Nem..ne keverd bele Janet. Neki semmi köze ehhez.
-Oo igazán? És akkor miért is megyünk arra a bolygóra? - hallottam amint hangom egyre jobban emelkedik, és eluralkodik rajtam az évek alatt felgyülemlett düh.
-Látod?! Ez az! Megint úgy próbálod alakítani a beszélgetést, hogy én érezzek a végén megbánást! És tudod miért ne, Loki?? Még kérdezed?
-Igen! Kérlek mond el! - kiáltottam vissza.
-Az utóbbi négy évben kétszer játszottad el a halálod, és ki tudja hányszor vertél már át! És nem tudom hogy meg tudok e bocsátani neked még egyszer.
-Hogy te meg tudsz e bocsátani?? Nem én vagyok az, aki elárult! Te voltál! De persze, miért is tudnád?! Az egyetlen akivel foglalkozol, az Jane! - Lassan teljesen elborították agyam az érzések, és emlékek. Ettől pedig, mindent kimondtam ami először az eszembe jutott. - Hát nem látod, hogy lehetetlen dolog után vágysz? Ő egy ember! Egy gyönge, szánalmas, ember! Te pedig egy Isten! Az a nyomorult nő, meg sem érdemel téged! Lehet, hogy amint a Midgardra érünk, megkeresem szépen és... - Mielőtt végig mondhattam volna, Thor megragadott a ruhámnál fogva, és a falnak vágott.
-Ha hozzá mersz érni...- szűrte fogai közt, továbbra is erősen nyomva.
-Akkor mi lesz? Megölsz? - Bátyám arca kissé kisimult, de még mindig nem engedett el.
-Az a baj veled Loki...hogy önző vagy és gonosz. Csak magaddal törődsz. Senki és semmi nem fontos neked..
-Te az voltál.. - vágtam közbe a suttogásnál alig hangosabban s akármennyire és próbálkoztam, érzelmeim végül kiültek arcomra. Vegyes szomorúsággal és csalódottsággal kutattam szemeit.
Fájt, mert szerettem őt, és ez alatt a négy év alatt, úgy látszott ő már régen nem érez hasonlót sem.
Eldobottnak éreztem magam. Akár egy régi játék, amivel játszadoznak egy ideig, végül pedig megunják és félre dobják.
Thor lassan engedett a szorításon, míg kezei leestek teste mellé.
-Jane sosem számított úgy Loki. Nem miatta megyek oda. - mondta halkan.
Pár pillanatos csend következett, ami egy örökké valóságig hatott.
Végül én szólaltam meg.
-Tudom, hogy most gyűlölsz.. meg is van az okod rá...de.. - Bal kezemet, lassan már szakállas, arcára simítottam. - Én..én nem foglak elengedni. Nekem..
Thor, ajkai lassan tapadtak rá az enyémre, lelkemben pedig abban a pillanatban hatalmas tűz gyúlt.
El sem hittem. Oly' rég óta vártam már erre. Oly' régen volt a legutolsó együttlétünk.
Túl régen.
Orromon mélyen beszívtam a levegőt, nyelvemmel pedig azonnali bejutást kértem, amit meg is kaptam.
Ő sem lustálkodott, csókolt ahogy csak bírt, mintha ez lenne az első és utolsó csókunk. Mintha holnap mindennek vége lenne.
Átkarolta derekam, és szorosan magához préselt.